Megvettem az Elrabolva (Taken) c. Liam Neeson filmet. Eszméletlen. A nyugdíjas elhárító épp telefonon beszél a lányával, amikor azt albánok elrabolják. Utánautazik, megkeresi és megmenti. Egyszerű a sztori, mint a bot, de Luc Besson azért Luc Besson, mert bármiből tud várat építeni. Szomorú, sokkoló, brutális és látványos jelenetek váltják egymást, egy percig sem unatkoztam, Mónit meg is rázta a film. A kedvenc filmjeim listáját bővítem. Ez nagyon nagyot ütött!
A film után kapcsolgattunk egy kicsit, s míg én szitkozódtam magamban, Móni nézte az énekes-celebes rózsaszín duettes szar utolsó két fellépőjét meg az eredményhirdetést. Ahogy vége lett, asszonka bealudt, én pedig megkaparintottam a távkapcsolót. Az MTV-n egy koncert ment.
Bevallom őszintén, nem ismertem fel a zenekart. A dobos kopasz lett, az énekes haja vörös, és egy új számukat nyomták. Pörgős volt, felépített, technikás és energikus, amit a mai rockegyüttesekből legjobban hiányolok. Aztán jött a Thank You For The Venom. Ez még jobb volt, a lendületességre rátettek még egy lapáttal.
A My Chemical Romance albumról albumra, folyamatosan bizonyítja, hogy nem egyszámos együttes és a hatalmas világsikert hozó Black Parade "csak" egy állomás volt.
Ti mondtátok