Jó műsor, de csak azokat az adásokat szeretem, ahol spontán beszélgetés alakul ki egy témában, mert akkor nem azon versenyeznek a meghívott vendégek, hogy az előre megkapott kérdésekre ki tud nagyobb életbölcsességet (sokszor közhelyet) mondani, hanem életszerű, eleven és emberi, gyakran heves vitát folytatnak.
Ma pont ilyen volt a műsor.
Szeretem Schmidt Máriát. Egyedül többet ér, mint a folyamatosan fintorgó, "hiperentellektüell" liberális újságíró Dessewffy, az értelmi fogyatékosként érvelő, Schmidtnél is elfogultabb (Te jó isten, kimondani is iszonyú:) ex-miniszterelnök-jelölt közgazdász Vértes, valamint a beképzelt nyikhaj politológus Rátkai. Ők pusztán léteznek és jó pénzért egy politikai-gazdasági érdekszövetséget szolgálnak. Pökhendiek, önteltek és beleröhögnek Schmidt Mária arcába, kinevetik, mert ő nemzetben és társadalomban gondolkodik. Mert ő Magyarországot a hazájának érzi és nem egy gazdasági társaságnak. Mert csak az ő számára érték az ember. A három balosnak ők viszont csak számok, történelmi véletlenek áldozatai vagy haszonélvezői, tehetetlen, és/de (kinek hogy tetszik) befolyásolható akadályok a szociálliberális kánaánhoz vezető úton.
Nem veszik észre, hogy a Paradicsomuk csak penészes ketchup. Azt pedig az ember nem szereti...
Ti mondtátok