5 napot Balatonföldváron töltöttünk. Próbáltunk pihenni, kikapcsolódni, mert én most 3 hónapot vagyok kénytelen szabadnap nélkül végigdolgozni, míg Móni lassan az utolsó trimeszterbe érkezik.
Ami a nyaralás legnagyobb örömét okozta, az Panka vízimádata. Egész álló nap azt hajtogatta, hogy "Tó. Tó. Tó!" Nem lehetett kikönyörögni a Balatonból, csak ha megígértük neki, hogy még visszamehet. És bizony most már nem csak bokáig sétált be a vízbe, hanem (miután bevitette magát ölben, hogy megszokja,) nyakig merült. Eleinte kézenfogva járkált a vízben, aztán egymaga, végül bele is vetődött. Nevetett amikor nyelt, kacagott ahogy lebukott, szó szerint röhögött ahogy szaladt és megbotlott, - egyszerűen imádta minden percét a lubickolásnak. Amikor ma reggel elmentünk festéket vásárolni (merthogy a nagy pihenésben azért kifestjük a lakást), már mondogatta, hogy "Tó, tó, tó..."
Szegénykémnek erre bizony majd' egy évet várnia kell.
Ez meg 7 vizibicikli.
Ti mondtátok