Valamikor régen azt írtam, hogy a Vadászat a legmaradandóbb és leg magával ragadóbb album a magyar rockzene történelmében. Nem revideálom, csak kiegészítem a véleményemet, minekutána 3 napja csak Hobo Blues Band-et hallgatok a melóhelyen: megyek végig az albumaikon (hátha összejön egy jó kis 50-es válogatás).
Az 1982-es Oly sokáig voltunk lent c. korong tetszik a legjobban. Lassú és pörgős számok felváltva, értékes gondolatok és gyönyörű dalszövegek Hobótól, Bill kapitány ereje teljében, Póka Egon fenomenális basszuson, Kőrös József mellett Tibusz is gitározik és még Presser Pici is közreműködik a lemezen. Kell ennél több? Lehet ennél több?
Íme a lényeg:
1. Tisztelet Muddy Waters-nek (Közép Európai Hobo Blues I.)
2. Enyém, tiéd, miénk
3. Kőbánya blues
4. Tetovált lány
5. Hosszúlábú asszony
6. Oly sokáig voltunk lenn
7. Mata Hari
8. Nem hallod üvöltök
9. A hetedik
10. Halál apa blues
10 szám meg is van az 50-ből... Hamar össze fog jönni, csak tudjak szortírozni!
Aztán beszéltem a Bolonvadászatról is. 2008-ban feldolgozva, áthangszerelve és kiegészítve az 1984-es Vadászat. Csodálatos. Az Idegen Tollak c. albumon 2004-ben már szerepelt a Farkashajsza c. szám. Most éppen ez a kedvencem. Nem csak a HBB-től, hanem úgy összességében. Hallgatom a zenét és farkasnak látom Hobót. Kiszolgáltatottan üvöltő, kölykeivel menekülő, az életéért küzdő farkasnak. Hallgatom és én is farkas akarok lenni, még ha vadásznak is rám, hogy megalkuvás nélkül élhessek, szabadon.
Kérlek Benneteket, hogy hallgassátok meg ezt a számot behunyt szemekkel! Ti mit láttok? Mit éreztek?
Ti mondtátok