In a world full of Uniteds, Citys & Rovers, there's only one Hotspur!
Tegnap hajnalban apu kivitt Ferihegyre, a repülő átrepült a csatornán Lutonba, a vonat berobogott Londonba, ott várt rám egy ismerős házaspár. A busz már a White Hart Lanen tett le, ahol szurkoltam egy hatalmasat. Tottenham Hotspur meccsen voltam! Még most is alig hiszem el. Életre szóló élmény volt: csodálatos hangulat, izgalmas meccs. A 2:2 ellenére sincs bennem hiányérzet, bár hangom nem maradt. Szólt a COYS, a Marchin' in, a Glory Glory, volt eksztázis (Walkernek szólt is a Hero-hero rigmus, Sandro irdatlan nagy góljánál pedig majd' felrobbant a stadion), volt idegeskedés (1. Rooney egyenlítés), volt bírózás (finoman szólva is véleményes büntető Wellbeck esésénél), a Shopban vásároltam egy csomó jó cuccot, meccs után ettem angol hamburgert és sausages hot-dogot, majd hulla fáradtan még este hazautaztunk.
Nagyon boldog voltam, bár azóta sincs hangom.
Ti mondtátok