Mázlink volt. Meg egy Iniestánk. A két meccsen több helyzetünk volt mint a Chelsea-nek, de csak nagy szerencsével jutottunk a BL döntőbe. Hiába birtokoltuk 180-ból 140-ben a labdát, a londoniak akarata érvényesült: pont 179 percig.

Az első meccset gusztustalan focival kibekkelték: egyetlen egyszer, egy rossz hazaadást követően, véletlenül kerültek helyzetbe, a Barça ellenben 3-4 ziccert rontott, igaz csak az utolsó 10 percben, mert addig mi se nagyon jutottunk el a kapuig. A visszavágón Essien élete gólja után a Chelsea megint védekezhetett, de néha már kontrázott is - na ezekből az ellenakciókból egy Drogba meccslabda maradt ki és 2 jogos büntető maradt el. Hogy ne csak a Chelsea-nek legyen baja a norvég bíróval, Tor Henning Övrebo lezavarta a saját lábát összarúgó Anelka mellett széttárt karokkal lassító Abidalt (így a két szélsőhátvédünk nélkül játszunk majd Rómában a MU ellen). Hogy mi kellett a sikerhez?

Hit és Iniesta.

Szerintem is igazságtalannak tűnhet az eredmény, de higgyétek el, nem volt az. Az El País jól fogalmazott: „A futball néha nagyvonalú az erkölcsös csapatokkal, és kegyetlen a gonosztevőkkel.” Ez történt most. A gonosztevőket Portugáliában, 2004-ben már megkoronázta. Ebből elég volt.