Szombat délelőttünk a 9 napos Annamari nyugtatgatásával, álomba ringatásával és lefektetésével telt, aki szinte megállás nélkül üvöltött. Nem tudtuk elaltatni csak 15 percekre. Alig vártuk, hogy délben, az előző szoptatástól számítva közel 3 óra elteltével mellre tehessük. Barátnőnk hasonló babavisítozásról számolt be.
Mit is írtam pár napja? Hogy szép az élet? Ez igaz, csak nehéz is...
Ti mondtátok