A sorsoláskor már sejtettük, a mérkőzések során pedig be is bizonyosodott, hogy a mienknél könnyebb csoportot szándékosan se tudtunk volna összeválogatni.
Röhejes ellenfelekkel kellett megküzdeni, ráadásul nem csak az első két helyezett jutott egyenes ágon ki az EB-re, de a legjobb csoportharmadik is - márpedig ebben a csoportban sok pontot szerezni inkább volt kötelező (még nekünk is), mint nehéz.
Románia keresi önmagát, hasonlóan nagy válságban a válogatottjuk, mint a mienk.
Görögország a VB-n majdnem a nyolc közé jutott, de azóta harmincnyolcszor nagyobb válságban a válogatottjuk, mint a mienk.
Finnország, Észak-Írország és a Feröer-szigetek pedig még akkor sem hozzák a frászt az ellenfeleikre, ha egyébként mi tudunk szánalmasan szarul teljesíteni és kikapni hasonló kaliberű együttesektől.
Namármost mindent megtettünk, hogy elbasszuk és ez félig-meddig sikerült is.
Hihetetlen teljesítményt nyújtva oda-vissza megvertük a hokinagyhatalom finneket és a feröeri bálnavadászokat. Baszkikám, ez 12 pont!
Románia ellen összeszenvedtünk két döntetlent úgy, hogy itthon meg se próbáltunk nyerni. A görögök leépülése arra volt jó, hogy csak idegenben kapjunk ki, hazai pályán pedig kiszenvedjünk egy X-et. Észak Írosrszág ellen mindkét meccsen vezettünk, hogy az izmos hajráknak köszönhetően itt 0, ott 1 teljes pontot szerezzünk. Hát nem frenetikus?
A vicc az, hogy jegyzett csapat legyőzése nélkül is számolgathattunk és ha Lettország nem kap ki az utolsó fordulóban Kazahsztántól (ismét két zseniális gárda), vagy a törökök emberhátrányban nem győzik le Izlandot, akkor egyenes ágon ott lennénk az EB-n! Na, ezt bizony kurvára nem érdemeltük volna meg. És nem a sors kegyetlensége, hanem a válogatott bénázásai miatt. Leadtunk 5 pontot az észak-íreknek, hazai pályán nem akartunk nyerni Románia és Görögország ellen. 3 szövetségi kapitányunk is volt, a bunkó Pintér Attila, a lelkes és a Herthával hihetetlen szeont futó Dárdai Pál, majd most az Andy Möllerrel megtámogatott Bernd Storck, aki egy nemzetközi közhelyszótárral a kezében próbálja dirigálni falábú kedvenceinket.
Én a pótselejtezőben 2 lehetőséget látok. Az egyik ugye a kijutás, aminek a százalékos esélyeiről lehet vitatkozni, de hogy 10-15%-nál többet a kutya nem ad és hogy a sorsoláskor a norvég műsorvezető örömében üvöltözni kezdett a stúdióban, az azért nem véletlen.
A második és szerintem fontosabb lehetőség az, hogy bizonyíthatunk. Bizonyíthatjuk, hogy ott a helyünk,. Nem egy szánalmasan retardált csoportból jutunk ki pékek és edzőbuktatók, kokainisták és képzetlen favágók legyőzése árán, hanem egy jegyzett, nálunk erősebbnek tartott válogatott ellen nyújtott teljesítménnyel.
Adja isten, hogy sikerüljön és 30 év után ismét világeseményen (muhaha, ez pont egy EB) tehesse tiszteletét a magyar nemzeti válogatott!
Lehet, hogy szatirikus lett a poszt, de nagyon szurkolok. Édesapámmal együtt fogom nézni a meccset és biztos vagyok benne, hogy idegesek leszünk.
Hajrá magyarok!
Ti mondtátok