Szombat délután a Tottenham egy félelmetes iramú, támadószellemű, de mégis kevés helyzetet hozó meccsen 0:0-és döntetlen játszott a White Hart Lane-en a MU-val. Modric jó, Gomes meg mint Robinson, a végletek kapusa: most ment neki, de azért visszacserélném.
Késő este a Barcelona végig irányítva a meccset, 2:0-ra nyert a Real ellen. Az utóbbi találkozó több szót érdemel:
először is a szerencsétlen Madrid tartalékos volt, de ez nem csak a sérüléseknek és eltiltásoknak, hanem a Calderón-Mijatovics párosnak is köszönhető, akik egészen idióta játékospiaci magatartást tanúsítanak, és értelmetlenül igazolnak - kispad például nincs...
Aztán a Juande Ramos-i taktika - az előzmények ismeretében nem csodálható az ultradefenzív játékstílus, de az túlzás, hogy Messibe mindenki belerúgott, aki a közelébe ment.
A legröhejesebb jelenet pedig Casillas idegbeteg reklamálása volt időhúzásért, kb. 30 méterre a kapujától a 85. percben, miután ő maga addig percekig szöszmötölt egy jól megkonstruált kirúgással.
Vasárnap este meg (a sokak által ősellenségnek hitt, de - az Inter ellensége a barátom elv alapján - egymással valójában nagyon jó viszonyt ápoló) Juventus - Milan csúcsderbi következett.
A Milanból ugyan hiányzott az Agy (Kaká) és a Szív (Gattuso), de a Juve még tartalékosabban állt fel (a standard kezdőből nem volt a pályán Buffon, Legrottaglie, Camoranesi, Trezeguet; és még Nedved is megsérült).
Ahhoz képest, hogy ömlött az eső és olasz bajnoki rangadóról volt szó, elképesztő iramú meccs volt sok helyzettel. Nagyon simán és megérdemelten nyert az Öreg Hölgy 4:2-re. Lehetett volna több is.
Boldogan megyek aludni... És fáradtan.
Ti mondtátok