A koncert közben súgták meg Billnek, hogy tragikus hirtelenséggel meghalt a Fradi nyolcasa, Varga Zoltán. A "Vargazoli". Az intézmény. Az öntörvényű zseni, akinél nem volt ellentmondásosabb egyénisége a magyar labdarúgásnak. Disszidálása, külföldi klubváltásai, állítólagos bundabotránya, hazatérése, edzői munkássága, nyilatkozatai, szakkommentátori szerepe, akcentusa, politikai hovatartozása mind-mind megosztotta az embereket. Egyetlen dologban azonban nem volt vita: hazánk elképesztően gazdag futballtörténelmének egyik legnagyobb tudású játékosa volt.
Az NST blogon olvastam az alábbbi idézetet tőle:
"Átveszed, passzolsz, futsz, adod és kapod… Mindig ugyanaz a játék, mégis mindig más, mert folyton változik benne, és folyton változtat rajta maga az ember, testi ügyessége, értelme és érzelmei szerint. Nagyszerű érzés uralkodni a labdán, meglátni valamit a térben és ráérezni, mennyi minden függ az időtől."
Ott érte a halál, ahová mindig is tartozott. A futballpályán. Nyugodjon békében!
Ti mondtátok