Franciaország - Olaszország. (0:2) Hát, vége. A gallok nagy generációjának utolsó mohikánjai aktív részesei lettek egy újabb csúfos bukásnak. Emlékeztek még? Barthez - Thuram, Desailly, Blanc, Lizarazu - Petit, Deschamps (később Vieira és Makelele) - Pires, Zidane - Henry, Trezeguet. Na ez az a csapat, amiért megszerettem a franciákat - egyéni képességekben is a mostani csapat előtt járt, de taktikailag és elszántságban is mérföldekkel megelőzte a jelenlegi társaságot. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen virtuóz játékra voltak képesek... Ma viszont az olaszok úgy kopasztották meg a gall kakast, hogy az még hagyta is. A törökök küzdöttek a győzelemért, a franciák beletörődtek a vereségbe. Az azúrkékek köszönték szépen és éltek a lehetőséggel, amit Domenech nyújtott nekik hibás döntéseivel: a balhátvéd Abidal kezdett középen, a kiállítás (és az értékesített büntető) után pedig irányító nélkül, továbbra is 6 védekező játékossal próbált meg (?) fordítani ez a balfék. Nagyon sima meccs volt, pedig az olaszok nem is sziporkáztak, egyszerűen csak megbízhatóan, taktikusan játszottak.
Hollandia - Románia. (2:0) Ha már bekezdtek, miért állnának le? A holland fakó leverte a románokat is. Ennyi, semmi több.
Ti mondtátok