Tárasasház, hejehuja!
Anno felosztottuk egymás közt, hogy melyik lakó melyik részen gazoljon a közös telekrészeken. Hát, hogy is mondjam? A hat lakó közül az egyik tojik rá, és már derékig ért a dzsuva a frontrészen. Asszonkám megunta a dolgot és kitépett egy nagy csomót, zsákba rakta és odatette a nemtörődöm szomszéd fala elé, ahol a fickó 3 hónapig az akkumulátorát tartotta, míg rá nem szóltam. A zsák a mi kukánkban kötött ki... Móni berágott és (szerintem rossz formát választva, de elmondása alapján tartalmában és stílusában helytálló) levelet írt a jóembernek, hogy egy köszönöm jobban esett volna neki, hogy az önkormányzati bírságot nem szeretné az egész társasház fizetni egy lakó miatt, meg hogy szívesen segít, ha elfoglalt és egyedül nem tudja megcsinálni.
A szomszéd nemsokára átcsöngetett Mónihoz és letámadta, hogy egy diplomástól többet várt volna ennél a primitív levélnél, hogy értelmes emberek ezt megbeszélik, hogy ő idősebb és tisztelettel beszéljen vele, hogy ne csináljon neki programot és hagyja az ultimátumaival békén...
Mit tehettem? Este átmentem és nagyon udvariasan megkértem Sz-t, hogy legközelebb, ha kiosztja a feleségemet, legyek én is otthon. Kulturált mederben haladt a vita legalább 3 percig, amikor lehazugozta Mónit. Az épületes párbeszéd valahogy így hangzott:
- Ez nem így volt, a feleséged hazudik.
- Én hiszek neki.
- Ez a Te bajod.
- Ne minősítsd a feleségemet. Inkább hiszek neki, mint Neked.
- Miért, szerinted akkor én hazudok?
- Hát, szerintem igen.
- Ezt hagyjuk abba. Ennek nincs semmi értelme.
- Nincs. Szia.
- Szia.
Ajtó becsuk, szerencsére már háttal álltam és nem ő "nyert". 10 perc sem telt el, kopognak: Sz. visszahozta a gyerekruhákat, a játékokat, a játszószőnyeget, egyszóval mindent, amit korábban kölcsönadtunk nekik babájuk születése után - vagyis a nagyon szimpatikus feleségének és a csecsemőjüknek. Ez is tanulságos diskurzus volt:
- Szia. Visszaadom, nagyon köszönjük. Ki vannak mosva.
- Ezt a babának adtuk, kettőnk vitája miatt ne...
- Nem baj, köszönjük.
- Hát, akkor szívesen.
- Ezután is fogok köszönni.
- Jó. Szia.
- Szia.
Nagy szerencsénk van, hogy ezután is fog köszönni. Mint ahogy Móninak fél éven keresztül nem köszönt, ma sem tudjuk miért. És 3 hónap elteltével most először, amikor visszaadta, még a ruhácskákat is megköszönte! Micsoda udvarias egy úriember!
Lehet, hogy tényleg tisztelni kellene! Néha kicsit bunkó, de már 40 éves!
.jpg)
Ti mondtátok