Vó't itt minden:
Kézilabda EB: csodálatos formaidőzítéssel, messze a várakozások fölött szerepelt a magyar csapat - ismét, de higgyétek el, nem végleg Nagy Laci nélkül. Döntetlent játszottunk Orosz- és Spanyolországgal, majd megvertük a francia olimpiai-, világ- és európa-bajnokot, 3 ponttal mentünk a középdöntőbe. Ott aztán a csodálatos formaidőzítés miatt csúnyán kikaptunk Izland és Szlovénia válogatottjától, amivel nem csak a dobogós álmok, de még az 5. hely is elszállt. A csodálatos horvátokkkal megint döntetlent értünk el, vagyis ezen a versenyen kizárólag a nálunk sokkal magasabban jegyzett csapatok ellen voltunk képesek jó teljesítményt nyújtani. A verhető csapatoktól kikaptunk, egy győzelemmel zártunk a 8. helyen. Az Olimpián jó sorsolással szintén a 8 közé kerülhetünk, Lacival ez elérhető cél lesz egy közepesen erős csoportban is. Mert Laci NEM a spanyol válogatottban fog játszani. Ha viszont belehúzunk, vele is csak a tisztes helytállás, 1-2 jó meccs lehet reális elvárás.
Vizilabda EB: a csoportban egyetlen értékelhető meccsünk volt, akkor simán megvertük a világbajnok olaszokat. Utána jött 4 edzőmeccs, majd az elődöntő, ahol Montenegro ellen komoly bírói segítséggel is csak egy hosszabbításan elszenvedett, megérdemelt vereségre voltunk jók. Itt mondjuk elmondható, hogy Londonig lesz ez még jobb is. Talán.
2 El Clásico: a Király-kupában egy oda-vissza. A Bérnabeuban agyonvertük a Realt. "Csak" 2:1 lett a végeredmény, de a két csapat közti különbséget zongorázni lehetett. Mi nem színészkedtünk, a Madrid se rugdosódott, csak az elmebeteg Pepe taposott szándékosan a földön ülő Messi kezére. A visszavágó formalitásnak tűnt, aztán a Barça minősíthetetlen és a Real minden dícséretet megérdemlő hozzáállása miatt mégis hatalmas meccs kerekedett a klasszikusból - annak ellenére, hogy a szünetben 2:0-volt a javunkra. Merthogy addig is a Királyaik játszottak jól, mi voltunk a szerencsések. Ők elszántan, mi unottan jöttünk ki a folytatásra, rúgtak is kettőt és volt egy rövid időszak, amikor bizony nem nekünk állt a zászló. Sikerült visszahozni őket - de nem csak a meccsbe, hanem a párbajba. A Real frusztrált volt, önbizalomhiányos és ideges, de mostantól nem kell szégyenkeznie. Az átok ugyan nem szűnt meg (Mourinho még mindig nem tudott a rendes játékidőben legyőzni minket és ki is estek), de emelt fővel kaptak ki, mert nem érdemeltek vereséget.
A bíró is megér néhány szót és bizony részben én is osztom a véleményt, miszerint a Barça javára ítélték meg a kétes, de nem sorsdöntő szituációkat. Amikor szorult a hurok, azonnal visszatértünk a színészkedéshez (Ramos-t tévesen ki is állította a bíró a 85. percben), heten-nyolcan körbeállva, folyamatosan terrorizáltuk a bírót, mi nem kaptuk meg a fővárosiaknak gondolkodás nélkül kiosztott sárgákat reklamálásért és a szabálytalanságokért. Ez nem szimpatikus, de...
Pepe úgy volt csapata egyik legjobbja, hogy a pályán se lehetett volna az ominózus taposás miatt és Fabregast a visszavágón is sikerült lekönyökölnie. Ramos kiállítása jogtalan volt, de Diarrát jó 40 perccel korábban le kellett volna zavarni. Mourinho ugyanazt a lelki terrort alkalmazza a bírókkal szemben a sajtószobában és a teremgarázsban (ahol megvárta a sporit és elküldte az anyjába!), amit a katalánok a pályán. Sokáig elegánsan nem vettünk tudomást ezekről a dolgokról, Guardiola játszotta az úriembert, de úgy tűnik betelt a pohár. Már van olyan erős a Real, hogy fel kell venni a kesztyűt. Nem sportszerű, de alkalmankánt már muszáj. Nem volt sporszerű Messi, de a bunkónak nagyon kijárt már egy kiadós rúgás a kis argentintól. Vegyék már észre ők is, hogy nem lehet velünk bármit megtenni! 10-15 meccs óta folyamatosan rugdosódnak, és ha le is zavarják őket a pályáról, az edzőjük akkor is megvédi és felmenti őket sőt, élére áll a háborúnak (lásd Tito Vilanova szemének kitolása)! Ebből elég volt.
A Madrid sajnos nagyon komoly erőt meríthet a második meccsből, míg nekünk meg kell győzni magunkat, hogy amikor igazán kellett (az egész odavágón és a visszavágó utolsó 10 percében tartalékosan is), mi voltunk a jobbak. De Guardiolának ki tell találni valamit, hogy motiválja a játékosait, mert rendszeresen leállunk 1-1 félidőre, ami még egy Osasuna ellen is megengedhetetlen, nemhogy a Real Madrid ellen...
Egyet azonban senki ne felejtsen a mostani párharccal kapcsolatban: Madridban semmi esélyt nem adtunk a Realnak. Egyetlen lövésig jutottak, egyébként csak keresték a labdát és örülhettek, hogy nem kaptak ötöt. A továbbjutást nem érdemelték meg, de a becsületüket visszaszerezték.
1:0
Nem tudni, hogy a korszakos zseni, minden idők egyik (?) legjobb irányítója befejezi-e pályafutását, vagy a sorban álló kérők közül választ egy csapatot, de hogy még nekem, Pats drukkernek is megrázó a hír, az azért jelent valamit.
Több 'Pool szurkoló védi, hogy nem volt szándékos. Hát persze, hogy nem! Véletlenül lökte meg, nézett FEL a labdára, majd rúgta hasba Scott Parkert. Jól megbüntették ezt a kis patkányt, mert kapott egy igazi sárga lapot (emiatt pedig utólag már nem tiltható el - hiszen a bíró látta az esetet...)
Bassza meg!
Lehet vitatkozni politikai nézeteiről, vehemenciájáról és szélsőséges megnyilvánulásairól, de érdemes elolvasni a novelláit és drámáit.
Ilyenkor csak egy kérdés merül fel: miért nem lehet az ilyen vadállatokat egy életre eltiltani?
Ti mondtátok