Rafael Nadal nagyon nagy teniszező. Ezt kínok között írom le, mert nagyon utálom. Elismerem, de utálom: mert ellenszenves módon hergeli magát és a közönséget, cukkolja az ellenfelét, mert a viselkedése - különösen a tenisz íratlan szabályai szerint - egyszerűen prosztó, mert kizárólag a győztes mecccs után tud barátságos és udvarias lenni (szurkolókkal, ellenfelekkel, újságírókkal), mert megenged magának mindent - amit Borg, Sampras, Agassi és Federer sem engedett meg magának... Mert a spanyol nem alázatos. Az elmúlt évben ugyan sokat javult a helyzet, de még mindig suttyó.
Ma Robin Söderling, egy nevenincs svéd csávó lebombázta őt a pályáról a Roland Garros nyolcaddöntőjében, pedig Párizsban még soha nem vesztett meccset!
Talán most visszavesz egy kicsit. Jót tenne neki. Annak nem örülök, hogy ha tiszteletet tanul, még jobb játékossá válhat, de annak igen, hogy a viselkedése is méltó lehet a tudásához. Akkor pedig kevésbé fogom utálni.
Valentino Rossi is vesztett Mugelloban. 8 év után először nem a dobogó legfelső, hanem a legalsó fokára állhatott fel. A Doktor - persze szomorúan, de - nyugodtan és sportszerűen adott interjút.
Ti mondtátok