Ma 8 éve, hogy egy házibuli után hazakísértem és először megcsókoltam Mónit. Azóta vagyok nagyon boldog. Szerényen és csendben ünnepeltünk: megnéztük a Valami Amerika 2-t és mindjárt kinyitunk egy ... vagy egy Takler Triót, vagy egy Bodri-féle kadarkát.
Nem múlhat el ünnep új zenék nélkül.
Szüleim megleptek A rockzene története c. 5 lemezes (10 részes) DVD gyűjteménnyel. Tömör gyönyör. A Rock n' Roll berobbanásától (Chuck Berry) és első fénykorától (Elvis Presley, Buddy Holly, Jerry Lee Lewis) kezdve, a brit invázión (Rolling Stones, The Who) és a Soul elterjedésén (Ray Charles, James Brown) át, a '60-as években újjászülető rockzenén (Bob Dylan), majd a hippi-korszakon (Grateful Dead, Janis Joplin), aztán a '70-es évek hard-rock vonulatán (Led Zeppelin, Deep Purple) keresztül [külön részt szentelve a legnagyobb gitárosokra], a Punk korszakig (Ramones, Sex Pistols) bemutat, felidéz mindent, ami rockzene. Interjúk Bonoval, Bruce Springsteen-nel, Mark Knopfler-rel, Pete Townshend-del. Korabeli klippek, koncertfelvételek egész sora. Lemezcégek és kiadók, rádiós DJ-k, menedzserek és producerek nyilatkozatai. Nem győztem kapkodni a fejemet.
Egyvégtében megnéztem mind a 10 órát, vagyis "csak" 8-at, mert a 2. DVD sajnos hibás és se a lejátszónk, se a PC nem olvassa be. Remélem, ki tudjuk cseréltetni. A MediaMarkt vevőszolgálatán aztán betolták a lejátszóba, ahol kifogástalan miőségben, azonnal elindult a film - ettől függetlenül kicserélték az egész szettet. Nagy örömmel tettem be otthon, hogy akkor majd most! De nem, a 2-es lemezt most sem olvassa be a DVD-lejátszóm... Ezt már nem viszem vissza, veszek inkább egy új lejátszót, vagyis hát egy blu-ray lejátszót. (Muhaha.)
Aztán Hobo. Hugiék a 2008-as Bolondvadászat c. dupla albummal leptek meg - nagyon igényes kiszerelés, könyvbe foglalva az összes dalszöveg - köztük egy Viszockij vers Hobo fordításában: Farkashajsza címmel. Talán a legjobb szám a lemezen.
Anyósomék pénzt adtak, amiből vettem egy Rory Gallagher DVD-t. Először 1976., Köln: néhány akusztikus country, blues és rockszám, aztán jön a banda és előkerül a Fender Stratocaster. Utána 12 szám egy essen-i koncertről, majd egy 5 dalos kis wiesbaden-i jam session 1979-ből. Jóóóó. Amúgy 222 perc, kifejezetten zúzós, asszonkám meg türelmes, hogy elviselte! Köszönöm!
Feleségem Dido új albumát a Safe Trip Home-ot kapta meg, az is jó. Andalító, kellemes zene. A nő hangja pedig csodaszép.
Csütörtök késő délután (2008.12.11.), amikor hazaértem, Móni azzal fogadott, hogy Panka önállóan, kapaszkodás nélkül meg tud tenni 2-3 lépést. Nagy volt az öröm, hát amikor a tudást bizonyítandó, a kislányom nemes egyszerűséggel végigsétált a nappalin. Így vagyunk. Járogatunk. Azóta hol 4-5 lépést, hol 15-öt, tesz meg magabiztosan. De ha siet valahová, akkor még gyakran mászik.
Tegnap Móni azt mondta, hogy élete legboldogabb időszaka a mostani, otthon lenni Pankával. Nem tudjátok, hogy mennyire jó érzés ezt hallani és hogy milyen büszkeséggel tölt el a tudat, hogy meg tudom teremteni ennek a feltételeit.
A feleségem végre szervezett magának egy esti programot és kimozdult a 4 fal közül. Nem velem, nem Pankával, nem a családdal, hanem a barátnőivel. Épphogy hazaértem a vezetői tréningről, már ment is a belvárosba.
Én játszottam Pankával, bohóckodtam neki, kacagott, csipeszt pakolt (mindig pakol valamit), míg el nem jött a fürdetés ideje. Ebben profi vagyok, egy éve az én reszortom. Erre mi történik? Drága kislányom - miután egyre stabilabban áll, egyre féktelenebbül is játszik - megcsúszott és lefejelte egy kicsit a kád szélét... Szerencsére az ijedtségen kívül nem esett baja és a fogszámlálás után egy kis hajszárítgatással jókedvre tudtam deríteni. Másodszor is megszámoltam a fogait, elkészítettem az esti tápszerét, felöltöztettem, megetettem és ... ELALUDT!
Ez ritka, mert nem szeret elaludni. Inkább játszana, tévézne, sikongatna, vagyis csinálna bármit, csak elaludni ne kelljen. Szegény Móni ringatja álomba, még az én kezemben is sír. Hát most bealudt, és azóta sem riadt fel.
Nagy király vagyok!
Hosszú idő után megint kirándultunk. Csákváron az Eszterházy-kastélyt látogattuk meg.
Jelenleg kórházként működik, vagyis nem régiségekkel, hanem ágyakkal és betegekkel van tele az épület. Külső felújtásával kis jóindulattal kb. 30%-ban végeztek, de a kertje, ahol egy fa tövében meg is ebédelünk, a maga egyszerűségében is gyönyörű volt.
Pankának az avar és egy kivágott fa tetszett a legjobban.
Hazafelé útba ejtettük Velencét, ahol készítettem néhány fotót a naplementéről.
Vicces volt. Délelőtt átjött egy barátnőnk a 2 gyerekével (az egyik 2 éves, a másik 4 hónapos), meg a húgom Barnival. Az anyukák lelkesen beszélgettek, röhögcséltek, játszottak a gyerekekkel, akik kergették szerencsétlen macskámat és tesztelték az összes létező játékot - elsősorban persze azokat, amik elviselhetetlen hangot adnak ki. Én tarját sütöttem a frissen vásárolt giga-flekkenünkön. Déltájban megebédeltünk, játszottunk még egy kicsit a gyerekekkel, aztán elmentek a vendégek.
Panka ennek megfelelően marha későn, (11 helyett) 14 óra felé került csak ágyba, igaz akkor 2 órát durmolt - így viszont fürdetés és vacsi után nem akarózott elaludnia. Kihoztuk a nappaliba, hadd fáradjon. Hogy is mondjam: a feleségemmel versenyt ásítoztunk, Panka meg pörgött mint a búgócsigája. De jó terv volt...
Kedves Panka!
Ma egy éve, hogy köztünk vagy. Ma egy éve, hogy először megláttunk Téged, hogy először felsírtál. Ma egy éve, hogy először megfürdettünk, felöltöztettünk, megetettünk, hogy belénk csimpaszkodtál. Hogy édesanyád mellett aludtál piciket szuszogva és hogy a karjaimba fogtalak.
Boldog születésnapot, Hercegnőm!
Apu
A feleségem fürdetés után, miközben öltöztettük Pankát, megkérdezte tőle, hogy hol van apa? A hercegnő elmosolyodott, rám mutatott és kis fogacskái közül kipréselte, hogy "a-pa...a-pa".
A cica, a pápá és a baba szavak már nagyon mennek neki, de most először hívott tudatosan papának. Hát, gyerekek, ez leírhatatlanul jó érzés!
Helyszín: Aranarth király palotája.
Szereplők: Aranarth király, a királyné, a hercegkisasszony és a szellem
1. felvonás - a kezdet
Aranarth király be, fájdalomtól eltorzult arcán szaporodnak a ráncok. Fel-alá járkál a színen, bal fülét morzsolgatja (nem használ neki). Sanyarú sorsán kesereg, ideges hangon orvosát kéri, akit azonban miniszterei gazdasági okokra hivatkozva leépítettek. Káromkodik, izzad. Bevesz egy szem Algopyrint. Mégis fáj, egyre jobban fáj a füle. Nem tud mit tenni, ügyeletes doktort kell keresnie. De hol talál ilyet hétvégén? Nem ismeri ki magát a megreformált birodalomban, ideges. Ötlete támad. Lezser kézmozdulattal megigazítja arany koronáját és lengő palástjában átgyalogol a termen. Kikerüli a szétszórt kacatokat kincseket és a macskáját házitigrisét, majd beleroskad a trónjába és bekapcsolja a számítógépét (nagyon modern király). Irány a net. OEP honlap, gugli, lakcím, probléma, dátum. A keresőprogam ki is dob 3 kórházat, a fül-orr-gégészeti ügyeletek listájával: OGYK, Uzsoki, Péterffy. Miért pont ez a három, mind messze van - sóhajt fel a király meglepetten, de szólítja asszonyát és leányát, hogy készüljenek a hosszú útra (bonyolult logisztikai kihívás ez, mert a hintóját ő maga nem tudja vezetni, leánya viszont kisded még). Függöny.
2. felvonás - a kutatás
Bizonyosságot akarok! - kiált fel a király díszes trónján ülve. Megragadja mobiltelefonját (az is van neki, mert nagyon modern király - de ez már kiderült). Könnyes szemekkel, vöröslő füllel bevesz egy Aleve-t, majd (telefon a jobb fülhöz!) tárcsázza az első számot: OGYK. Elköltöztek, itt nincs semmi, hívja a MÁV kórházat... Néz nagy szemekkel a király, hát ezt most akkor hogy képzelik vele? Telefonál a MÁV kórházba. Nincs előfizető. Átvillan a király agyán a gondolat, hogy ismét munkát adna a hóhérnak, de inkább nyel egy nagyot és szól a királynéjának, hogy lassan azzal a nagykabáttal, ráérnek még. Az Uzsoki a következő. "Nehogy idejöjjön! Biztos nem ide tartozik!" Rémület lesz úrrá a királyon: Hát akkor hova? "Hát a Bajcsyba, a Szent Istvánba vagy a Dél-Pestibe." Mégis asszonyom, melyikbe? "Hát talán a Bajcsy...?" A király - miután méltóságánál erősebb a fájdalom, kivégzések nélkül felhívja a Bajcsyt. Ujjai már görcsben, hangja egyre gyengébb. "Ma a Szt. István ügyel." Te jó ég! Még mindig nincs vége... A kincstárnoktól kérdezi, van-e ennyi eltelefonálható pénz a birodalomban? Mit számít? Országomat egy ügyeletes fül-orr-gégészért! - kiált fel a király. (A plágium vádját a szerző indoklás nélkül visszautasítja.) Most a Szent Istvánt hívja, de lelke mélyén feladta. Működésképtelen, fájó vörös-díszfüllel tervezi a jövőjét. Kicseng. Hosszan. A király gyomra egy apró kis csomóba ugrik össze, torkában gombócok növekednek. Felveszik. Kiszáradt szájjal belelihegi gondját a kagylóba. "Minket összevontak, talán a Szt. László." Függöny.
3. felvonás - népmesei fordulat, azaz minden jó, ha jó a vége
A kisded alszik ágyikójában, a macska dorombol a fűtőtesten tigris a kandallón, a király jófajta vörösborral koccint feleségével. Hősünk bal fülében - a korona sem takarja el - géz és vatta. A háttérben halkan szól a TV (tudják, modern király!). Mosolyogva susognak egymással. Boldogok. A színpad felett egy szőke, szemüveges, molett szellem suhan körbe-körbe, majd balra el. Függöny.
Ma kora délután, alig valamivel ebédidő után megérkeztek a vendégeink. Két volt évfolyamtársam - a tanúm és Panka keresztapja - barátnőikkel. Kiültünk a teraszra egy nagy halom édességgel, én meg lelkesen sütögettem mindent, amit találtam és amit kértek: mustáros pácban tarját, tejfölösben csirkét, grillkolbászt, lila- és vöröshagymát, paradicsomot, paprikát, gombát meg krumplit, kis tojást, valamint cukkinit meg padlizsánt.
Hál' istennek mindenkinek ízlett a kaja, úgyhogy jó hangulatban beszélgettünk tovább - néhány "eredeti" vilmos legurítása után - jobbnál jobb borok társaságában (a villányi portugueser készletemet sürgősen pótolnom kell, az utolsó palackig mind elfogyott).
A srácokkal rég találkoztam, ezért különösen jó volt újra látni őket. Míg bent a lányok Pankával játszottak, mi végigbeszéltük a karriert (szörnyű országban élünk, mert a legfelkészültebb és legjobb jogász keres a legrosszabbul bírójelöltként), a családi helyzetet (lánykérésestül-gyermekvállalásostul-telekvásárlásostul), a vallást, a politikát és a zenét. Kellemesen hűvös időben, vidáman üldögéltünk - Tomcsiék a cigaretta-vásárlást tervezték, hogy a lassan közelgő fürdetés után tovább folytathassuk a borozgatást.
Hogy mégis előbb, egy kicsit rossz szájízzel távoztak, arról Virág, - az egyetlen új "tag" - tehet. Fáradt volt, ezért kérte, hogy menjenek. Nem akarom megbántani, de ha új vagyok egy baráti társaságban és többekkel először találkozom, akkor biztos nem várom el, hogy 3 (tulajdonképpen pedig 5) ember hozzám alkalmazkodjon, hanem én veszek erőt magamon, különösen, ha nem az én kocsimmal érkeztünk. Sok jó pontot nem szerzett magának, de nem érdekelte különösebben. Bár Saultól kapott néhány szúrós megjegyzést és Tomcsin is látszott, hogy kényelmetlen számára a helyzet, gyorsan összepakoltak és elmentek. Virág kivételével sajnáltuk, mert jól sikerült az összejövetel.
Jó dolog kastélyokat látogatni. Nem csak a híres-neves hatalmasságokét (pl. Zichy, Eszterházy, Festetics, Grassalkovich), hanem a kisebb nemesekét is. Szóltam már a Ráday-kastélyról (itt), a Bory-várról (itt) és a Brunszvik-kastélyról (itt) is. Vasárnap Nádasdladányra kirándultunk.
Székesfehérvárt elhagyva - véletlenül - megálltunk Sárszentmihályon, ahol jót mérgelődtünk, amiért a helyi kastélyt privatizálták és most egy külföldi lakja - vagyis Zichyék egyik kastélya nem látogatható, mert ott egy német alszik... Amikor azonban megérkeztünk a Nádasdy-kastélyhoz, ez a látvány kárpótolt minket:
A család igen jelentős szerepet töltött be hazánk történelmében. Az ősök közül László, András és Dénes Károly Róbert oldalán harcolt Csák Máté ellen, később Ferenc Mátyás-király páncélos lovasezredének volt kapitánya. Mohács után - a később nádorrá lett - Tamás kapott bárói rangot, amivel végképp megalapozta a család vagyonát. Nádasdy Pál 1625-ben szerzett grófi rangot. Ebben az évben született Ferenc, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért 1671-ben kivégeztek.
Gróf Nádasdy Ferenc 1871-ben döntött egy új, Tudor stílusú, modern (teljesen alápincézett, tőzegkazános fűtőrendszerrel, gázvilágítással, csatornával, télikerttel, biliárdszobával és légfűtéses könyvtárral rendelkező) kastély felépítéséről a családról elnevezett településen.
Jól sikerült neki.
Sajnos a front többször is áthaladt Nádasdladányon, ezért amit a németek véletlenül meghagytak, azt az oroszok ellopták. A kastély ékességei, nevezetesen az "Ősök csarnoka" és a könyvtár a helyiek leleményességének hála mégis megmenekült, mert befalazták és raktárhelységnek hazudták őket.
A külső felújítás lassan halad, belül pedig kicsit üresnek hat a korabeli, de utólag hozott bútorok csekély száma miatt. Ettől függetlenül kötelező meglátogatni. Impozáns, gyönyörű és megragadó a történelemi hangulata.
Az útról is néhány szó: Panka odafelé ugyan nyűgös volt, mert a mászkálhatnékja támadt, de aztán jókedvűen végigcsacsogta a tárlatvezetést, megevett egy teljes banánt az angolkertben, hazafelé meg aludt egy hatalmasat a kocsiban. Édesapám nem győzött csodálkozni, hogy milyen nyugodt baba. És az étterem! A várpalotai országút melletti "Fogadó a két bagolyhoz" konyhája király.
Ma Pécelre kirándultunk. Ez mondjuk nálunk mintegy 13 percnyi autózás, de akkor is.
A szomorú sorsú Ráday-kastélyt néztük meg. A tárlatvezetés során megtudtuk, hogy a Rákóczi szabadságharc idején jelentős szerepet játszó Ráday Pál (a fejedelem bizalmasa és titkos kancellárja, diplomata, később a magyar protestánsok vezéralakja) majd fia, Gedeon építtette a csodálatos kis barokk kastélyt. A XIX. század végére a család anyagi válságba került, ráadásul egy tűzvész során leégett a tetőszerkezet és a freskók java. A kastélyt elárverezték, de a 3000 (?) kötetes könyvtárukat Gedeon végrendeletének köszönhetően csak egyben lehetett értékesíteni. A gyűjtemény ma a Dunamelléki Református Egyházközösségben található meg. Az igazi tragédia viszont ennél is később, jóval a család elszegényedése után következett be. A kommunista diktatúra ugyanis nem sok értéket vélt felfedezni a magyar történelemben és kultúrában, hát államosította a kastélyt és kórházat csinált belőle - leverte, átfestette a freskókat, befalazta a boltíveket, kályhák helyére ajtót épített. Pusztított, mint mindig. Ma ugyan folyik a renoválás, de az pénzhiány miatt nagyon lassan halad - ötletek pedig vannak: nem csak az épületet magát, hanem az angolkertet is helyre kívánják állítani, a pince évszázados konyhájában pedig látványkonyhát/éttermet terveznek kialakítani.
Menjetek, lássátok, adakozzatok, hogy olyan legyen a kastély mint régen!
Érdemes.
Ma kedves barátainkkal Székesfehérvárra utaztunk, hogy megnézzük a híres Bory várat. Inkább egy művész kastélya ez, aki maga készítette szobrokkal dekorálta az egész épületet.
Így néz ki elölről:
így néz ki hátulról:
ilyen belülről:
ilyen felülről:
ilyenek a bástyái: 
ahová ilyen csigalépcsők vezetnek fel: 
Gyönyörű kis kastély, pedig egészen picike. Érdemes mindenkinek ellátogatnia ide, mert megéri. Végezetül csak annyit, hogy a közeli Diófa étterem szuper. Bár elég drága, de nagyon jó a konyhája.
Panka szokás szerint élvezte a túrát. A kocsiban aludt, a kastélyban nézelődött, a barátokkal játszott és nevetgélt, az étteremben evett. Mintha nem is 9 hónapos lenne. Nagyon szerencsések vagyunk.
Egy fiú és egy lányteknősről van szó. Bevallom őszintén, nem volt jó soruk nálunk. 1990. táján kaphattuk őket a húgommal (Salvatore Schillacci és Roberto Baggio volt a két névadó), de nem foglalkoztunk velük annyit, mint amennyi kijár egy háziállatnak. 5 éve anyósomékhoz "száműztük őket", most Karácsonykor kerültek vissza hozzánk, mert az egyik megbetegedett és Mónival mi hordtuk orvoshoz vitamininjekciókra.
Nem volt azonban vízmelegítőjük, vízszűrőjük, nagy terük. Naponta kellett (volna) cserélni a vizüket, de akkor sem lehetett (volna) higiénikus viszonyokat tartani a gyerekszobában, ahol Panka aludt.
Ma levittem őket egy állatkereskedésbe. Bár a felajánlott pénzt nem fogadtam el, rosszul érzem magam, mert csak most érzek lelkiismeretfurdalást, és nem akkor amikor rosszul tartottam őket.
Olyan hülyén hat utólag bocsánatot kérni Tőlük, de jobb életet érdemeltek volna.
Hát, ennyi.
Szombaton indultunk. Nem sok hiányzott hozzá, hogy visszaforduljunk. Kecóból át Erzsébetre, onnan az M5-ösre, majd a 0-ásra. Semmi gond. Érdnél azonban már állt az M7-es. Ennyien nem akarhatják átúszni a Balatont! Fél óra alatt haladtunk kb. 2 km-t, úgyhogy irány a 70-es. Ott 2,5 óra volt, míg elvergődtünk Martonvásárra (ami szép). Mivel nem volt hova sietni, megálltunk ebédelni a már ismert étteremben. Adtunk neki még egy esélyt. Elég legyen annyi, hogy kár volt. Mikor visszamentünk a pályára, már tovatűnt a dugó és - a tényleg impozáns Völgyhídon át, - kényelmesen megérkeztünk Balatonboglárra, a rokonok falatozójába. Úsztunk egyet, vacsoráztunk, majd este visszakocsikáztunk Földvárra, hogy a házukban aludjunk egy jót. Ez az egy nem jött össze, mert Panka nehezen viselte a meleget és az idegen helyet.
Másnap Bogláron egész nap strandoltunk: úsztunk, olvasgattunk az árnyékban, hamburgereztünk, néztük a tömeget. Szombaton az átúszás miatt ugyan még ezrek voltak a parton és dübörgött a szutyok diszkózene, de vasárnap már nagyon jó volt kikapcsolódni - a semmittevés igenis jó!
Hétfőn még csobbantunk egyet az immáron kihalt strandon, ráadásul Pankát is bevittük a vízbe:
Az elején megszeppent, de ahogy megszokta a vizet, már nagyon élvezte. Nevetett, fröcskölt és mindenáron ki akarta harapni az úszógumiját.
Jól éreztem magamat.
Naná, hogy ennél a biztosítónál vagyunk. A kocsinkat (a 12 éves piros Swiftet, nevezetesen Szöcsit) apósom vásárolta, majd nekünk adta használatra. Jót akart, és az összes szerviz és ellenőrzés elvégzése után megkötötte a legolcsóbb biztosítást is. A fenntartási költségeket természetesen mi álljuk, így ezt is. Most megszívtuk, mert nem tűnik biztosnak az átszerződés lehetősége, vagyis biztostás nélkül kellene ellavírozni majd' 3 hónapig - ezt én nem merem megpróbálni, tehát felvetettem asszonkának, hogy az apja eladhatná az autót az anyjának, hiszen az új tulaj nyugodtan szerződhet bárkivel, nekünk pedig csak a vagyonszerzési illetéket kell kicsengetni.
Na ebből olyan üvöltözés lett, hogy nem merek kimenni a teraszra, nehogy találkozzak valamelyik szomszéddal, aki hallotta a műsort, mert ég a fejem.
A megoldás? Még nem tudom, de
"énnedöntsekaszüleitudtanélkülmajdlerakjukakocsitésnemjárunkvele"!
Most itt tartunk. Remek. Pedig nem akartam rosszat, csak felvetettem egy lehetőséget.
Pénteken lementünk Bánkra. A Jazz-fesztivál tetszett, különösen a pénteki Riverboat Ramblers (3 ukrán és 3 lengyel zenész) illetve a Murányi és Trommelen vezette All Stars teremtett fergeteges hanguatot. Vasárnap megérkeztek Hugiék is, vagyis Panka egész nap unokabratyójával, Barnival pancsolt a medencéjében. Élvezte.
Hétfőre szabit vettem ki, kedden pedig (Panka névnapján) a köztisztviselők napja miatt nem dolgoztam. Kellőképpen fel is töltődtem itthon a nagy semmittevésben, de szükség is volt már rá, mert kezdtek lemerülni az elemek. Most 1-1 hétfői szabival ki kell bírnom augusztus közepéig.
Amúgy hétfőn délután lerobbant a kocsi: beázhatott valami gyertya, mert a zuhogó esőben egyszerűen leállt a motor a pirosnál, egy forgalmas kereszteződés előtt. Móni 2 lámpaváltás alatt sem tudott életet lehelni az autóba, úgyhogy áttoltam a kereszteződés túloldalára, hogy legalább a kanyarodó buszokat ne tartsuk fel. Hiába kopogtam és integettem a kulturált sofőröknek (mellettem asszonka a babával), senki nem szállt ki segíteni, pedig addigra elállt az eső. Hát, hogy is mondjam? Tahó banda. Aztán mikor már az ismerősöket telefonáltam körbe, hogy jöjjön valaki segíteni, teljesen magától megállt egy fiatal srác - örök hála Neked, kedves Ignis tulajdonos, aki szó nélkül hazavontattál minket és még egy üveg bort sem voltál hajlandó elfogadni!
Vannak még Magyarországon segítőkész emberek, akik foglalkoznak a másikkal! Még egyszer kösz!
Gary Moore, vagyis The Lord Of The Strings.
Szerintem ő a legnagyobb élő gitáros. Hatalmas kedvencem, 43 albuma van meg (most számoltam meg). A IX. Nemzetközi Harley-Davidson Fesztiválon, Alsóörsön olyan fergeteges koncertet adott, amire csak legmerészebb álmaimban számítottam. Életreszóló élmény volt az elsőtől az utolsó percig. Három jóbarátommal áztunk bőrig a a zuhogó esőben, de megérte. 1 óra 15 perc helyett majd két órát zenélt, minden számban szólózott, sokat improvizált és bizonyította, hogy mindent meg tud csinálni, amit csak egy gitárral lehet. Végig ezerrel pörgött és úgy szólt a Gibson-ja, hogy soha nem felejtem el.
A Setlist: 1. Oh, Pretty Woman, 2. Hard Times, 3. Since I Met You Baby, 4. Down The Line, 5. Have You Heard (John Mayall), 6. Mojo Boogie, 7. All Your Love, 8. Thirty Days (Chuck Berry), 9. I´ll Love You More Than You´ll Ever Know (Al Kooper), 10. Don't Believe A Word, 11. Still Got The Blues, 12. Walking By Myself, 13. The Blues Is Alright, 14. Parisienne Walkways.
Egyetlen dolgot sajnálok: a feleségem nem volt velem, mert ezt hallania kellett volna. Élőben a Parisienne Walkways-t, élőben a Still Got The Blues-t, élőben a Gitáristent, élőben Gary Moore-t.
Múlt hét vasárnap Martonvásáron kirándultunk. A 7-esen cirka 1 óra volt az út. Délelőtt megnéztük a Brunszvik-kastélyt:
és a botanikus kertjét a kis tóval:
Mindkettő nagyon szép, bár déltájban mindent alul kellett exponálnom. Ebéd után visszamentünk - elvileg az óvodamúzeum és a Beethoven múzeum kedvéért, de végül csak ledőltünk a fák árnyékában egy pokrócon... Panka jól viselte a napot, érdeklődve figyelt, sokat dumált, aludt is, tehát kifejezetten élvezte a friss levegőt. A kirándulás egyetlen hibája az ebéd volt, mert a hideg hátszín nem az igazi mirelit krokettel...
Ma jóval hosszabb utazáson vagyunk túl, mert Tatán voltunk. Elvileg a cég sportnapján, gyakorlatilag egy kedves barátnőmmel és egy kollegina családjával mászkáltunk az Öreg-tó partján:
Panka élvezte a tömeget, a napot (meg is izzadt szegény rendesen), azt hogy agyba-főbe dícsérik. Ha 30 helyett csak 25 fok lett volna! Amúgy nem fogjátok kitalálni, de itt is csak az ebéd volt szönyű. Kivételesen nem bélszínt vagy hátszínt, hanem pulykacombot kértem, persze mellett kaptam (mirelit krokettel), de nem balhéztam, mert a szerencsétlen kis újonc pincércsajt (lehetett 16 éves) kétszer is leüvöltötte a rutinos társa (max. 18 éves), de úgy, hogy minden vendég hallotta. Tata mindenesetre gyönyörű, és nagyon gazdag. Igényes, szép házak, tiszta utcák, járda mindenhol.
Mindezek után még idevésem, hogy rendszeresen megyünk édesapámék nyaralójába is, Bánkra. Na erre a kis nógrádi falura és a tengerszemére nincsenek szavak. Olyan szép, hogy azt nem tudom elmondani, egyszerűen látni kell.
És jók az éttermei is!
Köszönet édesapámnak, amiért az utolsó pillanatban visszaadta a jegyeket és apósomnak, amiért vigyázott Pankára. Így végül mégis kimehettünk az Arénába, ahol Mark Knopfler olyat zenélt, hogy a hideg kirázott.
Két órán keresztül játszott, a csúcspont pedig nem is lehetett más, mint a gitárszólók egyik legcsodálatosabbja: a Sultans of Swing olyan magával ragadóan szépre sikeredett, hogy amíg élek nem felejtem el.
56 évesen, egy súlyos, majdnem a 30 éves karrierje végét jelentő betegség után mégis a folytatás mellett döntött az ír-olasz származású angol blues-rock gitáros, a kezdetekben "angol Springsteen"-ként emlegetett Chris Rea. Ez különösen azért örömteli, mert kaptunk két jegyet a holnapi koncertjére. A turnén elvileg - példaképe, B.B. King előtt tisztelegve - instrumentális blues számokat játszik, megspékelve néhány régi nagy slágerével, vagyis jó koncertre számítok.
Szerencsére szüleim estére elvállalták Pankát, úgyhogy mi 4 hónap után, első jelentősebb közös programként egy világszerte elismert zseni koncertjére látogatunk el.
Most, hogy Panka meggyógyulni látszik vírusos betegségéből, - ami miatt kétszer is kórházba rohantunk vele - az influenza tegnapelőtt engem döntött ágynak. Ma a feleségemnek is jelenése van a dokinál.
Jelentem, a macskánk egészséges!
Feleségemmel nagy hangsúlyt helyeztünk születendő gyermekünk zenei ízlésvilágának helyes kialakítására. :-)
Annamari már a pocakban is jófajta blues-t és hard rock-ot (Gary Moore-t, Rory Gallagher-t, Stevie Ray Vaughan-t, Albert Collins-t, Bruce Springsteen-t, Cream-et és The Allman Brothers Band-et) hallgatott, valamint szolid RHCP balladákat.
Ma délelőtt két etetés között félidőben elsírta magát, de apa kedvencének, a "Dosed"-nak hallatán nyugodt álomba merült, majd 1,5 órán keresztül aludt, mint a bunda - háttérben Kiedis énekhangjával és Frusciante gitárjátékával, Smith dobjaival és Flea basszusával.
Ennél nem is kell több! Szép az élet!
Miután az első riasztást követően este 7-kor még hazaküldött minket az orvosunk, 2007. november 1-én hajnali 2-kor már azzal a biztos tudattal érkeztünk vissza a kórházba, hogy világra jön a kislányunk. Hajnali 4:55-kor végre előbújt Annamari és hatalmas visítozással a tudtunkra adta, hogy igényt tart minden figyelmünkre és szeretetünkre. Nem vitatkoztunk vele, ugyanis igaza van.
Mától Ő minden.
Ti mondtátok