King Aranarth

FC Barcelona - Manchester United FC (2:0)

10 perc. Ennyi kellett hogy megnyugodjunk. Ezek után pedig nagyon simán legyőztük a MU-t.

Lehetne áradozni Xavi-ról (már megint 92%-os pontossággal passzolt), Iniestáról, Messiről, Piqué-ről és Puyolról, mert ma ők vitték a prímet, de felesleges. Ez a csapat tökéletes. Úgy, ahogy van. Köszönet Pep Guardiolának, mert amivé egy év alatt formálta ezt a gárdát, az egyedülálló.

A Király-kupa és a bajnoki cím után megszereztük a BL trófeát is.

Tot el camp, es un clam, som la gent BLAUGRANA!

Megvan a második is. Múlt héten a 93. percben egyenlített a Villareal a Nou Camp-ban, elodázva az ünneplést. Tegnap éjjel megint beköszöntek a hosszabbításban, de most a Real ellen - bajnok lett a Barcelona.

Spanyolországban szerdai kupagyőzelem után tehát minden a miénk. Nemsokára Európa is behódolhat.

Mázlink volt. Meg egy Iniestánk. A két meccsen több helyzetünk volt mint a Chelsea-nek, de csak nagy szerencsével jutottunk a BL döntőbe. Hiába birtokoltuk 180-ból 140-ben a labdát, a londoniak akarata érvényesült: pont 179 percig.

Az első meccset gusztustalan focival kibekkelték: egyetlen egyszer, egy rossz hazaadást követően, véletlenül kerültek helyzetbe, a Barça ellenben 3-4 ziccert rontott, igaz csak az utolsó 10 percben, mert addig mi se nagyon jutottunk el a kapuig. A visszavágón Essien élete gólja után a Chelsea megint védekezhetett, de néha már kontrázott is - na ezekből az ellenakciókból egy Drogba meccslabda maradt ki és 2 jogos büntető maradt el. Hogy ne csak a Chelsea-nek legyen baja a norvég bíróval, Tor Henning Övrebo lezavarta a saját lábát összarúgó Anelka mellett széttárt karokkal lassító Abidalt (így a két szélsőhátvédünk nélkül játszunk majd Rómában a MU ellen). Hogy mi kellett a sikerhez?

Hit és Iniesta.

Szerintem is igazságtalannak tűnhet az eredmény, de higgyétek el, nem volt az. Az El País jól fogalmazott: „A futball néha nagyvonalú az erkölcsös csapatokkal, és kegyetlen a gonosztevőkkel.” Ez történt most. A gonosztevőket Portugáliában, 2004-ben már megkoronázta. Ebből elég volt.

Real Madrid - Barcelona 2:6

Az idei második, a Santiago Bernabeu Stadionban lejátszott El Clásico Ludas Matyi szellemében zajlott. Rúgott egy gólt a Real, amit a Barça háromszor adott vissza.

Messi tarthatatlan volt és rúgott kettőt, Titi tarthatatlan volt és rúgott kettőt, de a meccs hőse nálam a képen látható srác volt:

kedvenc labdarúgóm, Xavier Hernández Creus, vagyis Xavi ma 4 gólpasszt adott.

Nagyon szép játékot produkál ez a csapat.

Barcelona - Sevilla 4:0.

Félgőzzel is könnyedén, látványosan, eredményesen. A 2 hetes túra jól kezdődik, de a java most jön: Valencia, Chelsea, Real Madrid, Chelsea, Villareal.

Szombat délután a Tottenham egy félelmetes iramú, támadószellemű, de mégis kevés helyzetet hozó meccsen 0:0-és döntetlen játszott a White Hart Lane-en a MU-val. Modric jó, Gomes meg mint Robinson, a végletek kapusa: most ment neki, de azért visszacserélném.

Késő este a Barcelona végig irányítva a meccset, 2:0-ra nyert a Real ellen. Az utóbbi találkozó több szót érdemel:

először is a szerencsétlen Madrid tartalékos volt, de ez nem csak a sérüléseknek és eltiltásoknak, hanem a Calderón-Mijatovics párosnak is köszönhető, akik egészen idióta játékospiaci magatartást tanúsítanak, és értelmetlenül igazolnak - kispad például nincs...

Aztán a Juande Ramos-i taktika - az előzmények ismeretében nem csodálható az ultradefenzív játékstílus, de az túlzás, hogy Messibe mindenki belerúgott, aki a közelébe ment.

A legröhejesebb jelenet pedig Casillas idegbeteg reklamálása volt időhúzásért, kb. 30 méterre a kapujától a 85. percben, miután ő maga addig percekig szöszmötölt egy jól megkonstruált kirúgással.

Vasárnap este meg (a sokak által ősellenségnek hitt, de - az Inter ellensége a barátom elv alapján - egymással valójában nagyon jó viszonyt ápoló) Juventus - Milan csúcsderbi következett.

A Milanból ugyan hiányzott az Agy (Kaká) és a Szív (Gattuso), de a Juve még tartalékosabban állt fel (a standard kezdőből nem volt a pályán Buffon, Legrottaglie, Camoranesi, Trezeguet; és még Nedved is megsérült).

Ahhoz képest, hogy ömlött az eső és olasz bajnoki rangadóról volt szó, elképesztő iramú meccs volt sok helyzettel. Nagyon simán és megérdemelten nyert az Öreg Hölgy 4:2-re. Lehetett volna több is.

Boldogan megyek aludni... És fáradtan.

Holnap sok "fantáziadús" újságíró örülhet, mert elsütheti az olcsó poént: a Schuster maradjon a kaptafánál. Az öreg Bernd ugyanis - ért el bármilyen jó eredményeket a Getafe kispadján, bizonyítva szakértelmét - holnaptól már nem a Real Madrid vezetőedzője. Nem hiszem, hogy vele volt a legnagyobb baj, de hogy őt a legegyszerűbb kirúgni, az biztos.

Utódja nem más, mint Juande Ramos, a Spanyolországban egekbe magasztalt, a Sevillával szintemindengyőztes, London északi részén azonban méltán közutálatnak örvendő edző.

Hét végén Barcelonába jönnek a Blanco-k. Egyszerűen győzni kell a tavalyi megalázó sorfalért.

Méghogy az ember a szépre emlékszik!

A Madrid még javában játszadozik a Barcelonával, de Rijkaard arcán semmi érzelem. Legalább dühös lenne! Vagy elkeseredett! De nem.

Arra gondolok, hogy nem a két bajnoki cím és a BL elsőség fog eszembe jutni, ha meghallom a nevét, hanem az, hogy regnálása idején (amúgy éppen ma) kétszer is megalázták a csapatomat. Gránátvörös-kék sorfal fogadta a bajnokot, majd könnyedén lemostak minket a pályáról. Henk ten Cate nélkül ez az edző nem ér semmit. Menjen ahová akar, csak menjen már holnap! Pep Guardiola meg 3 héttel korábban kezd. Na bumm.

Szörnyű ez a szezon.

Holnap a spanyol szokásoknak megfelelően sorfalat áll a bajnokcsapat előtt az ellenfele. Hogy sportszerű és nemes gesztus? Lehet. Számomra azonban ez a megsemmisüléssel egyenértékű. Mérkőzés előtt meghunyászkodni? Adózni az ellenfél nagysága előtt? Még egy harmadosztályú csapat sem engedheti meg magának, hogy gyengeséget mutasson vagy előre elismerje: a másik jobb. A pályán, vereség után fejet kell hajtani a győztes előtt, ez igaz.

De most a katalán nemzeti öntudat megtestesítőjéről van szó, az FC Barcelonáról, aki éppen az ősi rivális és annak 80000 kárörvendő szurkolója előtt lesz kénytelen megalázkodni. Hát én ebből nem kérek, teszek a fair play-re! Én se állnék sorfalat a román válogatott előtt!

Az egész évnyi szenvedés és többnyire lelketlen játék után a Barça igenis tartozik annyival a szurkolóinak, hogy nem asszisztál a Real Madrid megdicsőüléséhez.

Álljon sorfalat Rijkaard a göndör fejével, mielőtt elhúz a csapattól, de én nem akarom látni, ahogy gránátvörös-kék mezű játékosok szégyenülnek meg és hogy röhög rajtuk egész Madrid! Lehetnek gyengébbek, érhetnek el rosszabb eredményt mint a fővárosiak, de nem hódolhatnak be!

Nem keltett nagy meglepetést, de Frank Rijkaard ma bejelentette, hogy Ronaldinho már lejátszotta utolsó meccsét az FC Barcelona együttesében.

Ezt én nem akarom. A jelenlegi állás szerint Pelé és Maradona után/mellett ő minden idők legjobb labdarúgója.

A Barçának 20 éve  ('90-'91-től, Sztoicskov érkezése óta) szurkolok. Amikor tehát 1996 márciusában személyes jelenlétemmel emeltem a Nou Camp fényét, már évek óta a Culék voltak az elsők. Nem volt nehéz, hiszen a Cruyff-érában a csapatot akkor Zubizarreta, Nadal, Ferrer, Amor, Bakero, Guardiola, Beguiristain, Julio Salinas, valamint Sztoicskov, Koeman és Laudrup fémjelezte. Hozzájuk csatlakozott aztán Romário, Sergi,  Abelardo, érkezett Hagi, Figo, de la Peña és Popescu. Aztán jött Prosinecki, Vitor Baia, Blanc, Fernando Couto, Ronaldo, a Real után nálunk is emblematikus figurává váló Luis Enrique. Ezzel el is jutottunk 1997-ig, azaz Kluivertig és Rivaldoig, velük pedig a jelenlegi vezér, Xavi '98-as bemutatkozásáig.

Ilyen névsor mellett is Ronaldinho az elmúlt 20 év legjobb játékosa. Rijkaard menjen ahová akar, senki nem siratja meg, de Ronaldinhonak emeljenek szobrot a Nou Camp bejáratai mellé, és tartsák a klubnál.

Csak mert egy földönkívüli varázsló.

https://www.youtube.com/watch?v=klnG880TYOc