King Aranarth

A Konföderációs-kupa elődöntőjében az USA együttese 2 kapuralövéssel 2:0 arányban legyőzte a 35 mérkőzés óta veretlen, ezzel az Aranycsapat és a Pelé fémjelezte brazil válogatott rekordját megdöntő, tucatnyi helyzetet elpuskázó Spanyolországot.

Egyoldalú meccs volt, kétség sem férhetett ahhoz, hogy melyik a klasszisokkal jobb csapat. Sajnos azonban a mai labdarúgásban (az üdítő, de nagyon ritka kivételektől eltekintve) a puszta erő, a bunkervédekezés, az ész nélküli, bikázdalabdátamerreállsz stílus nagyon sokszor célravezető.

Szánalmas, szomorú és végtelenül igazságtalan.

Traply Péter (bocsánat: Bélabácsi) Las Vegasban megnyerte a WSOP tornát. Az ilyen győzteseket szokták világbajnoknak hívni. Király!

2009-ben Lance Armstrong fogja megnyerni a Tour de France-ot. Egyszerűen mert indul. Hogy visszavonult? Sokat kihagyott? Van egy rakás ellenfele? Nem számít. Ő szeret sporttörténelmet írni. Hát ír. Meglátjátok.

Most olvastam egy blogon, hogy xy azért nem szereti Federert, mert mindig nyer és nincsenek érzelmei - hát, ez is egy vélemény.

Sajnos az első állítás sem igaz, de azért 14 Grand Slam az 14 Grand Slam. Nézzétek csak:

A második állításról pedig csak ennyit:

Nem nagyon hiszek benne, hogy Wimbledon után is folytatja, elvégre nemsokára apa lesz és mindent elért, amit el lehet. Sokkal többet, mint amit ő maga is remélt. A Maestro a valaha volt legnagyobb.

De tényleg!

A Pingvinek a 7., mindent eldöntő meccsen Detroitban, a hokivárosban győztek, elhódítva ezzel a Stanley-kupát!

Amióta kis tökösként (14 éves voltam) láttam Mario Lemieux-t egy összefoglalóban, nekik drukkolok. Most ismét feljutottak a csúcsra: Sidney Crosby, Jevgenyij Malkin és Marc-Andre Fleury vezérletével.

Nem láttam a meccset hajnalban, mert Csopakon nyaraltunk, de másnap egész végig rohangáltam, mint pók a falon az eredményért. Amikor végre megtudtam, csak ugráltam és majdnem elsírtam magam, de komolyan!

Ezek a srácok (hogy ne csak a történelemkönyveben legyenek benne: Kapusok: John Curry, Marc-Andre Fleury, Mathieu Garon; Hátvédek: Philippe Boucher, Mark Eaton, Hal Gill, Alex Goligoski, Szergej Goncsar, Kris Letang, Ben Lovejoy, Brooks Orpik, Rob Scuderi; Csatárok: Craig Adams, Matt Cooke, Sidney Crosby, Pascal Dupuis, Ruszlan Fedotenko, Eric Godard, Bill Guerin, Dustin Jeffrey, Tyler Kennedy, Chris Kunitz, Jevgenyij Malkin, Chris Minard, Miroslav Satan, Jordan Staal, Petr Sykora, Jeff Taffe, Maxime Talbot, Michael Zigomanis) nagyon megérdemelték!

Hogy Roger Federer a Hírességeg Csarnokába kerül, nem kérdés. Hogy már most a sportág halhatatlanja, szintén egyértelmű. A svájci ma megint történelmet írt. Beállította Pete Sampras sokáig utolérhetetlennek tűnő, 14 Grand Slam-győzelmi rekordját és elérte azt, amire a modernkori teniszben eddig egyedül Andre Agassi volt képes: Grand Slamet nyert négy különféle borításon.

Néztem a meccset és csak csodáltam a Maestro-t. A mérkőzés elején ellentmondást nem tűrő lendülettel és erővel, a közepén elképesztő magabiztossággal és higgadtsággal, a végén pedig az izgalmán felülkerekedve simán nyert. Könnyed, de koncentrált játéka egyszerűen fenomenális - nincs olyan ütésfajta, amit ne tudna tökéletesen kivitelezni.

Soha nem tagadtam, hogy csodálom és nagyon szeretem Roger Federert. Egyetlen mérkőzés volt, amikor ellene drukkoltam: azon az ominózus meccsen, a US Open döntőjében Andre Agassi állt a háló túloldalán, tele kortizonnal, fájdalommal és egy óriási pályafutással a háta mögött. Azt a mérkőzést - és így a tornát - a svájci hatalmas küzdelemben nyerte meg.

Ma nem volt nagy harc, mert Robin Söderling nem tudott ellenállni az úthengernek. Ami vigasztalhatja, hogy egy zseni győzte le.

A valaha volt legnagyobb.

:-)

3/3. No comment.

Rafael Nadal nagyon nagy teniszező. Ezt kínok között írom le, mert nagyon utálom. Elismerem, de utálom: mert ellenszenves módon hergeli magát és a közönséget,  cukkolja az ellenfelét, mert a viselkedése - különösen a tenisz íratlan szabályai szerint - egyszerűen prosztó, mert kizárólag a győztes mecccs után tud barátságos és udvarias lenni (szurkolókkal, ellenfelekkel, újságírókkal), mert megenged magának mindent - amit Borg, Sampras, Agassi és Federer sem engedett meg magának... Mert a spanyol nem alázatos. Az elmúlt évben ugyan sokat javult a helyzet, de még mindig suttyó.

Ma Robin Söderling, egy nevenincs svéd csávó lebombázta őt a pályáról a Roland Garros nyolcaddöntőjében, pedig Párizsban még soha nem vesztett meccset!

Talán most visszavesz egy kicsit. Jót tenne neki. Annak nem örülök, hogy ha tiszteletet tanul, még jobb játékossá válhat, de annak igen, hogy a viselkedése is méltó lehet a tudásához. Akkor pedig kevésbé fogom utálni.

Valentino Rossi is vesztett Mugelloban. 8 év után először nem a dobogó legfelső, hanem a legalsó fokára állhatott fel. A Doktor - persze szomorúan, de - nyugodtan és sportszerűen adott interjút.

Tavaly elbuktuk a nagydöntőt a Red Wings ellen. Ma hajnaltól 4-5-6-7 (?) meccsen újra próbálkozhatunk.

FC Barcelona - Manchester United FC (2:0)

10 perc. Ennyi kellett hogy megnyugodjunk. Ezek után pedig nagyon simán legyőztük a MU-t.

Lehetne áradozni Xavi-ról (már megint 92%-os pontossággal passzolt), Iniestáról, Messiről, Piqué-ről és Puyolról, mert ma ők vitték a prímet, de felesleges. Ez a csapat tökéletes. Úgy, ahogy van. Köszönet Pep Guardiolának, mert amivé egy év alatt formálta ezt a gárdát, az egyedülálló.

A Király-kupa és a bajnoki cím után megszereztük a BL trófeát is.

Tot el camp, es un clam, som la gent BLAUGRANA!

Michael Owen, Obefami Martins, Shola Ameobi, Mark Viduka, Damien Duff, Joey Barton, Nicky Butt és Fabricio Coloccini nemzetközileg is elismert játékos, de ők is kevesek voltak ahhoz, hogy bent tartsák a Newcastle United együttesét a Premier Ligában. Nem az Aston Villa ellen kapott, megpattanó lövésből született peches gólon múlt a kiesés, hanem az egész szezon reménytelen játékán és azon, hogy az újonc Hull City 1, az ősi rivális Sunderland pedig 2 ponttal többet szerzett.

Csak azért írtam most a Szarkákról, mert az elmúlt évek alapján jobbat érdemeltek volna. Idén azonban nem. A végül 8. helyen végző Tottenham Hotspur képes volt szezon közben megújulni, a Newcastle nem. Csak remélni tudom, hogy nem jutnak a Leeds United sorsára és hamarosan megint élvonalbeli meccseket látunk a St. James' Park-ból.

Megvan a második is. Múlt héten a 93. percben egyenlített a Villareal a Nou Camp-ban, elodázva az ünneplést. Tegnap éjjel megint beköszöntek a hosszabbításban, de most a Real ellen - bajnok lett a Barcelona.

Spanyolországban szerdai kupagyőzelem után tehát minden a miénk. Nemsokára Európa is behódolhat.

Véget ért a 2009-es Jégkorong világbajnokság.

Véget ért, Oroszország megvédte címét, mi pedig búcsúztunk az elittől.

Véget ért egy álom, de ezt a 2 hetet nem fogja elfelejteni senki. Világbajnokságon játszottunk az A csoportban. Gólt ütöttünk, ünnepeltünk, káromkodtunk, sírtunk. Mint a csehek, a svédek, a finnek, mint az USA, mint Kanada.

Ott voltunk. Egy ország, - ahol kevesebb igazolt játékos van, mint pálya Kanadában, ahol jó ha 3 fedett csarnok van - megmutatta, hogy mire képes.

Képes megalkuvás nélkül küzdeni, szívét-lelkét kitenni a pályára, csontját törni és sírni, képes messze erőn felül teljesíteni.

Köszönöm Nektek ezt a 6 meccset, srácok!

Mázlink volt. Meg egy Iniestánk. A két meccsen több helyzetünk volt mint a Chelsea-nek, de csak nagy szerencsével jutottunk a BL döntőbe. Hiába birtokoltuk 180-ból 140-ben a labdát, a londoniak akarata érvényesült: pont 179 percig.

Az első meccset gusztustalan focival kibekkelték: egyetlen egyszer, egy rossz hazaadást követően, véletlenül kerültek helyzetbe, a Barça ellenben 3-4 ziccert rontott, igaz csak az utolsó 10 percben, mert addig mi se nagyon jutottunk el a kapuig. A visszavágón Essien élete gólja után a Chelsea megint védekezhetett, de néha már kontrázott is - na ezekből az ellenakciókból egy Drogba meccslabda maradt ki és 2 jogos büntető maradt el. Hogy ne csak a Chelsea-nek legyen baja a norvég bíróval, Tor Henning Övrebo lezavarta a saját lábát összarúgó Anelka mellett széttárt karokkal lassító Abidalt (így a két szélsőhátvédünk nélkül játszunk majd Rómában a MU ellen). Hogy mi kellett a sikerhez?

Hit és Iniesta.

Szerintem is igazságtalannak tűnhet az eredmény, de higgyétek el, nem volt az. Az El País jól fogalmazott: „A futball néha nagyvonalú az erkölcsös csapatokkal, és kegyetlen a gonosztevőkkel.” Ez történt most. A gonosztevőket Portugáliában, 2004-ben már megkoronázta. Ebből elég volt.

Magyarország - Németország 1:2

A két csalódott csapat meccsén győzött a jobbik. Ennyi és nem több.

Magyarország - Dánia 1:5

Jobbak mint mi, de nem ennyivel. Még ezen a meccsen se volt ekkora különbség a két válogatott között. Vezetést szereztünk, harmadot nyertünk, voltak helyzeteink, de sokat játszottunk emberhátrányban. Megfizettük a tanulópénzt és függetlenül az utolsó találkozó eredményétől, biztossá vált a búcsúnk. Nem ez a csalódás, hanem az elmúlt néhány nap a csoda.  Kezeljük ennek megfelelően a srácokat!

Real Madrid - Barcelona 2:6

Az idei második, a Santiago Bernabeu Stadionban lejátszott El Clásico Ludas Matyi szellemében zajlott. Rúgott egy gólt a Real, amit a Barça háromszor adott vissza.

Messi tarthatatlan volt és rúgott kettőt, Titi tarthatatlan volt és rúgott kettőt, de a meccs hőse nálam a képen látható srác volt:

kedvenc labdarúgóm, Xavier Hernández Creus, vagyis Xavi ma 4 gólpasszt adott.

Nagyon szép játékot produkál ez a csapat.

Ausztria - Magyaország 6:0

Na, ez most nagyon nem jött össze.

Svájcban kellene lennem.

A 20 Minuten Online így ír:

"Pat Cortina még nyeretlen csapata a kiesés elleni körben folytatja. De ott is küzdeni fog. És a magyarok egyet már bizosan elértek:

ők a szív világbajnokai."

A The Hockey News tudósítása szerint pedig:

"Ilyen az, amikor arra emlékeztetnek, mennyire sokat jelent Kanada a jégkorongsportnak. A külvárosi csarnok eledményjelzőjén ez áll: Kanada 9, Magyarország 0. Mégis, 30 perccel a mérkőzés vége után a csarnok személyzete még mindig arra vár, hogy elkezdhesse a takarítást, mert a magyar szurkolók százai nem mozdulnak. Verik a dobokat, teli tüdőből énekelnek, ugrálnak fel-le. Semelyikük nem akar hazamenni. Semelyikük sem akarja, hogy véget érjen ez az este. És egyiküket sem érdekli, hogy a csapatukat alaposan elverték, mert az, hogy Kanadától kaptak ki, azt jelenti, hogy a csapatuk tényleg itt van az A csoportban."

És tényleg ott vagyunk.

Magyarország - Fehéroroszország 1:3

Szabadságot kellett volna kivennem, mert nem értem haza, csak az összefoglalóra. Ez alapján egyetlen faktor hiányzott a győzelemhez. A szerencse.

6 perccel a vége előtt egyetlen gólra voltunk a 9-12. helytől! Így most az alsóházban nyerünk 3-ból 2-t és bentmaradunk. Mert az elitben a helyünk. Bebizonyítottuk.

Kanada - Magyarország 9:0

Ennyi minimum van a két csapat között, úgyhogy - tekintettel a küzdőszellemre, a lelkesedésre és a néhány lövéssel befejezett támadásra - semmi rossz érzés nem lenne bennem, ha Benk Andrisnak nem törik el a kulcscsontja egy keménynél azért durvább, értelmetlen bodicsek után.

Nyomás fiúk, a fehéroroszokat talán meg lehet csípni - a kis esély is esély!

Magyarország - Szovákia 3:4

70 év után az elitben. Megilletődötten. Nekünk esnek. Az első percben gólt ütnek - hiszik ők, a videóbíró azonban igazolja Szuper értetlenségét. A harmadik percben már tényleg vezetnek. Száguldanak, szétkorcsolyáznak minket. Gyorsabbak, technikásabbak, erősebbek. Nekünk a szívünk nagy. Beszorítanak minket, védekezünk. Alig-alig jutunk a támadóharmadba. De nekünk nagy a szívünk és a 2. harmad legelején Holéczy Roger kapáslövésével egyenlítünk. Panka a kezemben, nem érti hogy miért ugrálok vele és ordibálok extázisban, hogy gólgólgól. Aztán a szlovákok az utolsó percekben ütnek kettő szerencséset... 20 másodperc alatt eldöntik a meccset, nyugodt záróharmad következhet - hiszik ők.

De nekünk nagy a szívünk: Ladányi kiugrik, cselez, hát mögött passzol, Peterdi érkezik, fonákkal szépít - micsoda gól volt ez már, Te jó Ég? A gyerek alszik, nem szabad kiabálnom, ezért csak ugrálok és az öklömet rázom, mintha én szereztem volna gólt. Nem állunk meg, Sille előnyben vág be egy lecsorgót, 3:3!!! Nem hiszem el, csak rohangálok. Ordítanék, de nem tehetem, pedig most aztán szeretnék! A világbajnokságon, tétmeccsen, Top8-as csapattal szemben, élesben, 5 perccel a vége előtt 3:3! Eszméletlen! A szlovákok se hiszik, hogy ekkora a szívünk. Megint gyorsítanak. Szuper már extázisban, jóval 50 felett fogott, 94% körül véd.

2 perc és még egál. 1 perc, még mindig döntetlen. 50 mp, még mindig. Ilyen nincs! 40 mp, még mindig. 30 mp. Jönnek folyamatosan, Szuper 4-5 másodpercenként véd. 25 mp. Jézusom, mi van itt! 20 mp. Levegőt se merek venni. 15. mp, vasat ütnek, Szuper fekszik, a kipattanót belövik. Síri csend, Móni próbál vigasztalni. Még nem lehet. 13 mp hiányzott.

13 mp.

Nem tudom mi lesz a srácokkal. Mennyi hitet, erőt és lendületet veszít egy gárda, aki erőn felül teljesítve feláll a padlóról, majd a végén mégis alulmarad?

Hinni kell, fiúk, mert bizonyítottátok, hogy bármire képesek vagytok! Emelt fővel és bátran, hittel kell folytatni! Bebizonyosodott, hogy nem véletlenül jutottunk fel és van helyünk az elitben, mert ilyen meccset kevés kiscsapat tud játszani. Ebből lehet meríteni. Meg abból, hogy itthon nagyon büszkék vagyunk rátok!

Vesztes meccs után egy igazi sportoló csak szomorú lehet, de ez az érzés elmúlik. Bennetek pedig van erő. Kell, hogy legyen!

Mert nagy a szívetek!

Ma Zurich-ben kikorcsolyázik a jégre 25 magyar srác és 20:15-től valóra váltja saját, Csicsó és rengeteg magyar szurkoló álmát. A "nagyok" között fogunk játszani, az "A csoportban". A magasságos Kanadával, a 2002-es világbajnok Szlovákiával és a szintén 2002-ben olimpiai negyedik Fehéroroszországgal egy csoportban.

A cél nem lehet más, mint tudásunk legjavát adni és valahogy bentmaradni az elitben.

Az elején azonban rosszul írtam, mert mi 26-an leszünk: a székesfehérvári 19-es is ott lesz a srácokkal.

Szurkoljatok nekik, nagy a szívük!

Barcelona - Sevilla 4:0.

Félgőzzel is könnyedén, látványosan, eredményesen. A 2 hetes túra jól kezdődik, de a java most jön: Valencia, Chelsea, Real Madrid, Chelsea, Villareal.