Holnap a spanyol szokásoknak megfelelően sorfalat áll a bajnokcsapat előtt az ellenfele. Hogy sportszerű és nemes gesztus? Lehet. Számomra azonban ez a megsemmisüléssel egyenértékű. Mérkőzés előtt meghunyászkodni? Adózni az ellenfél nagysága előtt? Még egy harmadosztályú csapat sem engedheti meg magának, hogy gyengeséget mutasson vagy előre elismerje: a másik jobb. A pályán, vereség után fejet kell hajtani a győztes előtt, ez igaz.
De most a katalán nemzeti öntudat megtestesítőjéről van szó, az FC Barcelonáról, aki éppen az ősi rivális és annak 80000 kárörvendő szurkolója előtt lesz kénytelen megalázkodni. Hát én ebből nem kérek, teszek a fair play-re! Én se állnék sorfalat a román válogatott előtt!
Az egész évnyi szenvedés és többnyire lelketlen játék után a Barça igenis tartozik annyival a szurkolóinak, hogy nem asszisztál a Real Madrid megdicsőüléséhez.
Álljon sorfalat Rijkaard a göndör fejével, mielőtt elhúz a csapattól, de én nem akarom látni, ahogy gránátvörös-kék mezű játékosok szégyenülnek meg és hogy röhög rajtuk egész Madrid! Lehetnek gyengébbek, érhetnek el rosszabb eredményt mint a fővárosiak, de nem hódolhatnak be!
Ti mondtátok