A lámpa zöldre váltott, mi elindultunk jobbra. A másik, balra kanyarodó sávból viszont gumifüstölve, csikorogva kilőtt mellőlünk egy sárga Hummer és a motort bőgetve, nyíl egyenesen beviharzott a szemben lévő utcába, a kispesti panelek közti játszótér mellé. A behajtani tilos tábla egyáltalán nem zavarta. Elvégre a kopasz sofőr tudta, hogy az csak dísz.
Ma hazafelé jövet alig tudtunk nagyívben balra befordulni a csendes, zöldövezeti "elit" rákoskerti utcába a főútvonalról, mert közvetlenül a kereszteződésben nyitott ajtókkal parkolt egy teherautó. Míg a sofőr szendvicset majszolt, társa a fákkal szegélyezett ároknak háttal állva a teherautó platója alá pisált. Figyelmes volt, mert eltakarta magát.
Így közlekedünk, így élünk ma Budapesten. Ezt a primitív réteget már nem lehet megnevelni. Szomorú, mert maguktól fel se fogják, hogy a saját környezetüket szarják le, de simán az arcunkba röhögnek, ha zavar a bunkóságuk. A fene nagy szabadság, a fene nagy liberalizmus, a fene nagy önzés eredménye ez az élhetetlen város.
Ti mondtátok