Egy nemzet legszebb ünnepe kellene, hogy legyen az államalapítás ünnepe. Az, hogy egy 10-15 milliós kis ország megmaradt több mint 1000 éven keresztül Európában, holott dúlta a tatár, megszállta a török, ahová bevonult az osztrák és bemasírozott az orosz, amit szétszabdalt a nyugat, amit kifosztott a náci és leigázott a szovjet, önmagában is csoda. De ti ahelyett, hogy méltósággal, csendben ünnepelnétek, kitüntetitek Németh Miklóst és Kósáné Kovács Magdát, Garamhegyi Ábelt, Nagy Frigyest és Bárándy Pétert. A teljes kommunista és posztkommunista gárdát, miniszterelnököt, minisztert, múmiát és államtitkárt. Mi tudjuk, hogy van bőr a pofátokon, de ti nem tudjátok, hogy egyszer vége szakad az emberek türelmének, mert mindent nem lehet lenyomni a torkunkon.
Nem volt itt rendszerváltozás, nem volt itt rendszerváltoztatás, ami történt, az egyszerű módszerváltás volt. Romba döntöttetek egy országot, de most nem egy büdös cellában rohadtok. Loptatok, büntettetek és más kárára gazdagodtatok, most pedig megajándékozzátok egymást a tisztikeresztekkel meg az érdemrendekkel, szembeköpitek az egyszerű halandót: "Nesze paraszt, én ezt is megtehetem!"
Megtehetitek. Ma még megtehetitek.
Ti mondtátok