Állok a pénztárnál, mögöttem egy 70 körüli házaspár. Amikor a bácsi először rúg belém, sziszegve elnézést kér. "Semmi baj" - válaszolom mosolyogva. A második és harmadik alkalommal már csak biccent egyet, negyedszerre semmi. A felesége meg csak tolja előre, pedig ott állok, nincs hova mennie, a sor nem halad.
Ötödszörre is belémrúg az öreg, erre már morcosan hátrafordulok, mire a mama odaszól, hogy "Mit néz?" "A férje sokadszor rúg belém, gondoltam szólok, hogy nem tudok gyorsabban egy helyben állni." - válaszolok erőltetett higgadtsággal. "Szemtelen!" - Húha, ezt most jól megaszonta, de fel se veszem. Utána persze belekezd a "hátezekamaifiatalok" című lemezbe.
A tata újra rámlép. "Bocsánat, hogy megint belémrúgott!" fordulok hátra, de csak egy kurta "Kurvaanyád!" hagyja el a száját. "A Te kurva anyád!" felelem azonnal, a helyzetnek megfelelő választékossággal. "Menj a picsába!" "Te menj a picsába!" "Fideszes köcsög!" (Hát persze! Biztos kiszúrta a koronás címert - nem véletlenül rugdosódott...) "Maga nem normális" - ütök meg egy kicsit konszolidáltabb hangot, de az asszony már visít: "Mit merészel?! Laci mondd meg neki!" Na, itt kezdtem el röhögni, de még udvariasan elköszöntem: "Kellemes karácsonyi ünnepeket Laci bá', Te hülye fasz!"
A pénztáros kislány rámmosolygott és leszámolta a visszajárót. Amúgy átcseszett egy százassal.
Ti mondtátok