Ma 8 éve, hogy egy házibuli után hazakísértem és először megcsókoltam Mónit. Azóta vagyok nagyon boldog. Szerényen és csendben ünnepeltünk: megnéztük a Valami Amerika 2-t és mindjárt kinyitunk egy ... vagy egy Takler Triót, vagy egy Bodri-féle kadarkát.
Vártunk a Sony Bravia KDL-32W4000-es LCD televízió megvásárlásával. Sharpot akartam, mert egy éve az X20-asba egyszerűen beleszerettem. Aztán elkalandoztunk a Sony felé, mert bár drgábban, de több szolgáltatást nyújtott a kiválasztottnál. Most ...
... most itt van a szobában egy Sharp Aquos LE-32DH66E.
Nem tudok betelni vele.
A japán prémiummárka ugyanis kitett magáért - az elegáns, lakkfekete kávában benne van minden, ami ebben a kategóriában csak lehet: Full HD panel, 450cd/m2 fényerő, 6ms-os válaszidő, jó natív (2.000) és dinamikus (20.000) kontrasztarány, Mpeg4-es DVB-T tuner, USB 2.0 foglalat a képnézegetéshez és a zenehallgatáshoz, 24p film mód, 3 év teljeskörű garancia. A készülék hátán pedig öles betűkkel hirdeti a büszke felirat: Made in Japan.
És ami nem látszik a paraméterekből: nagyon szép, éles képet ad analóg jelen is. A képjavító technológia szinte torzításmentesen alakítja át a 4:3-at 16:9-re (a széleket jobban megnyújtja, így a kép közepe változatlan), ráadásul normál nézési távolságból semmiféle elmosódás vagy szemcsésedés nem érzékelhető. Kicsit lassú a csatornaváltás (a firmware frisssítés orvoslta) de egyszerű és logikus a menürendszere.
Sokkal jobb, mint vártam. Megérte visszatérni az első szerelemhez - a márkához, ami mellett már egy éve elköteleztük magunkat.
A jó döntéshez szív is kell.
Tegnap Móni azt mondta, hogy élete legboldogabb időszaka a mostani, otthon lenni Pankával. Nem tudjátok, hogy mennyire jó érzés ezt hallani és hogy milyen büszkeséggel tölt el a tudat, hogy meg tudom teremteni ennek a feltételeit.
A feleségem végre szervezett magának egy esti programot és kimozdult a 4 fal közül. Nem velem, nem Pankával, nem a családdal, hanem a barátnőivel. Épphogy hazaértem a vezetői tréningről, már ment is a belvárosba.
Én játszottam Pankával, bohóckodtam neki, kacagott, csipeszt pakolt (mindig pakol valamit), míg el nem jött a fürdetés ideje. Ebben profi vagyok, egy éve az én reszortom. Erre mi történik? Drága kislányom - miután egyre stabilabban áll, egyre féktelenebbül is játszik - megcsúszott és lefejelte egy kicsit a kád szélét... Szerencsére az ijedtségen kívül nem esett baja és a fogszámlálás után egy kis hajszárítgatással jókedvre tudtam deríteni. Másodszor is megszámoltam a fogait, elkészítettem az esti tápszerét, felöltöztettem, megetettem és ... ELALUDT!
Ez ritka, mert nem szeret elaludni. Inkább játszana, tévézne, sikongatna, vagyis csinálna bármit, csak elaludni ne kelljen. Szegény Móni ringatja álomba, még az én kezemben is sír. Hát most bealudt, és azóta sem riadt fel.
Nagy király vagyok!
Talán álmomban láttam először a képet, nem tudom, de mostanában egyre többször villan be, ahogy egy tavaszi délutánon Panka egy helyes kis farmerban, rózsaszín, virágmintás felsőben, mosolyogva, de leszegett fejjel, vidáman szalad felém a járdán.
Ma választanom kellett. Szeretnék-e ellenszolgáltatás fejében reklámot tenni a blogomra, vagy nem. Ha a második lehetőség mellé teszem le a voksomat, akkor nem kerülhetek ki az index.hu címoldalára. Erre mindeddig egyetlen alkalommal volt példa (ezzel a remekbe szabott poszttal), úgyhogy talán nem vesztek sokat...
Meg aztán, ezt a blogot a saját örömömre írom: csak nem fogok elkurvulni!
Vicces volt. Délelőtt átjött egy barátnőnk a 2 gyerekével (az egyik 2 éves, a másik 4 hónapos), meg a húgom Barnival. Az anyukák lelkesen beszélgettek, röhögcséltek, játszottak a gyerekekkel, akik kergették szerencsétlen macskámat és tesztelték az összes létező játékot - elsősorban persze azokat, amik elviselhetetlen hangot adnak ki. Én tarját sütöttem a frissen vásárolt giga-flekkenünkön. Déltájban megebédeltünk, játszottunk még egy kicsit a gyerekekkel, aztán elmentek a vendégek.
Panka ennek megfelelően marha későn, (11 helyett) 14 óra felé került csak ágyba, igaz akkor 2 órát durmolt - így viszont fürdetés és vacsi után nem akarózott elaludnia. Kihoztuk a nappaliba, hadd fáradjon. Hogy is mondjam: a feleségemmel versenyt ásítoztunk, Panka meg pörgött mint a búgócsigája. De jó terv volt...
Kedves Panka!
Ma egy éve, hogy köztünk vagy. Ma egy éve, hogy először megláttunk Téged, hogy először felsírtál. Ma egy éve, hogy először megfürdettünk, felöltöztettünk, megetettünk, hogy belénk csimpaszkodtál. Hogy édesanyád mellett aludtál piciket szuszogva és hogy a karjaimba fogtalak.
Boldog születésnapot, Hercegnőm!
Apu
Írok a sakkról. Hatalmas szakértő vagyok, 8 évesen az általános iskolában sakkszakkörbe jártam, első napomon óriási meglepetésre sötéttel megvertem Höfit, egyetem alatt meg rendszeresen kibiceltem jóbarátommal a Keletiben: két partira még be is ültem 50Ft-os alapon. Hogy is mondjam csak. Szóval nem gazdagodtam meg. Először ugyan nyertem a hírhedt Pali bá' ellen - de ez beetetés lehetett, mert a dupla vagy semmit kb. 25 lépésben elbuktam, de ezt rajtam kívül mindenki más már a 10. lépés után tudta. Szóval eléggé gyors volt...
Az elmúlt években - pár percnyi profi pályafutásom legvégének a kezdete előtt - a nagyvilágban is zajlottak ám az események. Nagy pénz van a sakkban, érdemes volt próbálkoznom, na! Kezdjük ott, hogy 2004-ben Lékó Péter éppenhogy lemaradt Kramnyikkal szemben a világbajnoki címről, pedig győztes játszmája mára a sakktörténelem részét képezi. A vesztesek nem, azok sajnos simák voltak.
Ezt követően 2006-ban jött Veszelin Topalov, aki botrányos körülmények között kapott ki Kramnyiktól (meg is vádolta, hogy a pisiszünetben számítógéppel elemezget). [Kramnyik egyébként az a magas, szemüveges csávó nagyon elégedett arccal, aki szeret támadni és WC-re járni, de párosmeccsen megverte Kaszparovot.] Nem sokkal azután, hogy hivatalosnak ismerték el a végeredményt és kijelentették, hogy semmiféle csalás nem történt, az orosz retyójában mindenféle számítógépes kábelt találtak... Fene tudja, lehet, hogy a budipapír adagolója vagy a szagelszívó volt feltuningolva, de valószínűbb, hogy a bolgárt nem éppen tisztességgel eszközökkel verte meg Vlagyimir barátunk...
Idén Anand ellen ő a kihívó, de esélytelen. Nagyon. Hiába szekundál az orosznak Lékó, Anand hengerel.
Ja, az indiai jövőre az Aquaprofit Nagykanizsa játékosa lesz... Ha már errefelé jár, lehet, hogy leülök vele 50Ft-os alapon. Csak legyen pénze!
TOP22 - kedvenc filmjeim kategória:
#1 Tiszta románc
#2 Ponyvaregény
#3 Leon, a profi
#4 Harcosok klubja
#5 A tégla
#6 Visszavágó
#7 A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső
#8 Gattaca
#9 Blöff
#10 Játsz/ma
#11 Szemtől szemben
#12 Fargo
#13 Üvegtigris
#14 Annie Hall
#15 Kutyaszorítóban
#16 Pókerarcok
#17 Nem vénnek való vidék
#18 Fogd a pénzt és fuss
#19 Tanú
#20 Macskajajj
#21 Nyughatatlan
#22 Az utolsó éjjel
Két focicsapatnyi kötelezően beszerzendő DVD.
(A Mátrix trilógia mint olyan, külön kategória!)
A feleségem fürdetés után, miközben öltöztettük Pankát, megkérdezte tőle, hogy hol van apa? A hercegnő elmosolyodott, rám mutatott és kis fogacskái közül kipréselte, hogy "a-pa...a-pa".
A cica, a pápá és a baba szavak már nagyon mennek neki, de most először hívott tudatosan papának. Hát, gyerekek, ez leírhatatlanul jó érzés!
Helyszín: Aranarth király palotája.
Szereplők: Aranarth király, a királyné, a hercegkisasszony és a szellem
1. felvonás - a kezdet
Aranarth király be, fájdalomtól eltorzult arcán szaporodnak a ráncok. Fel-alá járkál a színen, bal fülét morzsolgatja (nem használ neki). Sanyarú sorsán kesereg, ideges hangon orvosát kéri, akit azonban miniszterei gazdasági okokra hivatkozva leépítettek. Káromkodik, izzad. Bevesz egy szem Algopyrint. Mégis fáj, egyre jobban fáj a füle. Nem tud mit tenni, ügyeletes doktort kell keresnie. De hol talál ilyet hétvégén? Nem ismeri ki magát a megreformált birodalomban, ideges. Ötlete támad. Lezser kézmozdulattal megigazítja arany koronáját és lengő palástjában átgyalogol a termen. Kikerüli a szétszórt kacatokat kincseket és a macskáját házitigrisét, majd beleroskad a trónjába és bekapcsolja a számítógépét (nagyon modern király). Irány a net. OEP honlap, gugli, lakcím, probléma, dátum. A keresőprogam ki is dob 3 kórházat, a fül-orr-gégészeti ügyeletek listájával: OGYK, Uzsoki, Péterffy. Miért pont ez a három, mind messze van - sóhajt fel a király meglepetten, de szólítja asszonyát és leányát, hogy készüljenek a hosszú útra (bonyolult logisztikai kihívás ez, mert a hintóját ő maga nem tudja vezetni, leánya viszont kisded még). Függöny.
2. felvonás - a kutatás
Bizonyosságot akarok! - kiált fel a király díszes trónján ülve. Megragadja mobiltelefonját (az is van neki, mert nagyon modern király - de ez már kiderült). Könnyes szemekkel, vöröslő füllel bevesz egy Aleve-t, majd (telefon a jobb fülhöz!) tárcsázza az első számot: OGYK. Elköltöztek, itt nincs semmi, hívja a MÁV kórházat... Néz nagy szemekkel a király, hát ezt most akkor hogy képzelik vele? Telefonál a MÁV kórházba. Nincs előfizető. Átvillan a király agyán a gondolat, hogy ismét munkát adna a hóhérnak, de inkább nyel egy nagyot és szól a királynéjának, hogy lassan azzal a nagykabáttal, ráérnek még. Az Uzsoki a következő. "Nehogy idejöjjön! Biztos nem ide tartozik!" Rémület lesz úrrá a királyon: Hát akkor hova? "Hát a Bajcsyba, a Szent Istvánba vagy a Dél-Pestibe." Mégis asszonyom, melyikbe? "Hát talán a Bajcsy...?" A király - miután méltóságánál erősebb a fájdalom, kivégzések nélkül felhívja a Bajcsyt. Ujjai már görcsben, hangja egyre gyengébb. "Ma a Szt. István ügyel." Te jó ég! Még mindig nincs vége... A kincstárnoktól kérdezi, van-e ennyi eltelefonálható pénz a birodalomban? Mit számít? Országomat egy ügyeletes fül-orr-gégészért! - kiált fel a király. (A plágium vádját a szerző indoklás nélkül visszautasítja.) Most a Szent Istvánt hívja, de lelke mélyén feladta. Működésképtelen, fájó vörös-díszfüllel tervezi a jövőjét. Kicseng. Hosszan. A király gyomra egy apró kis csomóba ugrik össze, torkában gombócok növekednek. Felveszik. Kiszáradt szájjal belelihegi gondját a kagylóba. "Minket összevontak, talán a Szt. László." Függöny.
3. felvonás - népmesei fordulat, azaz minden jó, ha jó a vége
A kisded alszik ágyikójában, a macska dorombol a fűtőtesten tigris a kandallón, a király jófajta vörösborral koccint feleségével. Hősünk bal fülében - a korona sem takarja el - géz és vatta. A háttérben halkan szól a TV (tudják, modern király!). Mosolyogva susognak egymással. Boldogok. A színpad felett egy szőke, szemüveges, molett szellem suhan körbe-körbe, majd balra el. Függöny.
A lámpa zöldre váltott, mi elindultunk jobbra. A másik, balra kanyarodó sávból viszont gumifüstölve, csikorogva kilőtt mellőlünk egy sárga Hummer és a motort bőgetve, nyíl egyenesen beviharzott a szemben lévő utcába, a kispesti panelek közti játszótér mellé. A behajtani tilos tábla egyáltalán nem zavarta. Elvégre a kopasz sofőr tudta, hogy az csak dísz.
Ma hazafelé jövet alig tudtunk nagyívben balra befordulni a csendes, zöldövezeti "elit" rákoskerti utcába a főútvonalról, mert közvetlenül a kereszteződésben nyitott ajtókkal parkolt egy teherautó. Míg a sofőr szendvicset majszolt, társa a fákkal szegélyezett ároknak háttal állva a teherautó platója alá pisált. Figyelmes volt, mert eltakarta magát.
Így közlekedünk, így élünk ma Budapesten. Ezt a primitív réteget már nem lehet megnevelni. Szomorú, mert maguktól fel se fogják, hogy a saját környezetüket szarják le, de simán az arcunkba röhögnek, ha zavar a bunkóságuk. A fene nagy szabadság, a fene nagy liberalizmus, a fene nagy önzés eredménye ez az élhetetlen város.
Ma kora délután, alig valamivel ebédidő után megérkeztek a vendégeink. Két volt évfolyamtársam - a tanúm és Panka keresztapja - barátnőikkel. Kiültünk a teraszra egy nagy halom édességgel, én meg lelkesen sütögettem mindent, amit találtam és amit kértek: mustáros pácban tarját, tejfölösben csirkét, grillkolbászt, lila- és vöröshagymát, paradicsomot, paprikát, gombát meg krumplit, kis tojást, valamint cukkinit meg padlizsánt.
Hál' istennek mindenkinek ízlett a kaja, úgyhogy jó hangulatban beszélgettünk tovább - néhány "eredeti" vilmos legurítása után - jobbnál jobb borok társaságában (a villányi portugueser készletemet sürgősen pótolnom kell, az utolsó palackig mind elfogyott).
A srácokkal rég találkoztam, ezért különösen jó volt újra látni őket. Míg bent a lányok Pankával játszottak, mi végigbeszéltük a karriert (szörnyű országban élünk, mert a legfelkészültebb és legjobb jogász keres a legrosszabbul bírójelöltként), a családi helyzetet (lánykérésestül-gyermekvállalásostul-telekvásárlásostul), a vallást, a politikát és a zenét. Kellemesen hűvös időben, vidáman üldögéltünk - Tomcsiék a cigaretta-vásárlást tervezték, hogy a lassan közelgő fürdetés után tovább folytathassuk a borozgatást.
Hogy mégis előbb, egy kicsit rossz szájízzel távoztak, arról Virág, - az egyetlen új "tag" - tehet. Fáradt volt, ezért kérte, hogy menjenek. Nem akarom megbántani, de ha új vagyok egy baráti társaságban és többekkel először találkozom, akkor biztos nem várom el, hogy 3 (tulajdonképpen pedig 5) ember hozzám alkalmazkodjon, hanem én veszek erőt magamon, különösen, ha nem az én kocsimmal érkeztünk. Sok jó pontot nem szerzett magának, de nem érdekelte különösebben. Bár Saultól kapott néhány szúrós megjegyzést és Tomcsin is látszott, hogy kényelmetlen számára a helyzet, gyorsan összepakoltak és elmentek. Virág kivételével sajnáltuk, mert jól sikerült az összejövetel.
Kedves rasztahajú tizenéves lány, aki a 97E járaton utazol!
Szerintem a Te nagypapád fogait nem verték ki kalapáccsal. Még csak a körmeit se tépték le kombinált fogóval. Nem vizeltek a fejére. Nem hurcolták el a gulágra, vagy Recskre. Nem kötötték gúzsba.
Ha ilyeneket átélt volna, most nem hordanál CCCP feliratú melegítőfelsőt merő poénból.
Ha gondolod, holnap felvehetsz egy SS pólót, vagy horogkeresztet akaszthatsz a nyakadba. Nem fogsz több embert megsérteni, csak többen fognak szólni, hogy vedd le.
Kedves rasztahajú tizenéves lány! Gondolkozni nem tilos. Menj el a Terror Háza múzeumba és utána te sem fogod viccesnek tartani a pulcsidat.
Jó dolog kastélyokat látogatni. Nem csak a híres-neves hatalmasságokét (pl. Zichy, Eszterházy, Festetics, Grassalkovich), hanem a kisebb nemesekét is. Szóltam már a Ráday-kastélyról (itt), a Bory-várról (itt) és a Brunszvik-kastélyról (itt) is. Vasárnap Nádasdladányra kirándultunk.
Székesfehérvárt elhagyva - véletlenül - megálltunk Sárszentmihályon, ahol jót mérgelődtünk, amiért a helyi kastélyt privatizálták és most egy külföldi lakja - vagyis Zichyék egyik kastélya nem látogatható, mert ott egy német alszik... Amikor azonban megérkeztünk a Nádasdy-kastélyhoz, ez a látvány kárpótolt minket:
A család igen jelentős szerepet töltött be hazánk történelmében. Az ősök közül László, András és Dénes Károly Róbert oldalán harcolt Csák Máté ellen, később Ferenc Mátyás-király páncélos lovasezredének volt kapitánya. Mohács után - a később nádorrá lett - Tamás kapott bárói rangot, amivel végképp megalapozta a család vagyonát. Nádasdy Pál 1625-ben szerzett grófi rangot. Ebben az évben született Ferenc, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért 1671-ben kivégeztek.
Gróf Nádasdy Ferenc 1871-ben döntött egy új, Tudor stílusú, modern (teljesen alápincézett, tőzegkazános fűtőrendszerrel, gázvilágítással, csatornával, télikerttel, biliárdszobával és légfűtéses könyvtárral rendelkező) kastély felépítéséről a családról elnevezett településen.
Jól sikerült neki.
Sajnos a front többször is áthaladt Nádasdladányon, ezért amit a németek véletlenül meghagytak, azt az oroszok ellopták. A kastély ékességei, nevezetesen az "Ősök csarnoka" és a könyvtár a helyiek leleményességének hála mégis megmenekült, mert befalazták és raktárhelységnek hazudták őket.
A külső felújítás lassan halad, belül pedig kicsit üresnek hat a korabeli, de utólag hozott bútorok csekély száma miatt. Ettől függetlenül kötelező meglátogatni. Impozáns, gyönyörű és megragadó a történelemi hangulata.
Az útról is néhány szó: Panka odafelé ugyan nyűgös volt, mert a mászkálhatnékja támadt, de aztán jókedvűen végigcsacsogta a tárlatvezetést, megevett egy teljes banánt az angolkertben, hazafelé meg aludt egy hatalmasat a kocsiban. Édesapám nem győzött csodálkozni, hogy milyen nyugodt baba. És az étterem! A várpalotai országút melletti "Fogadó a két bagolyhoz" konyhája király.
Ahogy azt a filmen láthatta! Kicsit szögletes mozdulatokkal, de ma reggel (na jó, kb. 3 perce) Panka a kezeimbe kapaszkodva elmasírozott a kanapé mellett.
Ma kedves barátainkkal Székesfehérvárra utaztunk, hogy megnézzük a híres Bory várat. Inkább egy művész kastélya ez, aki maga készítette szobrokkal dekorálta az egész épületet.
Így néz ki elölről:
így néz ki hátulról:
ilyen belülről:
ilyen felülről:
ilyenek a bástyái: 
ahová ilyen csigalépcsők vezetnek fel: 
Gyönyörű kis kastély, pedig egészen picike. Érdemes mindenkinek ellátogatnia ide, mert megéri. Végezetül csak annyit, hogy a közeli Diófa étterem szuper. Bár elég drága, de nagyon jó a konyhája.
Panka szokás szerint élvezte a túrát. A kocsiban aludt, a kastélyban nézelődött, a barátokkal játszott és nevetgélt, az étteremben evett. Mintha nem is 9 hónapos lenne. Nagyon szerencsések vagyunk.
Egy fiú és egy lányteknősről van szó. Bevallom őszintén, nem volt jó soruk nálunk. 1990. táján kaphattuk őket a húgommal (Salvatore Schillacci és Roberto Baggio volt a két névadó), de nem foglalkoztunk velük annyit, mint amennyi kijár egy háziállatnak. 5 éve anyósomékhoz "száműztük őket", most Karácsonykor kerültek vissza hozzánk, mert az egyik megbetegedett és Mónival mi hordtuk orvoshoz vitamininjekciókra.
Nem volt azonban vízmelegítőjük, vízszűrőjük, nagy terük. Naponta kellett (volna) cserélni a vizüket, de akkor sem lehetett (volna) higiénikus viszonyokat tartani a gyerekszobában, ahol Panka aludt.
Ma levittem őket egy állatkereskedésbe. Bár a felajánlott pénzt nem fogadtam el, rosszul érzem magam, mert csak most érzek lelkiismeretfurdalást, és nem akkor amikor rosszul tartottam őket.
Olyan hülyén hat utólag bocsánatot kérni Tőlük, de jobb életet érdemeltek volna.
Hát, ennyi.
Szombaton indultunk. Nem sok hiányzott hozzá, hogy visszaforduljunk. Kecóból át Erzsébetre, onnan az M5-ösre, majd a 0-ásra. Semmi gond. Érdnél azonban már állt az M7-es. Ennyien nem akarhatják átúszni a Balatont! Fél óra alatt haladtunk kb. 2 km-t, úgyhogy irány a 70-es. Ott 2,5 óra volt, míg elvergődtünk Martonvásárra (ami szép). Mivel nem volt hova sietni, megálltunk ebédelni a már ismert étteremben. Adtunk neki még egy esélyt. Elég legyen annyi, hogy kár volt. Mikor visszamentünk a pályára, már tovatűnt a dugó és - a tényleg impozáns Völgyhídon át, - kényelmesen megérkeztünk Balatonboglárra, a rokonok falatozójába. Úsztunk egyet, vacsoráztunk, majd este visszakocsikáztunk Földvárra, hogy a házukban aludjunk egy jót. Ez az egy nem jött össze, mert Panka nehezen viselte a meleget és az idegen helyet.
Másnap Bogláron egész nap strandoltunk: úsztunk, olvasgattunk az árnyékban, hamburgereztünk, néztük a tömeget. Szombaton az átúszás miatt ugyan még ezrek voltak a parton és dübörgött a szutyok diszkózene, de vasárnap már nagyon jó volt kikapcsolódni - a semmittevés igenis jó!
Hétfőn még csobbantunk egyet az immáron kihalt strandon, ráadásul Pankát is bevittük a vízbe:
Az elején megszeppent, de ahogy megszokta a vizet, már nagyon élvezte. Nevetett, fröcskölt és mindenáron ki akarta harapni az úszógumiját.
Jól éreztem magamat.
Naná, hogy ennél a biztosítónál vagyunk. A kocsinkat (a 12 éves piros Swiftet, nevezetesen Szöcsit) apósom vásárolta, majd nekünk adta használatra. Jót akart, és az összes szerviz és ellenőrzés elvégzése után megkötötte a legolcsóbb biztosítást is. A fenntartási költségeket természetesen mi álljuk, így ezt is. Most megszívtuk, mert nem tűnik biztosnak az átszerződés lehetősége, vagyis biztostás nélkül kellene ellavírozni majd' 3 hónapig - ezt én nem merem megpróbálni, tehát felvetettem asszonkának, hogy az apja eladhatná az autót az anyjának, hiszen az új tulaj nyugodtan szerződhet bárkivel, nekünk pedig csak a vagyonszerzési illetéket kell kicsengetni.
Na ebből olyan üvöltözés lett, hogy nem merek kimenni a teraszra, nehogy találkozzak valamelyik szomszéddal, aki hallotta a műsort, mert ég a fejem.
A megoldás? Még nem tudom, de
"énnedöntsekaszüleitudtanélkülmajdlerakjukakocsitésnemjárunkvele"!
Most itt tartunk. Remek. Pedig nem akartam rosszat, csak felvetettem egy lehetőséget.
Ma vettem egy ilyen órát.
Ma nagyon jó nekem.
Pénteken lementünk Bánkra. A Jazz-fesztivál tetszett, különösen a pénteki Riverboat Ramblers (3 ukrán és 3 lengyel zenész) illetve a Murányi és Trommelen vezette All Stars teremtett fergeteges hanguatot. Vasárnap megérkeztek Hugiék is, vagyis Panka egész nap unokabratyójával, Barnival pancsolt a medencéjében. Élvezte.
Hétfőre szabit vettem ki, kedden pedig (Panka névnapján) a köztisztviselők napja miatt nem dolgoztam. Kellőképpen fel is töltődtem itthon a nagy semmittevésben, de szükség is volt már rá, mert kezdtek lemerülni az elemek. Most 1-1 hétfői szabival ki kell bírnom augusztus közepéig.
Amúgy hétfőn délután lerobbant a kocsi: beázhatott valami gyertya, mert a zuhogó esőben egyszerűen leállt a motor a pirosnál, egy forgalmas kereszteződés előtt. Móni 2 lámpaváltás alatt sem tudott életet lehelni az autóba, úgyhogy áttoltam a kereszteződés túloldalára, hogy legalább a kanyarodó buszokat ne tartsuk fel. Hiába kopogtam és integettem a kulturált sofőröknek (mellettem asszonka a babával), senki nem szállt ki segíteni, pedig addigra elállt az eső. Hát, hogy is mondjam? Tahó banda. Aztán mikor már az ismerősöket telefonáltam körbe, hogy jöjjön valaki segíteni, teljesen magától megállt egy fiatal srác - örök hála Neked, kedves Ignis tulajdonos, aki szó nélkül hazavontattál minket és még egy üveg bort sem voltál hajlandó elfogadni!
Vannak még Magyarországon segítőkész emberek, akik foglalkoznak a másikkal! Még egyszer kösz!
Ti mondtátok