King Aranarth

Vicces volt. Délelőtt átjött egy barátnőnk a 2 gyerekével (az egyik 2 éves, a másik 4 hónapos), meg a húgom Barnival. Az anyukák lelkesen beszélgettek, röhögcséltek, játszottak a gyerekekkel, akik kergették szerencsétlen macskámat és tesztelték az összes létező játékot - elsősorban persze azokat, amik elviselhetetlen hangot adnak ki. Én tarját sütöttem a frissen vásárolt giga-flekkenünkön. Déltájban megebédeltünk, játszottunk még egy kicsit a gyerekekkel, aztán elmentek a vendégek.

Panka ennek megfelelően marha későn, (11 helyett) 14 óra felé került csak ágyba, igaz akkor 2 órát durmolt - így viszont fürdetés és vacsi után nem akarózott elaludnia. Kihoztuk a nappaliba, hadd fáradjon. Hogy is mondjam: a feleségemmel versenyt ásítoztunk, Panka meg pörgött mint a búgócsigája. De jó terv volt...

Kedves Panka!

Ma egy éve, hogy köztünk vagy. Ma egy éve, hogy először megláttunk Téged, hogy először felsírtál. Ma egy éve, hogy először megfürdettünk, felöltöztettünk, megetettünk, hogy belénk csimpaszkodtál. Hogy édesanyád mellett aludtál piciket szuszogva és hogy a karjaimba fogtalak.

Boldog születésnapot, Hercegnőm!

Apu

A feleségem fürdetés után, miközben öltöztettük Pankát, megkérdezte tőle, hogy hol van apa? A hercegnő elmosolyodott, rám mutatott és kis fogacskái közül kipréselte, hogy "a-pa...a-pa".

A cica, a pápá és a baba szavak már nagyon mennek neki, de most először hívott tudatosan papának. Hát, gyerekek, ez leírhatatlanul jó érzés!

Jó dolog kastélyokat látogatni. Nem csak a híres-neves hatalmasságokét (pl. Zichy, Eszterházy, Festetics, Grassalkovich), hanem a kisebb nemesekét is. Szóltam már a Ráday-kastélyról (itt), a Bory-várról (itt) és a Brunszvik-kastélyról (itt) is. Vasárnap Nádasdladányra kirándultunk.

Székesfehérvárt elhagyva - véletlenül - megálltunk Sárszentmihályon, ahol jót mérgelődtünk, amiért a helyi kastélyt privatizálták és most egy külföldi lakja - vagyis Zichyék egyik kastélya nem látogatható, mert ott egy német alszik... Amikor azonban megérkeztünk a Nádasdy-kastélyhoz, ez a látvány kárpótolt minket:

A család igen jelentős szerepet töltött be hazánk történelmében. Az ősök közül László, András és Dénes Károly Róbert oldalán harcolt Csák Máté ellen, később Ferenc Mátyás-király páncélos lovasezredének volt kapitánya. Mohács után - a később nádorrá lett - Tamás kapott bárói rangot, amivel végképp megalapozta a család vagyonát. Nádasdy Pál 1625-ben szerzett grófi rangot. Ebben az évben született Ferenc, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért 1671-ben kivégeztek.

Gróf Nádasdy Ferenc 1871-ben döntött egy új, Tudor stílusú, modern (teljesen alápincézett, tőzegkazános fűtőrendszerrel, gázvilágítással, csatornával, télikerttel, biliárdszobával és légfűtéses könyvtárral rendelkező) kastély felépítéséről a családról elnevezett településen.

Jól sikerült neki.

Sajnos a front többször is áthaladt Nádasdladányon, ezért amit a németek véletlenül meghagytak, azt az oroszok ellopták. A kastély ékességei, nevezetesen az "Ősök csarnoka" és a könyvtár a helyiek leleményességének hála mégis megmenekült, mert befalazták és raktárhelységnek hazudták őket.

A külső felújítás lassan halad, belül pedig kicsit üresnek hat a korabeli, de utólag hozott bútorok csekély száma miatt. Ettől függetlenül kötelező meglátogatni. Impozáns, gyönyörű és megragadó a történelemi hangulata.

Az útról is néhány szó: Panka odafelé ugyan nyűgös volt, mert a mászkálhatnékja támadt, de aztán jókedvűen végigcsacsogta a tárlatvezetést, megevett egy teljes banánt az angolkertben, hazafelé meg aludt egy hatalmasat a kocsiban. Édesapám nem győzött csodálkozni, hogy milyen nyugodt baba. És az étterem! A várpalotai országút melletti "Fogadó a két bagolyhoz" konyhája király.

Ahogy azt a filmen láthatta! Kicsit szögletes mozdulatokkal, de ma reggel (na jó, kb. 3 perce) Panka a kezeimbe kapaszkodva elmasírozott a kanapé mellett.

Ma kedves barátainkkal Székesfehérvárra utaztunk, hogy megnézzük a híres Bory várat. Inkább egy művész kastélya ez, aki maga készítette szobrokkal dekorálta az egész épületet.

Így néz ki elölről:

így néz ki hátulról:

ilyen belülről:

ilyen felülről:  

ilyenek a bástyái: 

 ahová ilyen csigalépcsők vezetnek fel: 

Gyönyörű kis kastély, pedig egészen picike. Érdemes mindenkinek ellátogatnia ide, mert megéri. Végezetül csak annyit, hogy a közeli Diófa étterem szuper. Bár elég drága, de nagyon jó a konyhája.

Panka szokás szerint élvezte a túrát. A kocsiban aludt, a kastélyban nézelődött, a barátokkal játszott és nevetgélt, az étteremben evett. Mintha nem is 9 hónapos lenne. Nagyon szerencsések vagyunk.

Egy fiú és egy lányteknősről van szó. Bevallom őszintén, nem volt jó soruk nálunk. 1990. táján kaphattuk őket a húgommal (Salvatore Schillacci és Roberto Baggio volt a két névadó), de nem foglalkoztunk velük annyit, mint amennyi kijár egy háziállatnak. 5 éve anyósomékhoz "száműztük őket", most Karácsonykor kerültek vissza hozzánk, mert az egyik megbetegedett és Mónival mi hordtuk orvoshoz vitamininjekciókra.

Nem volt azonban vízmelegítőjük, vízszűrőjük, nagy terük. Naponta kellett (volna) cserélni a vizüket, de akkor sem lehetett (volna) higiénikus viszonyokat tartani a gyerekszobában, ahol Panka aludt.

Ma levittem őket egy állatkereskedésbe. Bár a felajánlott pénzt nem fogadtam el, rosszul érzem magam, mert csak most érzek lelkiismeretfurdalást, és nem akkor amikor rosszul tartottam őket.

Olyan hülyén hat utólag bocsánatot kérni Tőlük, de jobb életet érdemeltek volna.

Hát, ennyi.

Szombaton indultunk. Nem sok hiányzott hozzá, hogy visszaforduljunk. Kecóból át Erzsébetre, onnan az M5-ösre, majd a 0-ásra. Semmi gond. Érdnél azonban már állt az M7-es. Ennyien nem akarhatják átúszni a Balatont! Fél óra alatt haladtunk kb. 2 km-t, úgyhogy irány a 70-es. Ott 2,5 óra volt, míg elvergődtünk Martonvásárra (ami szép). Mivel nem volt hova sietni,  megálltunk ebédelni a már ismert étteremben. Adtunk neki még egy esélyt. Elég legyen annyi, hogy kár volt. Mikor visszamentünk a pályára, már tovatűnt a dugó és - a tényleg impozáns Völgyhídon át, - kényelmesen megérkeztünk Balatonboglárra, a rokonok falatozójába. Úsztunk egyet, vacsoráztunk, majd este visszakocsikáztunk Földvárra, hogy a házukban aludjunk egy jót. Ez az egy nem jött össze, mert Panka nehezen viselte a meleget és az idegen helyet.

Másnap Bogláron egész nap strandoltunk: úsztunk, olvasgattunk az árnyékban, hamburgereztünk, néztük a tömeget. Szombaton az átúszás miatt ugyan még ezrek voltak a parton és dübörgött a szutyok diszkózene, de vasárnap már nagyon jó volt kikapcsolódni - a semmittevés igenis jó!

Hétfőn még csobbantunk egyet az immáron kihalt strandon, ráadásul Pankát is bevittük a vízbe:

Az elején megszeppent, de ahogy megszokta a vizet, már nagyon élvezte. Nevetett, fröcskölt és mindenáron ki akarta harapni az úszógumiját.

Jól éreztem magamat.

Panka tegnap előbb a járókába, majd egy órával később a kanapé oldalába kapaszkodva is magától felállt. Már nem kell segíteni neki, mert ha valamit nagyon meg szeretne vizsgálni, akkor azért megküzd.

Ilyenkor mindig eszembe jut apósom bölcs mondása: "Meglátjátok, fejlődik ez a gyerek!"

Ki hitte volna... de nagyon jó érzés!

Pénteken lementünk Bánkra. A Jazz-fesztivál tetszett, különösen a pénteki Riverboat Ramblers (3 ukrán és 3 lengyel zenész) illetve a Murányi és Trommelen vezette All Stars teremtett fergeteges hanguatot. Vasárnap megérkeztek Hugiék is, vagyis Panka egész nap unokabratyójával, Barnival pancsolt a medencéjében. Élvezte.

Hétfőre szabit vettem ki, kedden pedig (Panka névnapján) a köztisztviselők napja miatt nem dolgoztam. Kellőképpen fel is töltődtem itthon a nagy semmittevésben, de szükség is volt már rá, mert kezdtek lemerülni az elemek. Most 1-1 hétfői szabival ki kell bírnom augusztus közepéig.

Amúgy hétfőn délután lerobbant a kocsi: beázhatott valami gyertya, mert a zuhogó esőben egyszerűen leállt a motor a pirosnál, egy forgalmas kereszteződés előtt. Móni 2 lámpaváltás alatt sem tudott életet lehelni az autóba, úgyhogy áttoltam a kereszteződés túloldalára, hogy legalább a kanyarodó buszokat ne tartsuk fel. Hiába kopogtam és integettem a kulturált sofőröknek (mellettem asszonka a babával), senki nem szállt ki segíteni, pedig addigra elállt az eső. Hát, hogy is mondjam? Tahó banda. Aztán mikor már az ismerősöket telefonáltam körbe, hogy jöjjön valaki segíteni, teljesen magától megállt egy fiatal srác - örök hála Neked, kedves Ignis tulajdonos, aki szó nélkül hazavontattál minket és még egy üveg bort sem voltál hajlandó elfogadni!

Vannak még Magyarországon segítőkész emberek, akik foglalkoznak a másikkal! Még egyszer kösz!

Múlt hét vasárnap Martonvásáron kirándultunk. A 7-esen cirka 1 óra volt az út. Délelőtt megnéztük a Brunszvik-kastélyt:

és a botanikus kertjét a kis tóval:

Mindkettő nagyon szép, bár déltájban mindent alul kellett exponálnom. Ebéd után visszamentünk - elvileg az óvodamúzeum és a Beethoven múzeum kedvéért, de végül csak ledőltünk a fák árnyékában egy pokrócon... Panka jól viselte a napot, érdeklődve figyelt, sokat dumált, aludt is, tehát kifejezetten élvezte a friss levegőt. A kirándulás egyetlen hibája az ebéd volt, mert a hideg hátszín nem az igazi mirelit krokettel...

Ma jóval hosszabb utazáson vagyunk túl, mert Tatán voltunk. Elvileg a cég sportnapján, gyakorlatilag egy kedves barátnőmmel és egy kollegina családjával mászkáltunk az Öreg-tó partján:

Panka élvezte a tömeget, a napot (meg is izzadt szegény rendesen), azt hogy agyba-főbe dícsérik. Ha 30 helyett csak 25 fok lett volna! Amúgy nem fogjátok kitalálni, de itt is csak az ebéd volt szönyű. Kivételesen nem bélszínt vagy hátszínt, hanem pulykacombot kértem, persze mellett kaptam (mirelit krokettel), de nem balhéztam, mert a szerencsétlen kis újonc pincércsajt (lehetett 16 éves) kétszer is leüvöltötte a rutinos társa (max. 18 éves), de úgy, hogy minden vendég hallotta. Tata mindenesetre gyönyörű, és nagyon gazdag. Igényes, szép házak, tiszta utcák, járda mindenhol.

Mindezek után még idevésem, hogy rendszeresen megyünk édesapámék nyaralójába is, Bánkra. Na erre a kis nógrádi falura és a tengerszemére nincsenek szavak. Olyan szép, hogy azt nem tudom elmondani, egyszerűen látni kell.

És jók az éttermei is!

Panka kerekedik, egyre többször leköti magát a játékaival, szinte megállás nélkül "beszél", sikongat, kalimpál össze-vissza. Nagyon jókedvű, érdeklődő és ahogy meglátja a szüleit, azonnal elvigyorodik.

Csak legyen mindig ilyen vidám kislány!

Kerek egy világnak legszebb kisleánya.

Panka nevet.

Feleségemmel vettünk egy meseszép játszószőnyeget Pankának, akit 3,5 hónaposan egyre jobban lekötnek a játékai. Egy "full-extrás", márkás játszószőnyeg bizony hatalmas öröm! Gondoltuk mi. Élénk színek, puha plüss, zenélő csillag, forgó-csörgő állatfigurák, műanyag tükör, és egy cicus.

Na igen, a cicus. Összeszereléskor kiderült, hogy a szőnyeg korhatáros, a cicus ugyanis egy kanos kandúr.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy át kell alakítanom ezt a rohadt játszószőnyeget...

Nem nyitottad ki a szemed, nem tudtál rámosolyogni a szüleidre, nem játszottál a nővéreddel. 20 napig se voltál velünk, de ma délelőtt Neked zúgott a repülő fehér csíkot húzva az égre és Neked énekelt a feketerigó a temető tölgyfáin.

Isten Veled, kicsi Hunor!

Sír, lefektetjük, meglátja, elhallgat, felhúzzuk, zenél, nézi, mosolyog, forog, követi, nevet, billeg, kacag, kalimpál, rugdalózik, kész extázis - nem éri el, elégedetenkedik, nyökög, elszomorodik, mérges, bepörög, sír.

Hiába, az élet körforgás.

Megint le kellene menni a busójárásra. Kár, hogy nagyon pici lesz még Panka.

Kint kurva hideg van, de lassan bent a lakásban is, mert az amúgy remek Saunier Duval Renova Star F 24 E BT zárt égésterű (megnéztem, tudom) kombi fali gázkazánunk beszart. Lecsökkent benne a nyomás, és hiába töltögettem mint dislexiás hóhér az IQ tesztet, csak kifolyt belőle a víz.

Hívtam volna szerelőt, de este kilenckor mindegyik alszik vagy BL meccset néz, az ügyelet pedig annyit jelent, hogy üzenetrögzítőre lehet diktálni nevet/címet, hogy másnap kijöhessen a jómunkásember. Hát ez sokat segít, mert holnap bárkit idehívhatok, ahhoz nem kell ma üzengetnem, bassza meg!

De nézzük inkább a dolog jó oldalát: edződhet a gyerek!

"Gratulálunk a babátokhoz, a hangját már ismerjük!" - Köszönjük!

"Gratulálunk a babátokhoz, a hangját már ismerjük!" - Aranyosak vagytok, nemsokára láthatjátok is...

"Gratulálunk a babátokhoz, a hangját már ismerjük!" - Köszönjük és sajnáljuk, hogy áthallatszik!

"Gratulálunk a babátokhoz, a hangját már ismerjük!" - Most köszönjem meg, vagy kérjek bocsánatot?!

"Gratulálunk a babátokhoz, a hangját már ismerjük!" - Nem lehetett volna simán csak gratulálni?

"Gratulálunk a babátokhoz, a hangját már ismerjük!" - Zavar, baszd meg?!

"Gratulálunk a babátokhoz, a hangját már ismerjük!" - Menjetek a picsába, lesz ő még hangosabb is, nektek nincs gyereketek?!

Szombat délelőttünk a 9 napos Annamari nyugtatgatásával, álomba ringatásával és lefektetésével telt, aki szinte megállás nélkül üvöltött. Nem tudtuk elaltatni csak 15 percekre. Alig vártuk, hogy délben, az előző szoptatástól számítva közel 3 óra elteltével mellre tehessük. Barátnőnk hasonló babavisítozásról számolt be.

Mit is írtam pár napja? Hogy szép az élet? Ez igaz, csak nehéz is...

Feleségemmel nagy hangsúlyt helyeztünk születendő gyermekünk zenei ízlésvilágának helyes kialakítására. :-)

Annamari már a pocakban is jófajta blues-t és hard rock-ot (Gary Moore-t, Rory Gallagher-t, Stevie Ray Vaughan-t, Albert Collins-t, Bruce Springsteen-t, Cream-et és The Allman Brothers Band-et) hallgatott, valamint szolid RHCP balladákat.

Ma délelőtt két etetés között félidőben elsírta magát, de apa kedvencének, a "Dosed"-nak hallatán nyugodt álomba merült, majd 1,5 órán keresztül aludt, mint a bunda - háttérben Kiedis énekhangjával és Frusciante gitárjátékával, Smith dobjaival és Flea basszusával.

Ennél nem is kell több! Szép az élet!

Miután az első riasztást követően este 7-kor még hazaküldött minket az orvosunk, 2007. november 1-én hajnali 2-kor már azzal a biztos tudattal érkeztünk vissza a kórházba, hogy világra jön a kislányunk. Hajnali 4:55-kor végre előbújt Annamari és hatalmas visítozással a tudtunkra adta, hogy igényt tart minden figyelmünkre és szeretetünkre. Nem vitatkoztunk vele, ugyanis igaza van.

Mától Ő minden.

Kérem szurkolni, megyünk szülni!

Annamari eldöntötte, hogy előbújik és megnézi, hogy kik várják ennyire. Már most nagyon határozott. Ez tetszik!