Mert bár simán nyertünk és sokan voltunk a lelátón, mert bár kifeszítették azt a '96-os molinót is, ami alatt még én ugráltam a Blue Front tagjaként hétről-hétre a "középteraszon", Kispesten és Győrben, az Üllői úton és Tiszakécskén, Ausztriában és Zágrábban, mert bár nem csak apu és a gyerekek, de még Móni is elkísért és egy kicsit megértette, hogy mit jelent nekem a stadiont és az MTK, mert bár a gyerekek jó sokat szotyiztak és kaptak plüss Gedeon gúnárt, élvezték a Bon Bon számokat, a konfetti-esőt és a kék-fehér füstöt, mert bár láttuk Garami Józsi bácsit énekelni és táncolni, mert bár egy csomót fotóztam (a képek rajtam kívül valószínűleg senkinek nem jelentenek semmit), végig keserédes hangulatban voltam.
Hogy mégis pozitív hangulatban zártam le 30 évet a feltörő szentimentalizmusom ellenére, arról Kanta József gondoskodott:
Az utolsó kép, ami a "régi" stadionban készült.
Ti mondtátok