Baltimore Ravens - San Francisco 49ers. Szörnyű párosítás, mert mindkettő a kedvenceimet győzte le az elődöntőben...
Két nemszeretem csapat, ahol a gyerekkeori "kedvenc" ellen kettővel több indok szólt: túlhype-olt irányítójukat, Colin Kaepernicket ki nem állhatom, míg edzőjük, Jim Harbaugh az egyik legantipatikusabb számomra a ligában. A sors furcsa fintora, hogy a Hollók trénere a testvére, a kifejezetten szimpatikus John.
A lényeg, hogy valamiért azért drukkolni is kell! Ez most nem is volt olyan nehéz: élete utolsó meccsét játszotta a liga történelmének egyik legjobb védője, a nem csak Baltimore-ban ikon Ray Lewis, hát kiszurkoltam neki a lehető legszebb búcsút.
A meccs maga sem volt akármi! A Ravens tönkreverte a 49ers együttesét, a 2. félidő elejére az agyonszidott, de a rájátszásban emberfeletti teljesítményt nyújtó Joe Flacco adott 3 TD passz, Jacoby Jones pedig visszahordott egyet. Aztán a New orleans-i Superdome-ban kialudtak a lámpák, mint anno az MTK - Rosenborg BL-selejtezőn, és minden megváltozott: a Holloók elvesztették, az Aranyásók felvették a fonalat. A Falcons-szal ellentétben azonban a Ravens tudta menedzselni az időt, 2 field goalt még berámolt, meg tudta állítani az ellenfelét 4 & Goal szituációban, és elő tudott húzni valami extrát (szándékos safety, hogy menjen az idő) a legvégén.
Teljesült Ray Lewis álma: konfettieső búcsúztatta az NFL-től.
ui: piszok jól öltözött a fickó.
Ti mondtátok