Emlékeztek még

- Rashidi Yekinire? 16m-ről fejelt gólt és gólkirály lett az 1994-es tornán.

- Augustine Jay-Jay Okochára? Ő (igaz a Frankfurt klubszíneiben a Karlsruhe ellen) egy lövése előtt 3 védő és maga Olvoer Kahn gyűrűjében kb. 40 lépéses cselsorozatot csinált a 16-oson belül. Megpróbáltam megszámolni, nem sikerült. Táncolt...

- Victor Ikpebára és Sunday Olisehre? Olimpiai bajnokok (1996) és megjárták az akkor aranykorát élő Borussia Dortmundot.

- George Finidire és Nwankwo Kanura? BL győztesek az Ajax-szal.

- Taribo Westre? Egy izomkolosszus középhátvéd, hülye hajjal. Amúgy Olimpiai bajnok.

- Uche Ukechukwura? Az Afrika Kupa győztes és Olimpiai bajnokcsapat kapitánya.

- Emmanuell Amunkiére? 1994-ben Afrika aranylabdása.

- Amokachira, Babayaróra, Babangidára, Rufaira, Adepojura, Garba Lawalra, Siasiára, vagy Stephen Keshire?

Mert én emlékszem rájuk. A felsorolt labdarúgók a nigériai és talán az egész afrikai futball zászlóvivői voltak. Kamerun 1990-es sikere után ők bizonyították be, hogy Afrika igenis állja a versenyt a gazdag és nagymúltú európai és dél-amerikai válogatottakkal. Ma már nem ők uralják ugyan a fekete kontinenst, de én mind a mai napig nekik, a "Szuper Sasoknak" szurkolok.

10-15 éve taktikailag ugyan még óriási volt a lemaradásuk, de technikailag képzettek voltak, könnyedek és atletikusak ráadásul élvezet volt nézni, ahogy szó szerint játszották a focit. Meg ahogy rugdosódtak (majd fetrengtek, amíg hordágyra nem dobták őket és le nem vitték őket a pályáról).

Nigéria tehát a kedvencem, de szeretem Kamerunt, mert a 90-es VB-n Makanaky, N'Kono és Milla csodát tett. Szeretem Ghánát, mert adtak a futballnak egy Abedi Pelét. És Elefántcsontpartot. És Szenegált. És Malit. És szinte mindegyik Fekete-afrikai válogatottat, mert még ma is azt látom rajtuk, amit kevés európai csapaton és játékoson. Élvezik azt, amit csinálnak.

Zajlik tehát a 2008-as Afrika Kupa. Nézzétek!