King Aranarth

A lányom kíváncsi,

a fiam kíváncsi,

én meg büszke vagyok.

Azt hiszem, hogy a Tanú c. klasszikusban Virág elvtárs egyik örökbecsűje pontosan passzol a ma reggelre.

"Az élet nem mindig habostorta."

Négykor felnyávogott a macska, hogy éhes. Adtam neki egy adag tápszert, de mire benyitottam volna a hálóba, már az elsőszülött reklámálta a körözöttes kiflit. Hajnali négykor!  Pedig este is benyomott egyet! A franc fog ilyen finomat csinálni. Pankát is megetettem hát, de közben a tahóskodó Sir kán nagyon régi, (és reméltük elfeledett) szokását felelevenítve, merő bosszúból amiért nem engedem ki a kertbe, lebrunyálta Panka takaróját, tehát amikor le akartam fektetni a jóllakott hercegnőt, díszkivilágításban (és  a véletlenül még szunyókáló Peti miatt teljes csendben szitkozódva) voltam kénytelen ágyneműt cserélni. Panka persze felélénkült a fényárban, bár nyugtatgatott, hogy csak ki kell mosni, ne idegeskedjek. Amikor végeztem, hogy akkor most jöhet az alvás, Panka szó nélkül feküdt le. Énekeltem neki 2 dalt, majd kimentem. Azonnal kinyílt a szeme és sírógörcsöt kapott anyáért és kakaóért üvöltve. Szegény Móni is felkelt, de amikor Pankát - már félálomban - otthagyta, ő megint rákezdett. De annyira, hogy lehányta a friss ágyneműt (ennyit a körözöttről). Nem elemzem a szoba levegőjének frissességét, de egy kicsit örülök, hogy a publikálás után lépek is melóba...

Abban reménykedtem, hogy kipihenem magamat ebben az öt napban. Helyette éjszakánként a földön aludtam egy kis matracon Panka mellett, aki megfázott és ezért gyakran felriadt álmából. Petit a front zavarja és ezért egész nap kézbe kívánkozik. Macerás és egyáltalán nem pihentető...

Móni elültette a bogarat a fülembe, ezért - egyelőre részmegoldásként, tehát nem véglegesen de - kitörlök (esetenként egy kicsit átírok) minden posztot a blogról, ami a munkahelyemmel kapcsolatos. Eddig eszembe se jutott, most más se jár az agyamban.

Az egyik legjobb barátom - visszautasítva a korábban nagyon várt bírói kinevezését - kiutazott Erdélybe, ahol kosztért-kvártélyért cserébe karitatív munkát fog végezni, majd Skóciába utazik nyelvet tanulni. Kiugrik a mókuskerékből és megpróbál feltöltődni. Még a mobiltelefonját sem vitte magával.

Két hete - egy borozgatós vasárnapon - mosolygós búcsút vettünk tőle. Ma éjjel azt álmodtam, hogy ülünk egy sörözőben az indulása előtti éjszakán és a nagyon sokadik sör-pálinka kör után érzelgősen, férfias-könnyesen, egymás hátát lapogatva köszönünk el tőle Saullal.

Jó utat, Tomcsi!

Storno.

TOP 3 - Kedvenc söreim kategória:

#1 Tuborg Green (Dánia, 1873; 1970-től a Carlsberg csoport tagja)

#2 Heineken (Hollandia, 1873;)

#3 Carlsberg (Dánia, 1847;)

Kicsiem!

Ahogy olvasgatom a nyaralásos posztokat, eszembe jutott, hogy ma még nem is mondtam, hogy szeretlek!

Az FHB örömmel értesített, hogy nyertem egy közel 4.000,-Ft értékű tusfürdőt.

Megnéztem a neten, tényleg 3.790,-Ft-ért vesztegetik. Qrva boldog lettem, hogy most aztán úgy felfrissülök, mint a  nem is tudom, meg elméláztam, hogy is élhettem egy ilyen faszályos L'Occitane Revitalizing Shower Gel nélkül. Mindegy gondoltam, úgyis a fiók felé járok, felveszem az ajándékomat. Felvettem. A nagyon kedves kis hölgy reményét fejezte ki, hogy elégedett vagyok a szolgáltatásaikkal... Most mondjam el, hogy az ilyen szánalmas, parasztvakító, rongyrázó "500ügyfelünknyer" akciók helyett mi lett volna, ha nem hárítja át rám a megelőlegező szocpol jelzálogjogának törlésekor fizetendő 6.600,-Ft-ot? Mert nekem kellett rohangálnom a Földhivatalba, az Államkincstárba és a Bankba. Nekik egy levél lett volna. Nem mondtam meg neki, csak megköszöntem. Nem ő tehet róla, hogy ilyen ez a C'est la vie.

Magyar idő szerint 10.52. Peti elalszik a babakocsiban, áttoljuk a teraszra. 11:27. Megérkeznek a vendégeink. 11:44. Étkezősítjük a nappalit. 12:11. Roger Federer újabb fejezetet zár le a "Sporttörténelmet írok" c. önéletrajzi könyvében, hiszen 16. Grand Slam diadalát aratja. Ezúttal Andy Murray volt a szerencsétlen a háló túloldalán.

12:13. Rávetjük magunkat a flekkenre és a a vörösborokra. (Kitérő: Gere Zsolt New Generation Cabernet Sauvignon, Gere Villányi Portugueser 2007, Günzer Villányi Portugueser 2008 és Bodri Carpe Diem cuvée 2006. Vörösbor készletem apad.) 14:20. A  jó kis magyar válogatást Depeche Mode váltja a CD játszóban... 14:52. Katica el. 14:53.  Queen. 14:55. Peti felkel. Nagy a sikere. 14:56. Pankát megpróbáljuk elaltatni. 15:21. Feladjuk a  kilátástalan küzdelmet, túlpörgött kislányunk visszatérhet társaságunkba. Innentől kezdve mindannyian  lelkesen legózunk. 16:11. Blues. (Kitérő II: a borozgatás közben Egyiptom zsinórban harmadszor nyeri az Afrikai Nemzetek Kupáját, Franciaország pedig az olimpiai és világbajnoki cím mellé megszerzi a kézilabda-EB aranyát is.) 16:21. Panka bemutatja új ugrálási technikáját a kanapén Zsófikának.  Közben kacag. 16:23. Panka lezuhan a kanapéról. Arccal tompít, a szája feldagad egy kicsit és vérzik. Már nem kacag. 17:44. Panka szaladgálni kezd. Kacag. 17:46. Saul véletlenül rányitja a rötyeajtót. Panka elvágódik, megint felreped a szája. Nem kacag. 17:59. Saul ráönti a furmintját (igen, elapadt a vörösbor, fehérre kényszerültünk váltani... nagyon rossz sorrend) a szőnyegre.  18:20. Zene a Youtube-ról. 18:34. Saul cigizni indul, de majdnem nekimegy a félig lehúzott redőnynek. Eszmél, de a poharát azért összetöri. 18:41. Pankát fürdetni kezdem. 19:12. Vendégek el. ... 21:47. Peti eszik, Panka alszik, én posztot publikálok.

A VIII. Pannon Bormustra egyik csúcsbora. És tényleg, laikusnak is csodálatos. Csopakon, a pincében kóstoltuk Mónival és vettünk is egy palackkal. Most, a 9. évfordulónk másnapján kibontottam. Van, ami tényleg megér sok-sok pénzt.

Jó volt újra Mónival koccintani. Ha csak fél órácskát, de öröm volt egy (igazából három) pohár bor mellett beszélgetni...

TOP 3 - Legkirályabb háttérképeim kategória

#1 Ez itt:

Esős nyári napokon, ha már untuk a kártyát és nem volt kedvünk rajzolni, megnéztük unokabátyáméknál a Missing in Action (Ütközetben eltűnt) c. Chuck Norris filmet videón. Na, én láttam vagy tizenötször. Alámondásosan. A lenti poszter vagy 5 éven keresztül ékesítette a szobám falát, közvetlenül Samatha Fox félmeztelen plakátja mellett. 2-3 hónapja megvettem DVD-n, elvégre 290,-Ft-ot minden gyerekkori emlék megér. Tegnap meg is néztem...

Végig mosolyogtam.

Ha pedig már a hatalmas  Chuck Norrisnál és a vidámságnál tartunk, szögezzünk le 7+1 tényt:

> Chuck Norris nem hord karórát. Ő mondja meg, mennyi az idő.

> Chuck Norris nem nyom fekvőtámaszt. Ő eltolja magától a földet.

> Chuck Norris nem fél  a sötétben. A sötét fél Chuck Norristól.

> Chuck Norris elszámolt a végtelenig. Kétszer.

> Chuck Norris-t nem érdemes megütni. A betont locsolni kell.

> Chuck Norris megpróbálta a lehetetlent... És sikerült neki.

> Chuck Norris visszatért az űrből és jelentette, hogy rajtunk kívül nincs élet az univerzumban. Mikor elindult még volt...

+ Chuck Norris 10 éve halott, csak a Kaszás nem mer érte jönni.

Ez az első karácsonyunk négyesben. Peti nagyon jól viselkedett (vagyis kaja után azonnal húzta a lóbőrt), úgyhogy volt idő sütni, takarítani, fát díszíteni. Ennek köszönhetően a vörösboros-aszaltszilvás-narancsos kacsa Móni eddigi legfinomabb főztje lett, a lakásban meglepő rendet raktunk és - ha kellően precíz mikroszkópot használunk, a fenyőnkön is látszik, hogy formás, aranyos teremtés, amit hihetetlen rutinnal és szakértelemmel varázsoltam karácsonyfává. Az pedig, hogy csak egyhúsz magas, azt hiszem csak engem sokkol a családban.

Panka igazi nő! Teljesült egyik legnagyobb vágya és megkapta minden hercegnő legnagyobb álmát, egy távirányítós kék sportautót... Ez van, gyerekek! Egyelőre ugyan kicsit furcsán játszik vele, mert csak előre nyomatja, nem kanyarodik és amikor nekiütközik valaminek, akkor sem tolat, hanem felveszi és "meggyógyó' me' bibis", továbbá kergeti és hordozgatja, de nagyon élvezi. Jó ötlet volt Mónitól. Peti egy zenélő-villogó plüss-elefántot kapott, amit Panka már félig a magáénak tud és Toto-nak nevez.

Az én ajándékom: egy RHCP és egy Jimi Hendrix koncert DVD, valamint egy Fittman Irsai Olivér. Az elsőn már túl is vagyok, csak sajnálni lehet, hogy Frusciante mégis bejelentette a kilépését és nem állnak újra össze.

Már egy órája ömlött a hó, amikor vendégségbe indultam Pankával. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű utunk, mert hiába a minőségi téli gumi, ha befagyott az ablakmosó folyadék és néha leesik a vezetőoldali ablaktörlő...

Az elején ment minden mint a karikacsapás, de aztán a hó elkezdett ráfagyni a szélvédőre, amit a lapát persze nem vitt le. Küzdött becsülettel, de annál többre, mint hogy vékony réteg jégdarát készített a jégkockákból az üvegre, nem vitte. Hiába fűtöttem belülről mint az állat, szép lassan végleg odafagyott a cucc, szürrealista motívumokat rajzolva az arcom elé, én meg csak a műszerfalra feküdve, egy vékony résen láttam ki a kocsiból - a szakadó hó miatt akkor is legfeljebb 20 méternyire, - úgyhogy feladtam a küzdelmet. Az út egyharmadánál megfordultam és hazajöttem. Pedig 2,5 hónapos jogsival is milyen bátor voltam! Azóta írják, hogy a belváros is járhatatlan, vagyis elég küzdelmes lett volna a hazaút.

Amúgy - ameddig kiláttam a kocsiból, - kifejezetten élveztem életemben először a havon vezetni.

Ma beoltattam magam. 2-3 hét és ellenállóbb leszek, mint Tito.

Pankával egy napon, november elsején született Rick Allen (1963 - a Def Leppard dobosa), Anthony Kiedis (1962), Larry Flynt (1942), Alfio Basile (1941) és Umberto Agnelli (1934).

Petivel egy napon, december másodikán született Britney Spears (1981), Nelly Furtado (1978), Jan Ullrich (1973), Francesco Toldo (1971), Lucy Liu (1968), Rick Savage (1960 -  a Def Leppard basszerosa), Gianni Versace (1946) és Maria Callas (1923).

Ma 18:08-kor megszületett a kisfiunk, Péter. Vagyis hát, Peti, a Kisöreg. Nagy hanggal, nagy étvággyal, nagy lendülettel.

A kis Tökös, aki már tudja, hogy MTK, Barcelona, Juventus és Tottenham Hotspur drukker lesz, és hogy blues-koncertekre fogunk járni, mert a család után rögtön a gitár következik...

Panka már aludt, mire hazaértem, de édesanyám mesélte, hogy lefekvés előtt már kereste az öccsét...

Jajj, istenem, csak legyenek nagyon boldogok!

Azért nem volt beszámoló Johnny Winter november 23-i koncertjéről, mert megint lecsúsztam róla: a jegy helyett hörghurut kaptam és Tüdő Gyuszival lett randevúm - immáron majd' két hete, hogy amortizált a vírus, ami talán nem a H1N1, csak a sima, utcai influenza.  Más kérdés, hogy hogyan kívánják felmérni az Egészségügyi Minisztériumban, hogy mivel van dolguk és mekkora a járvány, ha a háziorvosok nem vesznek vért és nem vizsgálják meg a vírust ... Mindegy, talán nem halok meg. Holnap azért befér egy röntgen Móni NST-je és a közös nődoki elé, utána meg folytatom a kúrám, ami kamillatea mézzel és valami lórugás antibiotikum mindenféle egyéb rosszízű cuccal. A melómat telefonom nem tudom végezni, halmokban áll az anyag, de amit lehet azért irányítok/szervezek - mire bemegyek, jövök is szülni - ha egyáltalán beengednek a látogatási tilalom miatt. Azt már meg is beszéltem asszonkámmal, hogy a 2 hét szabim alatt délelőttönként azért helytállok egy kicsit munkaügyileg az irodában. Nem lesz ám fárasztó...

Sétálhattunk volna a parkban is, de inkább autóba ültünk édesapámmal és leugrottunk Vácra. Hadd lássa Panka a Dunát, fotózzuk az új és tényleg gyönyörű főteret, megnézzünk egy-két kiállítást. Szép, napos időnk volt, a hideg sem volt durva.

Na de az étterem! Az valami tragikus volt, el se fogjátok hinni. Az első pincehelységbe nem mentünk le, mert én természetes fényt szerettem volna. A főtéren a Galéria nevű nem tetszett - hogy mégis oda tértünk be, mindössze annak volt köszönhető, hogy a mellette lévőben nem volt szabad asztal.

Jobb lett volna Dunakesziig kibírni étlen. Vagy Budapestig. Vagy leugrani Debrecenbe. Mindegy, mert ami itt volt (vagyis nem volt), az elképzelhetetlen.

A lelkes pincérlánynak elsőre nem sikerült sem mentes ásványvizet, sem megfelelő jegesteát kihoznia, de ez még csak a nagyon szolid kezdet volt...

Édesapám a következő párbeszédet folytatta le a csajjal, kezében az étlappal:

- Én egy gyümölcslevest kérek szépen!

- Az szerintem nincs.

- Megkérdezné?

- Nincs.

- Akkor húslevest.

- Igen.

- Utána szűzérmét.

- Az nincs.

- Akkor egy bakonyi sertésbordát nokedlivel.

- Nokedli nincs, csak rizzsel tudom hozni.

- Az nem jó, legyen egy marhapörkölt tarhonyával.

- Az sincs.

- Tudja mit, egyszerűbb lenne, ha elmondaná azt, hogy mi van?!

- Nem tudom, mert tegnap nagy rendezvény volt. Talán csirke.

- Legyen akkor rántott csirke.

Itt közbeszóltam, mert tudom, hogy apám utálja a szárnyasokat.

- Elmehetünk ám egy másik helyre, csak italt fogyasztottunk…

- Nem kell, Panka már nem bírja. (Ebben igaza volt, a hercegnőnek már kopogott a szeme.)

Mi Mónival kértünk 1-1 tál gulyáslevest, Móni még bakonyit, én meg egy csirkefogó tálat. Nem volt más hátra, vártunk. Vártunk. Aztán még egy kicsit vártunk. A szomszéd asztalnál szabadnapos pincérlányok beszélgettek a tulajdonos bombázóval, mi vártunk Lassan nekiálltunk a kenyérnek önmagában, mert kilukadt a gyomrunk. A kész levesre miért kell 1 órát várni? Mert nincs kész! Amikor már nagyon hangosan nevettünk (kínunkban) és poénkodtunk, hogy „most mennek levágni a marhát,” meg hogy „Panka ne sikongass, mert nem kapsz enni!”, "szóljunk anyunak, hogy küldjön fasírtot FedEx-en!", akkor odajött a tulaj és elnézést kért, hogy

- A tegnapi rendezvény miatt teljesen kiürült a konyha, de elfogadnának padlizsános pirítóst előétel gyanánt, mert látom, hogy nagyon éhesek.

- Látszik? - kérdeztem, majd megnyugtattam, hogy nagyon jól elvagyunk a padlizsánkrém nélkül is és nemsokára biztos elkészül legalább a leves…

Jelentem, elkészült! Akkor kezdett el mindenki dőlni a röhögéstől, amikor megjelent a pincérnő, karján a tányérokkal, mire Panka, a gyerekek minden ártatlanságával és őszinteségével tapsolni kezdett és „nyami-nyami” felkiáltásokkal hangosan sikongatva kacagásban tört ki. A séf sajnos nagyon siethetett ebben a röpke egy órában, mert a sárgarépa kb. 4 centis darabokra volt aprítva vágva darabolva és kóstolás helyett saccolt, amikor ízesítéskor csak pár zacskó sót és pirospaprikát használt.

A második fogásra ehhez képest már csak 20 percet kellett várni, ami felüdülésnek hatott, különösen, hogy tulajdonképpen nem is volt rossz. Különösebben ugyan jó sem, de ez már nem is volt elvárás. 20 magyar forint borravalóval honoráltam az éttermet, azt is kényszerűségből, mert nem tudtak visszaadni…

A jótanács tehát: Vácon messze kerüljétek el a GALÉRIA ÉTTERMET. Minősíthetetlen. Ha nincs semmi, ami az étlapon szerepel, akkor nyisson ki egy órával később, vagy maradjon zárva. Utólag nem is értem, hogyan maradtunk vidámak, hogyan tudtunk nevetni és viccelődni.

Hozzáteszem, hogy nagyon jól éreztem magam, hiányzott már ez a kirándulás, és tényleg felejthetetlenre sikerült az ebéd…

Ma fix áron vásároltam a vaterán egy WayteQ x820 BT navigációt. Értitek? Ha van jogsi, kell GPS is. Hogy ebből mi sül ki?

.

.

.

Az sült ki, hogy "hűűűűűűű, de kirááááály!

Nehezen szántam rá magam, hogy végre belekezdjek, aztán meg elhúzódott az egész. Végül azonban minden vizsgán elsőre átmentem, és most már csak a papírmunka van hátra. Nemsokára retteghetnek az autósok, mert kiszabadulok a 900 köbcentis Szöcsivel az utakra, ahol majd jól vezetni fogok.

Sajnos nem mindenki tudott osztozni az örömömben...

5 napot Balatonföldváron töltöttünk. Próbáltunk pihenni, kikapcsolódni, mert én most 3 hónapot vagyok kénytelen szabadnap nélkül végigdolgozni, míg Móni lassan az utolsó trimeszterbe érkezik.

Ami a nyaralás legnagyobb örömét okozta, az Panka vízimádata. Egész álló nap azt hajtogatta, hogy "Tó. Tó. Tó!" Nem lehetett kikönyörögni a Balatonból, csak ha megígértük neki, hogy még visszamehet. És bizony most már nem csak bokáig sétált be a vízbe, hanem (miután bevitette magát ölben, hogy megszokja,) nyakig merült. Eleinte kézenfogva járkált a vízben, aztán egymaga, végül bele is vetődött. Nevetett amikor nyelt, kacagott ahogy lebukott, szó szerint röhögött ahogy szaladt és megbotlott, - egyszerűen imádta minden percét a lubickolásnak. Amikor ma reggel elmentünk festéket vásárolni (merthogy a nagy pihenésben azért kifestjük a lakást), már mondogatta, hogy "Tó, tó, tó..."

Szegénykémnek erre bizony majd' egy évet várnia kell.

Ez meg 7 vizibicikli.

23 perce elmúltam 32.

A múlt organikus egész. Nem szakíthatod ki magadnak egy apró szeletét sem. Lehet a Tied, de akkor is mindenkié. Éppen ezért megváltoztathatatlan, lezárhatatlan és kitörölhetetlen.

Még másfél óra és 32 leszek.

Felköszöntöttek: kaptam karórás albumot, 4 CD-s "Simply blues" boxot, Sennheiser fülhallgatót, Magyarország térképet és tortát. A sötét szobában ülök, miután belehallgattam a 4 blues albumba - gyönyörűséges.

Mint ahogy gyönyörűséges Rory Gallagher gitárjátéka. A fülest vele illik felavatni.