King Aranarth

Ma 10 napja, hogy eltemették. A világ nem tudja, hogy kit is vesztett el... Csak mi tudjuk, hogy nem a hazai, de az egyetemes színművészet egyik legkiemelkedőbb alakja távozott közülünk december 30-án.

Emlékeztek Vitár Róbertre és Kopeczky Lajosra? A közelmúlt két ikonisztikus sportriportere, akitől nem csak 3-4 aranyköpés maradt fenn, mint bármelyik kollégájuktól, hanem komplett életművek. Ha egy korombeli sportszerető meghallja a nevüket, mosoly jelenik meg az arcán. Annyira fogalmatlanok és olyan nevetségesek voltak, hogy inkább beillettek humoristának, mint sportriporternek. Talán éppen ezért lehet rájuk meleg szívvel és jókedvűen emlékezni.

Ehhez képest Deák Horváth Péter még az ő mércéjükkel is a dilettantizmus mintapéldánya. Nincs olyan sportág, amihez akár csak egy fikarcnyit is konyítana, ráadásul az orgánuma és a beszédmódja is irritáló. Ismételgeti önmagát, közhelyeket puffogtat, kiabál, magyar érdekeltség és vereség esetén kivétel nélkül minden ítéletnél hibáztatja a bírókat, néha felsorol egy-egy statisztikai adatot, de semmi szakmai észrevétele nincs. Nem Mocsai-féle taktikai elemzéseket várok, mert arra ott vannak a szakértők a stúdióban, de minimális hozzáértést igen. Hogy - ne tolakodóan és okoskodva, de - elmondja mi történik a pályán és hogy mire figyeljen a szurkoló a képernyő előtt.

Szörnyű ez a fickó és fogalmam sincs, hogyan kerülhetett pozícióba. Esküszöm, le fogom némítani a tévét...

Egy péklapátot simán bele tudnék aplikálni ennek a szerencsétlenségnek fejébe.

Meddig engedheti meg magának az UEFA és a FIFA, hogy elutasítsa a videóbírót?

A 2010-es VB-n Mexikó és Anglia is hatalmas vesztese volt a játékvezetői hibáknak, a nemzeti bajnokságokban hétről-hétre fordulnak elő hajmeresztő bírói "bakik".

Nyilvánvalóan téves ítéletek születnek és ezek a hibák most már nem csak a játék élvezetét veszik el, de klubok sorsát, jövőjét befolyásolják döntő mértékben! Ma egy hatodik és negyedik hely között nem az a különbség, hogy cukkolhatjuk a szomszédot, hanem hogy az EL-ben vagy a BL-ben indul egy csapat. Hogy 15 milliót vagy 150 milliót fog keresni a következő szezonban. Hogy leigazolhat-e egy világklasszis csatárt, hogy ki tudja-e fizetni a bérét! Hogy felhúzhat-e egy nagyobb stadiont!

A Tottenham Hotspur együttese nem szegény klub, de a töredékét fektette játékosvásárlásba, heti bérekbe mint a manchesteri gigaklubok, mégis a United-del azonos pontszámmal állt a 2-3. helyen, mindössze 3 pontra az éllovas City-től. Nem az első, hanem a 20. forduló után.

Ellenszélben. Nem elég ugyanis, hogy kisebb összegből épít csapatot, de durva bírói hibák gátolják céljai elérésében. Az elmúlt 1 hónapban 3 szabályos gólt vettek el Adebayor-tól les címén. Ez 7 pontjába került a Sarkantyúsoknak. 7 pont egyetlen hónap alatt. Rengeteg. Még van előnyünk a Chelsea-Arsenal-Liverpool üldöző trióval szemben, de egyre jobban látszik, hogy sokak, egyre többek szemét szúrja a "betolakodó" klub. Eddig öten küzdöttek 4 BL-helyért, senkinek nem kellett sokat várnia, hogy "sorra kerüljön" és nagyot kaszálhasson. Azóta viszont az ötöknél jóval kisebb pénzből, hosszú évek tudatos munkájával felépítettek egy sikeres, jelenleg nemhogy dobogó-, de bajnokesélyes csapatot a White Hart Lane-en. Nem 35 meg 50 milliós igazolásokkal, nem orosz és arab olajpénzekből, nem amerikai milliárdosok hobbijából.

Amikor viszont kezd komolyra fordulni a dolog és tudatosul a "nagyokban", hogy a Spurs nem durran ki, hogy igenis kell velük számolni, akkor gyorsan elvesznek tőlük 7 pontot. Véletlenül, ugye? A bíró is ember, tévedhet. De miért nem a MU góljait érvénytelenítik tévesen? Miért nem a City ellen háríthatnak kézzel a védők? Miért nem a Spurs játékosai adhatnak gólpasszt kézzel? Miért rugdoshatnak fantom-szögleteket a Tottenham ellenfelei minden egyes meccsen?

Hibák sora, amik csak a videóbírót ellenzők szerint egyenlítik ki egymást egy szezonban. 3 szabályos Adebayor gól. 7 pont. Ennyi hiányzik.

A kormány már nemhogy előfeltételeket nem szab a korábban elzavart IMF-nek, de az eddig szigorúan "Ne szóljon bele senki a belügyeinkbe!" törvényeket is módosíthatónak tartja, csak kapják már meg végre a hitelkeretet. Az utóbbi időszakban az IMF hitelek felvételének azonban nem csak a szigorú megszorítások voltak a feltételei, de komoly személyi változásokat is elvártak: Görögországban Papandreu, Olaszországban Berlusconi bukott meg.

Hazánkban Járai Zsigmond, aki nyilvánvalóan jobboldali, de komoly kritikákat fogalmazott meg a Matolcsy-féle gazdaságpolitikával és kölségvetéssel szemben, lemondott a Költségvetési Tanács elnöki tisztéről.

Scmitt Pált komoly vád érte, ami akár a posztjába is kerülhet: plagizálta doktori disszertációját.

Járai Zsigmond miniszterelnök úr, Orbán Viktor köztársasági elnök úr. Szokni kell a gondolatot. Szokni kell a gondolatot?

Komment egy Puyolt éltető videó után:

Puyol lassul. És? Mindig ott áll, hogy ne kelljen a labdáért futnia. A labda megy őhozzá.

:-)

Sorozatban harmadszor került korona Messit fejére. Megérdemelten, hiszen ő napjaink legjobb labdarúgója, aki tavaly rengeteg címet szerzett csapatával. Nem tőle sajnálom a 3. Aranylabdáját, hane m Xavit sajnálom, hogy tavaly nem kapta meg - pedig akkor világbajnokként bizony ő szolgált rá az elismerésre...

Írtam vala korábban, hogy kedvenc amerika futball-csapatom a New England Patriots gárdája. Becsületes ember életében ugye egyszer választ csapatot magának, azután pedig, - történjen bármi - kitart. Én sem teszem másként, de az NFC-ben az überszimpatikus Lions-nál is jobban bírom az Atlanta Falcons gárdáját...

Az elmúlt 2-3 évben nagyon megkedveltem őket, ráadásul jó kis Playoff csapatuk lett, bár gyengébb és sikertelenebb mint a Pats - mégis végtelenül szimpatikus együttes!

Hogy miért? Mert 2007-ben szó nélkül felbontották a kutyaviadalokat szervező, elmebeteg franchise-irányítójuk szerződését, (aki Philadelphiában a sitt után újra szupersztár lett), majd draftoltak egy fiatal srácot, Matt Ryan-t (QB). Mert vannak csodálatos elkapóik: Roddie White (WR) és Tony Gonzáles (TE) future-hall-of-fame játékosok, akikhez idén csatlakozott az újonc Julio Jones (WR). Mert bár a csapat erőssége a passzjáték, Michael Turner (RB) jól nevelt tank módjára dönt föl bárkit, ha fut. Mert a defense is karakteres: a nagy öreg Abraham mellett 2 rutinos (Babineaux és Robinson), valamint 3 fiatal (Lofton, Moore és Weatherspoon) viszi a prímet. Mert az edzőjük, Mike Smith nagyon vagány: tökös játékokat hív, sokszor kockáztat. Jó nézni őket, élvezetes meccseket tolnak.

Apu a rengeteg áradozásom hatására ma kijön és együtt nézzük meg a Wild Card forduló 3. találkozóját, a Falcons - Giants meccset. Szabálymagyarázok is majd, hogy értse is amit lát, mert akkor lehet igazán élvezni! Hátha megszereti az amerikai futballt!

szerk.: a Giants rutinosan, tökéletes formaidőzítéssel agyonverte a Falcons-t. Ryan 1-2 drive-ot leszámítva mintha félve játszott volna, nem is tudták megvédeni, ennek köszönhetően a 3 elkapónak momentumai se nagyon voltak, Turner pedig a szezon egyk legrosszabb meccsén van túl. 2:28 lett a vége, ráadásul az első félidő gyenge játéka miatt apu sem szerette meg a sportágat. Basszus.

Hétfő óta betegállományban vagyok itthon és pihenek.

Ezt tessék úgy érteni, hogy nem csinálok semmit. Semmit. Lélegezni és nyelni sem nagyon tudok, szóval a vegetálással is komoly problémáim vannak. Ülök, olvasok, tévézek vagy filmet nézek (most jön a Wrestler), bambán bámulok ki a fejemből és mindenem fáj. Tüszős mandulagyulladásom van.

Eleinte a 39°C-os láztól, azóta pedig az eldugult orrom miatt nem tudok aludni, ráadásul minden orrfújás, minden tüsszentés, minden köhintés és minden nyelés könnyeket csal a szemembe, mert mintha ezer éles tűt szúrnának a torkomba, belémhasít a szúró fájdalom. Azt már kitapasztaltam, hogy a legjobb derékból elfordulni, mert akkor a nyakam nem mozdul, ami szintén a kínok kínja. Kibaszott szar egy betegség. Már 3. napja tolom az antibiotikumot és szinte semmi javulás.

Próbálj meg ne nyelni! Kb. 6 percig megoldás, fel se tűnik, de aztán csak muszáj lesz. Na, akkor pont hatszor annyira fáj, mintha rendesen csináltad volna. Ráadásul csupa szopogatós gyógyszert írnak fel, hogy véletlenül se feledkezz meg a nyelés fájdalmáról. Ma reggel az éjszakánként elduguló orrom miatt (persze nappal is eldugul, csak akkor 2 percenként fújom, éjjel meg csak óránként kelek fel) folyamatosan kiszáradó számon nőtt egy gusztustalan herpesz is, így most akkora a szám, mint egy ghánai tehénpásztornak, akit pofáncsapott a törzsfőnöke.

Szép látványt nyújthatok. Herpeszes, taknyos, krákogó szánalom.

A kormány eközben a piacok megnyugtatása érdekében az IMF-el való mielőbb megállapodás fontosságáról beszél, mintha 2010-ben nem ő zavarta volna el őket hazánkból és 2011-ben sem miatta vonult volna haza a tárgyalódelegáció...

Móni elvtte a nagy pendrive-ot, a Wrestler-t a telefonomra kell másolni, majd onnan megnézni a médialejátszón. Milyen jó, hogy ennyi kütyünk van!

A mániám, tudom. De az Echo TV egyik műsorában bejátszottak egy rövid részletet az Elektro Guzzi nevű osztrák zenekar Pentagonia c. számából. Természetesen rákerestem a TeCsőn:

Nekem ez a szám nem tetszik, de ezek után tudatosulhatna minden tuc-tuc rajongóban, hogy az ő "zenéjüket" is lehet hangszerekkel játszani, nem csak szoftverekkel. Persze ez nehéz, mert tanulni és gyakorolni kell, energiát beleölni abba, hogy százféleképpen szólaltassad meg a gitárodat, hogy a 2 kezed és a két lábad 4 különféle, asszimetrikus mozdulatsort végezzen a dobok mögött, vagy hogy hajókürt hangját csald elő a trombitádból.

A számítógépen "zenét" szerző DJ-knek éppen annyi közük van a zenéhez, mint nekem az íráshoz vagy költészethez. A termékük nem zene. Lehet élvezni, csak éppen átbaszás.

Kedves mindenki!

Hagyományos újévi jókívánásgaim mellé fogadjátok sok szeretettel a hagyományos dalgyűjteményt is! Ezúttal női hölgyek interpretációjában kell meghallgassátok, hogy mi is a zene. Az élő zene.

A pop-vonulatot hanyagoljuk (bár Tanita Tikaram, Céline Dion, Dido vagy Helen Folsade Adu, azaz Sade hangja megérne egy misét), a jazzénekesnőknél sem időzünk (Diana Krall azért jó), hiszen szép számmal találunk olyan blues-, soul és rockénekesnőket, akik előtt bizony kalapot kell emelnie minden élő organizmusnak a csiperkétől kezdve az emberig.

Kezdetnek mindjárt itt van egy fiatal lány, akinek a hangja egy szolid zongorakísérettel is úgy tölti be a teret, mint kozmikus háttérsugárzás az űrt. Ott van mindenhol, mégsem lehet megunni. Szerintem napjaink legjobb énekesnője. Adele egyszerűen csodálatos - akárcsak a "Someone Like You" c. dala:

A következő legyen a sorban Susan Tedeschi, Móni egyik kedvence. Őt élőben volt szerencsénk látni és hallani a B.B.King koncerten. Ő a bizonyíték arra, hogy egy nő is lehet "Bluesman".

Ha van szép nő, akkor Anastacia az. Szerencsénkre énekelni is nagyon tud, elég ha meghallgatjátok a Sick and Tired c. számát. Én most azonban inkább egy duettet ajánlok a figyelmetekbe, hogy mégse maradjon ki a Díva: Őszőkesége itt ugyanis Céline Dionnal adja elő a You Shook Me All Night Long című AC/DC klasszikust. Nem rossz a páros, nem kicsi a zúzás - csak meglepő!

Ugorjunk egyet az időben! A rocknagyi megvan? Hát persze! Tina Turner éppen 70 éves volt, amikor ezt a koncertet adta. A Proud Mary-t 9,5 percig húzta, de 4:31-től fog leesni az állatok. Hol leszünk mi 70 évesen?

Aretha Franklin csak 3 évvel fiatalabb, mint Tina Turner, és a torka is hasonlóan szenzációs. Soul, gospel, R&B, jazz, blues, jöhet bármi, ő elénekli. A Soul Királynője, ez nem vitás.

Etta James. Ő is fogalom. Tőle egy 1962-es felvételt választottam, hogy lássátok: nem csak manapság viselnek észbontó frizurákat, nem csak manapság öltöznek kirívóan rosszul, nem csak manapság festik magukat érthetetlen módon az előadóművészek, csakhogy régen ez nem a puszta figyelemfelkeltésre és a tehetség pótlására szolgált, mint manapság szinte kivétel nélkül mindig... A hölgyemény ugyanis iszonyatosan nagy énekesnő.

Végezetül egy videó, ami kapcsolódik az előző bevezetéséhez. Beth Ditto ugyanis az üdítő kivétel. A The Gossip nevű amerikai indie-rock zenekar énekesnőjének a megjelenésére tényleg nincsenek szavak. Ha viszont túlestünk az első sokkon, vagy meghallottuk énekelni, akkor rájövünk: a hangjára sincsenek. A Heavy Cross c. szám ráadásul üt is, méghozzá nagyot!

Énekesnők, zenakarok, esetleg csak egy hangszer vagy egy kórus, mégis nagybetűs ZENE. Én csak a figyelmet hívom fel arra, amiről ők gondoskodnak: ne zajt hallgassatok!

Mert ne feledjétek: a zenét hangszerekkel játsszák, a számítógép pedig nem hangszer!

Jó szórakozást és boldog új évet kívánok Nektek!

Egy posztomhoz gyűjtök anyagot Rafael Van der Vaart-ról. A Guardian honlapján egy nagyon vicces történetre bukkantam.

Az 1982-es VB második csoportkörében Paolo Rossi mesterhármast szerzett a brazilok ellen, kiejtve ezzel a Seleçao-t. Több mint 20 évvel később beült Brazíliában egy taxiba. A sofőr a fuvar során többször is hátrapillantott a tükörben, majd megkérdezte:

- Te vagy Paolo Rossi?

- Én vagyok - válaszolta boldogan a felismert olasz sztár.

A taxis fékezett, majd ennyit mondott:

- Akkor szállj ki!

Simán kirakta és otthagyta Rossit az út szélén.

Brazíliában tényleg máshogy működnek az emberek, ha futballról van szó.

Hogy miért nézem rendszeresen az NFL közvetítéseket? Hogy miért éjszakázom minden vasárnap? Hogy miért kelek minden kedden 2:15-kor?

Az ilyen megmozdulásokért:

Jerome Simpson TD.

Tudjátok, hogy mit hozott a Jézuska?

Tony Bacon gyönyörű albumát. A címe: Fender elektromos gitárok könyve.

Kurva jó! Eszméletlenül sok kép, információ és adat - gyakorlatilag egyesével mutatja be a cég gitárjait.

Benne van az 1964-es sunburst Stratocaster (ami alapján az én kis Shannon-om készült), néhány utalás Rory Gallagher-re és a viharvert stratojára, valamint egy hatalmas fénykép a replikájáról.

Ha megtanulok gitározni, olyanom is lesz. :-)

#1 - autóvásárlási tanács:

Ha román és orosz autó között vacillálsz, válaszd az amerikait!

Ha amerikai és angol autó között vacillálsz, válaszd az olaszt!

Ha olasz és francia autó között vacillálsz, válaszd a koreait!

Ha koreai és svéd autó között vacillálsz, válaszd a németet!

Ha német és svéd autó között vacillálsz, válaszd a japánt.

Ha japán autón gondolkozol, vedd meg!

nuatha

#2 - mirror translation:

Do not eat forward on the skin of the bear.

nuatha

#3 - versenyszellem:

Nem én lettem az utolsó, csak én fejeztem be legkésőbb.

Panka

Én se tudok leszakadni róla... Tegnap nyert az amúgy tök szimpatikus, Stiffler-szerű vigyormatyi, aki megelőzte a rohadt antipatikus, megjátszós-modoros feketét, aki pont annyira volt természetes, mint a vízlépcső. A Lángoló Gitárokon olvastam egy írást, ami tetszett.

Aztán este Móni betolt a TeCsőn egy kis zenét. Megszólalt a Led Zeppelin... Nem tudtam nem összekapcsolni a kettőt.

Kóbor megmondta: az igazi megasztárok nem fizetnek kemény jogdíjakat, hogy elénekelhessenek valamit, amit másik 38.000 énekes ugyanúgy el tud énekelni.

Azt már én mondom, hogy akikben megvan az X-Faktor, azok nem sms-szavazatokkal, minden egyéniséget nélkülöző feldologzásokkal és showműsorok reklámkampányaival szereznek rajongókat maguknak, hanem saját dalokkal, koncertekkel.

Maguk érik el a sikereiket, nem csak egy pénzgyártó gépezet időszakos, átmeneti termékeiként lesznek ideig-óráig híresek.

Az igazi megasztárok ők:

Az X-Faktor bennük van:

Ők az ALKOTÓ ZENÉSZEK.

A többi a duma és showműsor, amit lehet élvezni és követni, de akkor is átbaszás.

Helyére került a klubvilágbajnoki cím, a Barcelona végtelenül könnyed játékkal, nagyon simán legyőzte a Santost. Az első 15 percben a brazilok labdába se nagyon rúgtak, nemhogy kapura. Bár átvészelték ezt az időszakot, a 17. percben csak megkapták az elsőt: egy még Xavi-tól is egészen elképesztő labdaátvétel és passz után Messi átemelte a kifutó kapust.

Egy-egy lassabb felfogású "sztárjelöltjükben", akinek nem esett le már a 6. percben, nagyjából ekkor tudatosulhatott, hogy totál esélytelen a csapatuk. Rohangásztak mint pók a falon, közük sem volt a meccshez, 8-10 másodpercnél tovább képtelenek voltak megtartani a labdát, egyetlen egyszer jutottak el a Barca kapujáig.... Hogy hárommal megúszták az első félidőt, az annak köszönhető, hogy néha sarkazva kényszerítőztünk. A második félidő kiegyenlítettebbre sikerült, de ez a takaréklángra kényelmesedő Barçának volt köszönhető. Ha bemegy minden helyzet, 12:2 és nem 4:0 vége.

Helyére került a meccsen az agyonhype-olt Neymar és Ganso is. Ahogy Messi és Xavi, a következő Aranylabda szavazás 1. és 2. helyzettje a csapata vezéregyénisége volt, úgy Neymar (aki a brazil sajtó szerint érthetetlen módom a Top25-be sem került be) háromszor ért labdába. A srácnak a második félidőben volt egy szép beadása és egy kihagyott ziccere, Ganso-nak pontos átadása sem nagyon volt. Ennyi. Biztosan zseniálisak, de nem mindegy, hogy a védekezés nélküli brazil bohócligában fektetik el az Európába vágyó tehetségeket meg az Európából hazaigazoló ex-válogatottakat, vagy egy európai élcsapat ellen próbálják meg ugyanezt. Momentumuk nem volt, mert nem is lehetett. Nem egy szint.

Romário és Ronaldo a PSV-ben, Rivaldo a Deporban, Ronaldinho a PSG-ben lett Európa-kompatibilis futballista, mert a rohanó-cselező-rugdosódó brazil bajnokságban egyszerűen képtelenség felkészülni taktikailag, megtanulni védekezni, elsajátítani a támadásépítést egy komoly védelem ellen. Erre nem én jöttem rá, hanem a barzil szövetségi kapitányok, akik az idegenlégiósaikra építenek. Nem véletlenül. Neymarban biztosan nagy a potenciál, de hogy mennyire kész futballista, hogy komoly ellenfelekkel szemben mire képes, azt ma láthattuk.

Fogadj kedvenceidre élőben!

A bírók is ezt teszik.

4:1-et fogadtam.

Soha többet nem fogok kételkedni a Barça képességeiben. A 22. másodpercben Valdés ajándékozott egy gólt a Realnak, aki így gyakorlatilag hendikeppel indulhatott. Ez sem volt elég a Királyiaknak.

Szép lassan megnyugodtunk, átvettük az irányítást és egyenlítettünk, majd kis szerencsével megszereztük a vezetést is, hogy aztán be is biztosítsuk a győzelmet. Nyertünk a Bernabeuban. Most nem Messit és/vagy Xavit, sokkal inkább a legyőzhetetlen Puyolt és az elegáns Iniestát kell kiemelnem, de a siker igazi kulcsa egy kopasz úriember volt a kispad mellett.

Guardiola abszolút Mourinho fölé kerekedett és most már senki nem mondhatja, hogy egy zsenivezérelt, kész csapatot irányít, amit bárki megtehetne helyette. A 15. percben hadrendet változtatott és a megszokott 4-3-3 helyett 3-4-3-ra állt át a Barcelona. Igen, 3 védővel a Bernabeuban. Ez volt az ára annak, hogy a középpályán kialakulhasson a fölény, ami a lehetővé teszi, hogy a gárda saját stílusában játszhasson. Idegen taktikai felállása váltott, hogy a csapat önmaga lehessen. Megoldódott a labdakihozatal, jöhettek a rövid passzok, gyors kényszerítők, Messi pedig rágyorsulhatott a védelemre. 4  védővel szenvedtünk, 3 védővel domináltunk. Guardiola olyat húzott, amire a nagy Special1-nak nem volt ellenszere.

megemlíteném, hogy nem volt rugdosódás és színészkedés, most csak futballozott a világ vitathatatlanul két legjobb csapata. A köztük lévő erősorrend szintén egyértelmű.

Amúgy 1:3 lett a vége.

Panka - bár kacagva rohangál körbe-körbe Petivel a nappaliban - durcáskodik és semmit nem hajlandó megcsinálni amit kérünk tőle. Megfenyegetjük, hogy visszaküldjük aludni, ha nem fogad szót, mire megáll a szoba közepén, csípőre teszi a kezét és morcosan sorolni kezdi:

- "Nem éldekel! Névnapomla akkol is kapok alany nyakláncot, alany kalkötőt, meg alany gyűlűt és ... és egy paltvist!"

Az első hármat se tudjuk, hogy honnan veszi, de a legutolsóval totál nem tudunk mit kezdeni. Inkább rohangáljon!

A Tottenham ma lejátszotta 13. meccsét a Premier League 2011-2012-es szezonjában, vagyis túl van a találkozóinak egy harmadán. A második helyen áll, egyedül a bajnokság arab vendégegyüttese előzi meg. A Spurs töténelmének legjobb sorozataként 6 győzelmet aratott zsinórban, a legutóbbi 11 bajnokijából megnyert 10-et (egyszer pedig döntetlent játszott: Gy-Gy-Gy-Gy-D-Gy-Gy-Gy-Gy-Gy-Gy), ráadásul 13-ból tizenegyszer legalább 2 gólt szerzett.

A felépült Ledley King vezérletével a gárda 17 meccs, vagyis 2010 augusztusa óta nem kapott ki. Csapatkapitányunk továbbra is sportszerűség élő példája: középhátvédként 39 meccse nem kapott sárga lapot.

A szerelések szerelése külön is. Minimum 10 méter hátrányból, Arjen Robben ellen. 1 mp-cel a szerelés előtt se hiszi senki, hogy odaér:

Kedves Petya!

Mosolygós, vidám kissrác vagy, remélem mindig az is maradsz!

Isten éltessen, kisfiam! Nagyon szeretlek!

Apu

Idézet egy Rolling Stone interjúból:

Riporter: Milyen érzés a világ legjobb gitárosának lenni?

Jimi Hendrix: Nem tudom. Kérdezzétek Rory Gallagher-t!

Nyilvánvalóan nagyon beképzeltnek hatott volna, ha elkezdi magyarázni Önnön nagyszerűségét, de említhette volna Jimmy Page-et, Jeff Beck-et vagy Eric Claptont is...

Lazio - Juventus 0:1. Pepe, az egyik átlagos olasz válogatott játékosunk góljával, valamint Buffon, az egyetlen nem átlagos olasz válogatott játékosunk múltidéző, nagy védéseivel rangadót nyertünk idegenben és haladunk előre, továbbra is listavezetőként.

WBA - Tottenham Hotspur 1:3. Az elmúlt hetek gyakorlatától eltérő volt a forgatókönyv. Most nem nyertük meg a meccset az első félidőben, hogy aztán a másodikban a szokásos rövidzárlat miatt mégis idegeskedhessünk, hanem hamar hátrányba kerültünk. Az egyenlítés még gyorsan ment (Adebayor), de a győztes Defoe-gól csak a 81. percben jött össze. A togó szerencsés második találata a 90. percben már csak Harry szívének szólt - nehogy feldobja a pacskert a műtétje után. Az elmúlt 10 meccsünkől 9-et nyertünk egy X mellett, a harmadik helyen állunk, de ha hozzuk az elmaradt hazai bajnokinkat az Everton ellen, a 2. helyre ugrunk. Te jó ég, ez hihetetlen!

BVB - Schalke 2:0. Rém sima volt. A Bayern idegenbeli legyőzése után most az ősi riválist oktatta a csapat, ami kezd visszatalálni a tavalyi útra. Az jó volt, ismét bajnokesélyes a gárda.

Getafe - Barcelona 1:0. Kavargó érzések. Egyrészt a Barçának bármikor, bármilyen játékvezetés mellett győznie kell, különösen akkor, ha a Real Madrid szárnyal és 3 pontos előnye van. El kell felejteni a kényelmeskedést, az "úgyis meglesz" mentalitást, mert nem lesz meg "úgyis"! A 65. perc előtt is fel kell szántani a pályát, nem csak akkor, amikor kezd forró lenni a pite. Ugyanakkor A Getafe háromszor keveredett át a térfelünkre, kétszer találta el a kapunkat, a labdát kb. 40 méteren és 5 másodperc alatt visszaszereztük tőlük, Moyá élete formájában védett, Messi pedig a 93. percben kapufát lőtt. És jöhet a bíró 2 hatalmas hibája is: Busquets hülye volt, hogy nagyot homorított és rájátszott a szabálytalanságra, de akkor sem sárgalap, hanem büntető járt volna a felrúgásáért. A meg nem adott gólunk pedig szabályos volt, mert bár a kiugró Keita előrébb állt, mint a védője, a labdát nem Messi osztotta ki neki, hanem a becsúszó védő, vagyis nem lehetett les (a reklamáló csapatkapitány, Xavi persze megkapta). Ha nem is úszott el a címvédés, a Real most meggyőzőbb, harcosabb és jobb. Amikor majd ők kerülnek hullámvölgybe, nekünk ugyanolyan kíméletlennek kell lennünk, mint amilyenek most ők, mert egyébként jön az őrségváltás.

Komoly felháborodást váltott ki, hogy a kormány felülvizsgálná a rokkantnyugdíjak jogosságát. Én nem értem a méltatlankodást. A rokkantak ugyanis rokkantak, a csalók viszont egyszerűen csak csalók.

Mindegy, hogy mikor, miért, milyen körülmények között, vagy milyen térségben maradtak állás nélkül, ha egészségi állapotuk megfelelő, akkor nem rokkantnyugdíjból kell megélmiük.

Ha valaki tényleg komoly egészségi problémákkal küzd és 35 évesen munkaképtelen, az egy ellenőrző vizsgálaton sem fog egészségesnek és munkaképesnek bizonyulni. Nem veszíti el a jogosultságát a rokkantnyugdíjra, senki nem fogja bántani vagy szégyenfalra írni a nevét.

Ha viszont csalt, és makk egészségesen leszázalékolva dolgozott feketén, miközben ki tudja hány évig felvette a rokkantnyugdíjat, vagy a munkanélküliség és az alacsony segély miatt fizetett az orvosnak, az örüljön, hogy nem fizettetik vissza vele az utolsó fillérig az összes jogosultalnaul igénybe vett juttatást.

Az állam gondolt egyet és nem hajlandó tovább fejőstehenet játszani. Igaza van.

Teremtsen munkahelyeket és ösztönözzön munkahelyteremtésre, spóroljon saját magán is, a "tanácsadói szerződéseket" ugyanúgy szüntesse meg, ahogy azt reklamálta az előző kormányzat idején.

De ne fizessen rokkantnyugdíjat életerős, egészséges embereknek és vonja felelősségre a lefizetett orvosokat is!

Ki háborodik fel ezen?

Eddig tartott a fene nagy magyar függetlenség...

Magyarázat persze van. Mások a feltételek. Ez nem hitel, csak biztosítás. Nem hívjuk le, csak készenlétben tartjuk. Most mi diktálunk. Hogyne.

A lényeg az, hogy a másfél éve, gazdasági szabadásgharcunk során durván kipaterolt IMF-hez fordul a magyar kormány. Pénzért. Nem szégyen ez, ha muszáj.

Nem lenne szégyen, ha az elmúlt másfél évben nem az lett volna mindennek az alfája és ómegája, hogy hazánk gazdaságilag független, nekünk ne diktáljon senki, mert überstabilak vagyunk.

A bankszféra megnyugodott, a forint erősödött, a hitelminősítők visszaültek a seggükre. Szükség volt rá, elhiszem.

De akkor mi szükség volt az elmúlt másfél év szabadságharcos kommunikációjára? Ez így komolytalan.