Hát nem. 1989-ben Gary Lineker góljával a Tottenham Hotspur győzött egy angol bajnokin az Old Traffordon. Akkor - bár az erőviszonyok azért mindeig egyértelműek voltak - senki nem gondolta, hogy "aránylag sokat" kell várni a következő londoni sikerre. Aztán eltelt egy év, kettő, három, öt, tíz, tizenöt, húsz és mi rendre egy kiadós verést kaptunk, pedig volt, hogy JD már az első percben gólt ollózott és hogy 2:0.ra vezettünk. Sehogy sem tudtunk nyerni.
Eltelt 23 év és a Tottenham nem tudott győzni a Man. Utd. otthonában... Mióta PL. a PL, mi az egy pontnak is úgy örültünk, mint majom a farkának.
Tegnap viszont megtört az átok és egy nagyon izgalmas, fordulatos meccsen sikerült a bravúr. Az első félidőben csak mi voltunk a pályán, de a nagyon indiszponált, tompa MU megúszta kettővel. A fordulás után viszont jött Rooney... Hogy a játék képe megváltozott, az enyhe kifejezés. A gyors és veszélyes kontráink a saját tizenhatosunk vonalán haltak el, A védelem 15, a középpálya 20 méteren állt fel és jött is egy aránylag eseménydús 3 perce a meccsnek: a MU szépítésekor felrémlett egy jól megkomponált és megszokottnak mondható összeomlás réme, de 50 másodperccel később - fogalmam sincs hogyan, - ismét betaláltunk! Annyira megörültünk, hogy újabb egy perc elmúltával kaptunk még egyet. 2,5 perc, 3 gól. A PL-ben, az Old Traffordon.
Ami ezután következett, az a bekkelés netovábbja. Nagyon utálom, de most izgultam, hogy sikerüljön - Foy a 2,5 meg nem adott büntetőjével és Fortuna istenasszony a 2 kapufájával megadta az alapokat a sikerhez. Elvégre 23 év után csak kijár, hogy elhozzuk a 3 pontot! A mezőny fölé emelkedő Vertonghen, a hősies Gallas, a félelmetes Sandro-Dembele belső kettős és a többiek végül kibírták.
Az idegrendszerem viszont komoly károkat szenvedett. :-)
Ti mondtátok