King Aranarth

Apuval tegnap kimentünk a Hidegkuti Stadionba, hosszú idő után először egy NB2-es meccsre. A Sporoni VSE - bár erős középcsapat a tabella alapján - csak az első félidőben tudott eredményesen bekkelni, a másodikban rúgtunk négyet.

A jegyárak csökkenésén túl nem sok minden változott. A lassan forgó beléptetőkapu, a háromszáz néző, apu a jobbomon, az öblös "hajrá MTK, gyerünk gyerekek!" csatakiáltás, a 30. percben melegíteni induló cserejátékosok, az első gólnál sokkot kapó és kialvó eredményjelző, a hülye bíró, a lelátón átélt gólöröm, mind-mind nagyon hiányzott.

Hogy mi volt más? Már nem csak a két oldalsó karéjt nőtte be a gaz, de a szemközti lelátó is teljesen üres volt, továbbá Garami mester lecserélte a szürke pantallóját és ballonkabátját egy farmer-bőrdzseki kombóra.

Ami pedig a legszokatlanabb volt: az MTK saját keménymagja. 20-30 fiatal ugrált, az első félidőben megállás nélkül énekeltek, szóltak a rigmusok, lengtek a zászlók. A szünetben aztán eltűnt a vezérszurkoló és a gólok ellenére ők is inkább csendes szemlélői lettek a bajnokinak.

Azon morfondíroztam, hogy már 15 éve annak, hogy én is lent ugráltam és szurkoltam Ricsiékkel a Blue Front-ban és hogy a mai fiatalok egy része még nem is élt akkor, amikor mi zendítettünk rá a nótáinkra, sálainkat, zászlóinkat lengetve...

Megöregedtem.

Tisztelettel kérdem a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától, hogy amennyiben a hatályos magyar jogszabályokat megsértve horogkeresztet tűzök zakóm hajtókájára, majd ezért a hazai bíróság engem jogerősen megrovásban részesít, emberi jogaimra hivatkozva Önökhöz fordulhatok-e felháborodva, és ha igen, akkor ugyanolyan természetességgel fognak-e ítéletet hozni a Magyar Állam ellen, kártérítésre kötelezve azt?

Hát megvettem.

Sunburst színű Fender Squier Bullet, hófehér koptatóval. A gitárom. A kombó is Fender, egy G10-es kis Frontman.

Sejtettem, hogy elámulok majd amikor belépek az üzletbe, de megmondom őszintén, hogy minden várakozásomat felülmúlta a bolt árukészlete, de főleg Bonca kedvessége, segítőkészsége és türelme. A Gitárcentrumot csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ilyen vevőcentrikus helyen még sohasem vásároltam. Soha, semmit.

Köszönöm szépen!

Holnap - egyik legnagyobb álmomat beteljesítve - megveszem életem első gitárját.

Nem érdekel, hogy nem tudok kottát olvasni, majd eligazodom valahogy a tabulatúrákon. Nem érdekel, hogy nem tudok lefogni egyetlen akkordot sem, mert majd megtanulok amennyit csak tudok. Nem érdekel, ha nem leszek ügyes, mert lesz gitárom és megpróbálom.

Elektromos lesz, stratocaster forma, fekete vagy sunburst színű, esetleg fehér. A márkáját még nem tudom, de a Gitárcentrumban majd segítenek. Egy Fender Squier Bullet vagy egy Bigson BSC a legvalószínűbb.

Egy kis kombó is kell, fülhallgató kimenettel, hogy esténként, amikor 1-2 órát pengetek majd, ne keltsem fel a gyerekeket. Tomcsi nem nevetett az ötletemen, sőt támogatott. Azt mondja, hogy a vágyak beteljesítéséhez sohasem lehet késő. Megjegyezte, hogy az elektromos zongoráján ő is fülessel gyakorol, hogy ne zavarjon másokat. Van egy dobos barátja, aki elektromos/érzékelős (?) fedlapokat vett a dobszerkójára, így az szintén hangtalan, bármikor tud gyakorolni.

Egy ilyen zenekarban mekkora királyság lenne már játszani!? Takácsot beszervezem basszerosnak, ő régen jól tolta. Utána már csak egy néma énekes kell...

Fehéroroszország, néni, gitár, villanykörte. És koldus.

Kedves Panka!

Rohan az idő. Nemrég még a karomban ringattalak a szülőszobában, ma pedig már egy nagy, 4 éves óvodás vagy! Isten éltessen, Hercegnőm!

Nagyon szeretlek!

Apu

3 napja még arról szóltak a hírek, hogy komplikációk nélkül, jól sikerült a szívműtét.

Ma pedig arról, hogy elhunyt hazánk egyetlen aranylabdása, a Ferencváros és a magyar futball egyik legnagyobb egyénisége.

Isten Veled, Császár!