King Aranarth

Már a vacsora is nagyon jól sikerült a kispesti Nótafa vendéglőben. Hatalmas adagok, finomabbnál finomabb fogások és elképesztően jó házipálinka. 10 után nem sokkal beszálltunk a 4 ajtós a Ford Mondeoba és a rendőrkapitányság mellett kikanyarodva bementünk a Blahára. Az Akácfa utcában leparkoltunk - egymás hegyén-hátán a szórakozóhelyek és kocsmák, azt terveztük, hogy végigisszuk őket. Ehhez először is ki kellett szállni az autóból.

Ez a feladat nem okozhat gondot néhány jól megtermett jogász- és mérnökembernek 32 és 35 között, de nagy plénum előtt azért okozhat mást: meglepetést. Na nem az, hogy a sofőr- és az anyósülésről röhögve kiszáll egy testvérpár, vagy hogy a hátsó üléssorról szintén sírva a nevetéstől 3 cimbora. Annál inkább az, hogy a harsány vidámságra ránk bámuló fiatalok előtt felnyitjuk a csomagtartót és onnan is előbújik egy 38 éves fickó. Majd egy 31 éves nyikhaj is.

Jól van na! Heten voltunk és nem akartunk békávézni. Kiöregedtünk mi már a buszozásból!

Elindultunk, mindenki fizetett egy kört és hajnalban már nagyon jól voltunk. Nekem a Nyugatinál ért véget a túra, fogalmam sincs hány hely felkeresése és mennyi alkohol elfogyasztása után, talán 7-8 kör volt. Kicsit már kómásan beültem egy alapjáraton folyton lefulladó Taxiba, megegyeztem a sofőrrel a fuvardíjban óra nélkül és csak bámultam ki a fejemből.

Arvus megnősül.

Én meg olyan vagyok, mint a mosott szar.

Királyság az élet!

Mindenféle dolog jár az agyamban, amiről szerettem volna írni, meg ami csak futó, kósza kis gondolat.

Hogy szuper volt kettesben évfordulni Mónival. Meg hogy mindkét nyaralásunk jól telt, pedig az idő nem volt végig kegyes hozzánk: pihentető és szórakoztató volt négyesben Csopakon és Bánkon, felüdítő volt pár napot Tomcsival beszélgetni és fröccsözni, apuékkal sütögetni és tűzijátékot nézni, majd megint a Balatonra leutazni és többször is Hugiékkal strandolni. Hogy szép csendben félúthoz értem és 35 lettem. Aztán hogy nagyon szeretem a gyerekeimet. Peti zabálnivaló, ahogy elémszalad, amikor hazaérek. Hogy az emberek fájdalmasan rosszul öltözködnem Magyarországon - és ennek nem csak a pénzhiány az oka, mert rém drága holmikat képesek megvásárolni, amit aztán nem tudnak hordani, hát még kombinálni. A folyamatosan változó hülye divatot hagyjuk, úgyis csak a stílus számít, az ugyanis örök. Eszembe jutott, hogy ha alapítványt hoznék létre gyerekek segítésére, akkor annak "Ablak a napra" lenne a neve. Hogy Ghymes-t hallgatni jó. Csodálatos zene. Hogy marha tisztán és telten szól az új fejhallgatóm (Ministry Of Sound - rockerként vicces a márkaválasztás, de tojok rá). Hogy megnyugtató lenne egy lottó ötös, hogy soha ne legyen anyagi gondom és bevásárolhassak Mazdákból, de ha semmi nem változik és továbbra is tisztes megélhetést tudok biztosítani a családomnak, már elégedett leszek. Hogy ki kellene mennem apuval az MTK meccseire. Hogy néha nagyon fáradtnak érzem magam, hol pedig kicsattanok az erőtől, hol búskomor, hol pedig hülye vidám vagyok. Hogy Sir kán nehezen viseli, ha itthon hagyjuk, pedig Apu lelkiismeretesen átjár és gondozza. Hogy remélem, nem fotóztak le az M7-esen 170-nél. Hogy ugye nem vagyok halálos beteg, - mondjuk aids-es - és nem veszélyeztetem a gyerekeimet. Hogy kicsi a világ, de ami elromolhat, az el is romlik - igaz, P. Ancsi? Hogy csak úgy összebújnék Mónival és elaludnék.

Belevaló csaj ez a Risztov Éva. Mondhatni tökös.

2004-ben, 19 éves korában leírták, mert a várakozások ellenére az athéni olimpián "csak" egy negyedik helyezést ért el - holott 13 évesen már magyar felnőtt bajnokságot nyert, 16 évesen Fukuokában világbajnoki hatodik lett, 18 évesen pedig 3 világbajnoki ezüstrémet szerzett Barcelonában.

Elege lett, besokallt és otthagyta az uszodát. 2009-ig bírta. Akkor 800 méteren tért vissza, hogy aztán a 800 és 1500 mellett a hosszútávúszás felé forduljon.

Jól tette. Olimpiai aranyérem lóg a nyakában. 10 km-en az élre úszott a verseny legelején, majd végig a saját tempójában haladva, 2-3 testhosszal - néha még ennél is többel - vezetett. A hajrában feljött rá egy lelkes (és tudatlan) rivális, de Évi csapott először a célba. Csak annyit mondott, hogy visszanézve volt csak szoros a befutó. Amúgy sima verseny volt. Na ja. Ha valaki sokkal gyorsabb és kitartóbb mint az ellenfelei...

Ha valaki megdolgozott érte, akkor az ő.

A magyar válogatót Janics Natasa és Kovács Katalin ellen nehezebb volt megnyernie, mint az Olimpiát. Végre ismét mienk a női kajak egyes trónja. 

Kozák Danuta aranyos volt. És bitang gyors.

Olyanok voltak a lányok, mint egy jófajta gyorsvonat. Elindultak és nem nagyon tudtak megállni - mondjuk nem is akartak...

A Szabó Gabriella - Kozák Danuta - Fazekas Krisztina - Kovács Katalin női kajak négyes behúzta a döntőt, mintha ez olyan természetes lenne. Mintha nem 20 éve nyertünk volna utoljára.

A lányok azt nyilatkozták, hogy "végig kellett menni a pályán, pedig 150-nél már tudták, hogy nyernek". Ezek alapján akár természetesnek is tűnhet. :-)

0,053 vagyis 53 ezred. 1000 méteren gyakorlatilag semennyi, de kit érdekel, ha a célfotó után a magyar karok lendülhetnek a magasba?

A kajakosokra, kenusokra mindig lehet számítani, de akkor is nagyon szép meglepetést okozott nekem ez a páros: Dombi Rudolf és Kökény Roland megszerezte az 5. olimpiai aranyunkat, csak hogy jó kedvem legyen. Hát nem királyok?!

4 éve doppingoló fehéroroszok miatt nem lett olimpiai bajnok, akik érthetetlen módon megtarthatták érmeiket. Tyihon, a legnagyobb ellenfél most viszont már nem indulhatott: a selejtező napján húzták le a nevezési listáról, mert a régi mintáival ismét megbukott. Hogy Pars végre megkapja-e a pekingi érmeit, nem tudni. Mivel azonban neki szüksége volt egy olimpiai aranyéremre és a dobogó tetején szerette volna hallgatni a himnuszt, Londonban biztosra ment és - 2009-ben elhunyt nevelőedzőjének fényképével a lelátón - győzött. A riválisok rá se nagyon tudtak ijeszteni. Sugárzott róla a magabiztosság. Jó volt nézni a dobásait.

Nagyon nehéz lehetett az abszolút esélyesség terhével a vállán is higgadtnak maradni, mosolyogni és kifogástalanul kivitelezni a mezőny legnehezebb gyakorlatát - miközben egy pontozásos sportágban, Londonban kellett megküzdenie angol ellenfelével. Lejtett is a pálya, de nem eléggé. A holtversenyt követően az elegancia döntött - Berki javára. A legnagyobb elismerés a legyőzött Smith nyilatkozata: "A jobb tornász nyert, a valaha volt egyik legjobb".

Megvan a harmadik.

"Pain is temporary, pride is forever."

Joó Abigélre nagyon büszke lehet Magyarország.

2:07,28. A világ legjobb mellúszója ennyi idő alatt képes megtenni a 200 méteres távot. Ez a világcsúcs. Most úszta Gyurta Dani. Ezért jött és ezért dolgozott. Vállalta, megcsinálta.

Félelmetes elszántsággal, tudatossággal, magabiztossággal és profizmussal megnyerte az olimpiát.

Máshogy, mint gondoltam, mert nem hagyott senkit "elmenni", hogy aztán mindenkit lehajrázzon: 50 és 100 méternél második, 150-nél pedig már első volt, 175-re szerzett fél testhossz előnyt - és mivel a világon senkinek nincs olyan utolsó 25-30 métere, mint neki, megnyugodtam. 1,2 másodperc múlva, 180-nál már idegeskedtem, mert az angol Jamieson fokozatosan közelebb tudott kerülni. 190 méternél nyugodtam meg, hogy nem lehet utolérni Gyurta Danit. Az történt a medencében, amit ő akart. Ő pedig nyerni akart.

Cselgáncsozóink a fokozatosság jegyében kitaposták a pástot a tatamin... Csernoviczki Éva bronz- és Ungvári Miklós ezüstérmét követően Szilágyi Áron szó szerint lekaszabolta a kardvívás teljes mezőnyét és 22 évesen feljutott a csúcsra. Magabiztos volt, megingathatatlan és nagyon jó. Megérdemelte az aranyérmet, mert kétség sem férhetett a tényhez: ő volt a legjobb.

kieg.: köszönet Horváth Mariannak, korábbi sokszoros világbajnok párbajtőrvívónak a csodálatos közvetítésért. Tökéletes sportriporter - szakmailag nyilvánvalóan tökéletes, ráadásul érzelemdúsan tolmácsolja a verseny hangulatát és a legapróbb rezdülést is, ami a páston zajlik.

Hogy Hosszú Katinka 400 vegyesen 3. helyen és Kis Gergő 400 gyorson döntős, Gyurta Dani pedig 200 mellen elődöntős. Ez jó. Hogy Verrasztó Dávid kiábrándító úszással a 22., míg Jakabos Zsuzsa a 9. helyen zárt már nehezebben emészthető, de hogy Cseh Lacika ne jusson döntőbe 400 vegyesen!? Uram Jézus!

Bronzérem-esélyesünk olyan kényelmes tempóban úszott Phelps mellett az utolsó előtti futamban, mintha garantálva lett volna, hogy ők ketten a döntőbe jutnak. Hát nem jutottak. Ketten legalábbis nem. A hangyafasznyi, 7 százados különbség a jobban hajrázónak - naná, hogy nem a magyarnak  - azt jelentette, hogy megúszta a tartalék-üzemmódot. Lacika viszont nem úszta meg - sem az időt, sem a "pihenőtempőt". 6-7 másodpercet nem spórolhat valaki egy Olimpián. Phelps erősen kezdett, de nem Lacika kapcsolt fénysebességre háton és mellen, amikor előzött, hanem az amerikai vett vissza - így lett kevés a sok.

Cseh Lacika 4 év munkáját taktikázta el. Sajnálom őt, de dühös is vagyok.

Nemsokára fellobban a láng.

Londonban éppen tart a megnyitóünnepség, ami - ez már az első perctől egyértelmű - a pekingihez képest sokkal emberközelibb. Konkrétan és átvitt értelemben is előttünk, a stadionban zajlik a történelem. Angliában a kavalkád és a forgatag, a zászlók és a fények, twitter és okostelefon, a Királynő és James Bond, Mr. Bean perfomance (!), Sex Pistols zúzás és végre normális magyar formaruha, itthon az AVON katalógust lapozgató és szamócát csipegető Móni, a posztot fabrikáló blogger jómagam, közöttünk pedig egy dilettáns DHP és egy normális Gundel Takács, továbbá mindenkiben a várakozás: vajon hogyan fog szerepelni a magyar küldöttség? Mire lesz képes Lacika és a Janics-Kovács duó, Gyurta Dani és Vajda Attila, Berki Krisztián és a Kemény-csapat? Hogy szerepelnek majd az esélyesek és a többiek? Vajon hány aranyunk lesz, hány dobogósunk?

3 hétig az érzelmek uralkodnak majd minden sportszerető emberen: szurkolunk, nevetünk, szörnyülködünk, meghatódunk, értetlenkedünk, kiabálunk, csalódunk, doppingvádolunk, sírunk, káromkodunk, elérzékenyülünk, hitetlenkedünk és ujjongunk.

Ez az Olimpia.

Fellobbant a láng.

Alig 31 éves korában, sorozatos sérülései miatt visszavonulni kényszerül a Tottenham Hotspur emblematikus középhátvédje, Ledley King. Ez a várható, mégis nagyon szomorú hír fogadott ma délelőtt, amikor hazaérkeztünk a balatoni nyaralásból. Hittem a csodában, hogy még egy évet vállal, hogy még egyszer a vállára veszi a csapatot, hogy még egyszer, csapatkapitányként emel magasba egy trófeát.

Fantasztikus labdarúgó volt, igazi vezéregyéniség, de a porcok nélküli bal térde már nem bírja a terhelést, így pedig képtelen lenne a saját maga által elvárt, általam pedig csodált színvonalon játszani.

Visszavonul hát a Király. Megértem a döntését, csak nagyon sajnálom.

Korábban már beágyaztam az alábbi videót, de most ismét megteszem, mert semmi sem bizonyítja jobban gyorsaságát, technikai képzettségét, elszántságát és legyőzhetetlenségét.

A Juve után a Spurs is elvesztette legnagyobb ikonját. Nagyon fog hiányozni - nem csak a védelemből, a csapatból, hanem nekem is.

4:6, 7:5, 6:3, 6:4. Csak egy számsor, ami azonban egy másikat takar: 7, 17, 286. Lefordítva: 7 wimbledoni trófea, 17 Grand Slam győzelem, 286 hét világelsőség. Páratlan, felfoghatatlan, utánozhatatlan. Mind rekord.

Roger Federer - ha eddig bárki kételkedett volna benne, vagy ellenvéleményt fogalmazott volna meg - a sportág valaha volt Legnagyobbja. A tudása, az eleganciája, a könnyedsége, mind-mind páratlan.

Még 2 perccel a kezdés előtt is biztos voltam benne, hogy megnyeri a finálét és sokadszor is történelmet ír. Aztán elbukta az első játszmát, mert Murray jobb volt nála. A második szettet megnyerte, de nem tudom hogyan, mert a skót még mindig jobb volt nála. A harmadikban már megtalálta a ritmust és várható volt, hogy így már nem lesz esélye az amúgy élete teniszével előrukkoló Murray-nek. Előrelátó voltam, és a 4. játszma közepénél bejelentettem Móninak, hogy el fogok érzékenyülni. Aztán tényleg elérzékenyültem és kicsordult egy kósza könycsepp. Furcsa dolog 35 évesen megkönnyezni egy svájci fickó sokadik győzelmét, de nem tehetek róla.

Nem ismerek hozzá fogható sportembert. Ez a játékos megdöntött minden rekordot ami létezik, miközben természetes, emberi és szimpatikus maradt.

Támadták és motiválatlannak titulálták, kritizálták, hogy igazi ellenfél nélkül jutott a csúcsra. Hát most rácáfolt a bírálókra: Djokovicon valósággal átrobbant az elődöntőben, aztán pedig Murray-t is legyőzte: hetedszer ült Wimbledon trónjára, megszerezte 17. Grand Slam trófeáját és ismét világelső lett - maga mögé utasítva Nadalt és Djokovicot is.

Nagyon örülök, hogy láthatom teniszezni!

André Villas-Boas.

A Portoval sikeres, a Chelsea-nél megfúrt fiatal Morinho-tanítvány lett a Tottenham Hotspur új edzője. Nagy a várakozás, de nem véletlenül. A játékosállomány erős és aránylag fiatal, Mr. Bale hosszabbított, Vertonghen talán már tényleg aláír, ha Miss Modric el is megy, a pótlása feltehetően megoldható (Moutinho), és - ha igazak a hírek, nem csak egy új stadion épül fel 4-5 éven belül, de 70 millió font áll AVB rendelkezésére, hogy erősítsen...

Túl szép, hogy igaz legyen? Óriási pechszéria kellett, hogy lecsússzunk a dobogóról, a 2 manchesteri gigaklubon kívül egyetlen ellenfelünktől sem kell tartanunk, szóval nem.

Azt kívánom Villas-Boasnak, hogy találja meg az összhangot a saját elképzelései és a játékosállomány adta lehetőségek között, hogy fogadja el és tisztelje őt a csapat (különösen a Juande Ramost megbuktató, hangadó idősebbek), valamint hogy halmozzon sikert sikerre a Spursnél és legyen a klub ikonikus alakja! Ennyi elég is lesz! :-)

Spanyolország - Olaszország 4:0 (2:0)

A La Furia Roja megmutatta, hogy mire képes valójában. Sok jelző nincs rá, egyszerűen páratlan. Akik eddig fanyalogtak, most választ kaptak: a kicsi passzgépek nem felejtettek el focizni, egyszerűen csak tartalékoltak - mert megtehették, 70-80%-on pörögve is döntőbe kerültek. Kockázatok és felesleges erőpazarlás nélkül.

A fináléban viszont űrfocival rukkoltak elő és történelmet írtak. Megrúgták azt a négyest, amit hiányoltam korábban. Jelenleg ennyivel járnak a világ előtt. Hogy mi fog azonnal eszembe jutni a 90 percből? Alba 70 méteres sprintje és Xavi tökéletes átadása a 2. találatnál, valamint Torres gólpassza 3:0-nál, amikor csatárként, a kapussal szemben állva nem lőtt, hogy ne "csak" holtversenyben, perceket számolva legyen gólkirály, mert Mata még nagyobb ziccerben várta a labdát. A Selección igazi CSAPAT, de többségében ZSENIK alkotják. Megérdemelték.

Az ünneplés a gyerekekkel nagyon aranyos volt,

levezetésként pedig, - már az öltözőben - Buffon végre helyrerakta az elmebeteget, aki a Juventus játékosokon kérte számon a vereséget...

Véget ért a 2012-es Európa-bajnokság.

Hát vége. A mai napon lejárt A szerződés.

Alessandro del Piero ma elköszönt a Juventustól.

Portugália - Spanyolország 0:0 tizenegyesekkel 2:4

A spanyolok álmosan, sok hibával játszottak, a portugálok pörögtek és mintha sokkal jobban akarták volna a győzelmet. Helyzet aligf akadt, a semleges szurkolóknak szörnyen unalmas meccs lehetett: a portugálok a középpályán letámadják a spanoylokat, akik nem tudnak előre játszani, hátraszorulnak. Újra elindulnak, de megint csak a középpályáig jutnak, ahol ismát falba ütköznek... Egy-egy veszélyes kontrát vezettek ugyan Ronaldoék, de igazi helyzetet csak Ronaldo hagyott ki, a 92. percben... Addig nem találták el a kaput. A spanyolok se sokszor, nem volt bennük semmi átütőerő, bár Iniesta a hosszabbításban megnyerhette volna az elődöntőt.

Jöttek a büntetők, ahol Cé utolsó portugálnak maradt - de társai hibája nem is került rá a sor. Sajnáltam érte, de a nemzetközi sajtónak is megvan a maga igaza. A vezér álljon oda az elején, rúgja be (Balotelli és Pirlo vs. Anglia), és ne már előre a megváltó szerpére pályázzon...

Németország - Olaszország 1:2 (0:2)

Höhöhö. Balotelli. A németek ha nem is rárontottak az olaszokra, de az első 15 percben irányították a meccset. Az Azzurri nem idegsekedett túlságosan és tulajdonképpen simán átvészelte ezt az időszakot, hogy aztán a 16-20 perc között lélegzetet se hagyjon a Nationelf-nek. Neuer két távoli lövést még hárított, de már üvöltöznie kellett a védőivel. Harmadszor már a fejét csóválta: Cassano befordult 3 szoftverhibás védő között, felnézett, senkitől sem zavartatva beadott, Balotelli pedig érkezett mint egy alcsonyan szálló gyorsvonat és izomból a kapuba fejelt. Az agyonsztárolt, hatalmas esélyesnek kikiáltott német válogatott azonnal szétesett. 10 percbe telt, míg elverekedték magukat az olasz kapuig, de a szögletükből kaptak egy gólt. Montolivot már a negyeddöntőben is ekézték a riporterek, pedig szerintem jól játszik. Most pl. gyönyörű labdát adott a kiugró Balotellinek. Felrémlett a Selección elleni bénázása, mert toporgott egy kicsit, Lahm 16 méteren utól is érte. A német csapatkapitány nagy peche az, hogy a ghánai olasz 16,2-ről ellőtte a labdát. Izomból. A jobb felsőbe. A kapu majd szétesett, Neuer pedig majdnem fel tudta emelni a kezét.

A németek becsülettel mentek előre, vagonszámra rúgták a szögleteket, Buffon is védett néhányat, de az olasz kontrákban több volt a veszély. Az utolsó perces tizenegyes már nem osztott, nem szorzott. Az olaszok behúzták és bebizonyították, hogy az igazi Halálcsoport nem a B kvartett volt, hanem a C > a 2 továbbjutó döntőzik.

Remélem, hogy a spanyolok, - akikről folyamatosan zengem az ódákat - végre rá is szolgálnak a dícséretre és nem csak elméletben emelkednek ki a mezőnyből, hanem a gyakorlatban is. 2:0 a javukra, mert ööö szóval mert CSAK!

Hajrá-hajrá, eljött a kieséses szakasz, az elmúlt 2 forduló jobbára unalmas meccseit követően jöhetnek az izgalmak! Gondolhattuk - legalábbis az utolsó 2 párharcra, merthogy az első kettő tükörsimának tűnt.

Portugália - Csehország 1:0 (0:0)

A csehek bátran nekimentek a portugáloknak és olyan iramot diktáltak, amire nem képesek. 20 percbe telt, míg kifulladjanak és Ronaldoék átvegyék az irányítást. Innentől kezdve tényleg csak az volt a kérdés, hogy mikor szerzik meg az elsőt. Egész sokáig volt szerencséjük és Cech-ük a cseheknek, de aztán - ki más - Cé továbbfejelte a jobb csapatot. Hiába, Poborsky már a múlté... Megérdemelt volt a portugál továbbjutás és tükörsima a találkozó.

Németország - Görögország 4:2 (1:0)

Akkora különbség van a két együttes között, hogy azt már lehetetlen kompenzálni. Amikor figyeltek a németek, esélyük sem volt a görögöknek. A második félidő elején egy megugrásból még egyenlítettek, de utána a Nationelf nem tette meg újra a szívességet, hogy lazsáljon. Gyorsan rúgtak hármat, rövidre zárva a 2004-es görög-tragédia megismétlődésének az esélyét. Az egyenlítést követő 4-5 percet leszámítva totál izgalommentes volt a meccs.

Spanyolország - Franciaország 2:0 (1:0)

Ultra defenzív, támadásban, de még védekezésben is tehetetlen Les Bleus kontra a tiki-takát rossz élvezhetetlen irányba továbbfejlesztő, a labdatartást nem csak támadásnak, de már védekezésnek is tökéletesen alkalmazó Selección.

2 a vége, Xabi Alonso jutalomjátékával és két góljával a 100. válogatott meccsén.

Elképesztő fölény, durva erődemonstráció, de a spanyolok ettől függetlenül támadhatnának is - kérdés (bár szerintem a La Roját abszolút nem érdekli), hogy akkor jobban szeretnék-e őket a semleges nézők, ha mindenkinek megrúgnák a sima ötöst? Mert meg tudnák rúgni. Szerintem még a németeknek is. Ha nem állnának le egy gólnál cicázni, labdakergető bohócot csinálni a világ legjobb játékosaiból; ha nem lenne biztonságosabb (!) egyérintőzve vagy sarokkal kényszerítőzve a 2-3 (Iniesta 5-6) letámadó ellenfél között labdát tartani, mint kapura törni; ha nem a labda eldugására, hanem a következő gólra törekednének; ha rá lennének kényszerítve, hogy előre menjenek. Mert mindenre képesek. Hiszen 0:0-nál türelmesen, de megalkuvás nélkül ELŐRE játszanak, hiszen 0:1-nél mint a szélvész átrohantak az addig stabil olaszokon, hiszen bármikor hadrendet váltanak, ha szükséges. Határtalan potenciál van ebben a csapatban. Bődületes technikai és taktikai fölényben vannak, a ritmusváltásaik követhetetlenek, de sok ellendrukkert szereznek az unalmas meccseikkel. Egyszerűen lenyelik a labdát, mert az ellenfél nemhogy gólt szerezni, de támadni sem tud nélküle. Ez a meccsük sem volt izgalmas, pedig annak vártam. Ez történik, ha az egyik csapatot alul-, a másikat pedig túlértékelem. Eltűnik a különbség, ami pedig létezik és még csak nem is kicsi.

Anglia - Olaszország 0:0, tizenegyesekkel 2:4

Ez az angol válogatott egy vicc. Szoros meccs? Az eredmény volt szoros, nem a meccs! 4 kapuralövés 120 perc alatt? Az olaszok klasszisokkal voltak jobbak voltak! Ötletesen támadtak, sok helyzetet dolgoztak ki, nem hagytak levegőt sem az angoloknak. Hogy azok elverekedték magukat a büntetőpárbajig, már önmagában egy megmagyarázhatatlan csoda, Daniken könyvet ír majd róla.

Hogy Pirlo mit össze nem focizott az egész meccsen! És a panenkás tizenegyese, ami megtörte az amúgy előnyben lévő angolokat!

Erről a negyeddöntőről ez a jelenet fog megmaradni. A vezér hátrányban hitet és önbizalmat ad a társainak. Pirlo megtette, amire nagyon kevesen képesek és amit még kevesebben mernek bevállalni. Az eredménye 2 totál elbizonytalanodott Ashley, akik közül Young ész nélkül a keresztlécre bombázott, Cole pedig Buffon kezébe gurított. Így lesz teljesen megérdemelt továbbjutás vert helyzetből. Ha van vezér a pályán, nincs lehetetlen. Andrea Pirlo megdicsőült. Rászolgált.

Mi lesz?

A portugálok optimisták. Az első pár percig azok is maradnak, aztán lassan a gyomrukba mar a tehetetlenség érzése - ahogy beindul a tiki-taka, Cé-nek is csak a hiszti marad majd, mert labda nélkül ő se lehet megváltó, játsszon bármily nagyszerűen is az egész EB-n. Lehet, hogy szorosnak tűnik majd az almanachokban, hogy 1:0, de igazából sima lesz, meglátjátok.

A másik elődöntő szerintem viszont nem egyértelmű... Láthatjuk a németeket sziporkázni egy gyenge görög válogatott ellen, győzni a széteső hollandok ellen, szoros meccsen nyerni a portugálok ellen, hozni a kötelezőt az iparos dánok ellen, de nem tudhatjuk, hogy ez mire elég a hasonlóan taktikus és szervezett Azzurri ellen?

Utána pedig? Ha be is jutnak a németek a döntőbe, vajon most többre lesznek képesek a döntőre csúcsra járatott Selección ellen, mint a legutóbbi két találkozójukon elért szorosnak látszó, de valójában sima 0:1-ekre? Az EB döntőben és a VB elődöntőn ugyanis alárendelt szerep jutott nekik. Most többet várnak maguktól, nagy az önbizalmuk, de szerintem hiába.

Itt már egy időben játszották a meccseket, ergo kapcsolgatva néztem őket, hacsak az egyik nem volt sokkal izgalmasabb, mint a párja. Szomorúan írom le, de kurva szar volt a záró kör. Egyetlen találkozó volt minőségi, akadt még 1-2, ami legalább izgalmas volt, de az a kör alacsony színvonalat és sok káromkodást hozott.

A csoport:

Csehország - Lengyelország 1:0 (0:0)

Ahogy megmondtam! A lengyelek nagyon simán megverték a cseheket! Na jó, tévedtem egy kicsit. De legalább nem voltam egyedül...

Görögország - Oroszország 1:0 (1:0)

Ahogy megmondtam! Az oroszok nagyon simán megverték a görögöket! Na jó, tévedtem egy kicsit. De legalább nem voltam egyedül...

B csoport:

Dánia - Németország 1:2 (1:1)

Szívósak voltak a dánok, de a német győzelem megérdemelt.

Portugália - Hollandia 2:1 (1:1)

Hollandia az EB legnagyobb csalódása... mindazoknak, akik szeretik őket. Akik nem, azok most röhögnek. Hogy játszhatott ez a gárda 2 éve VB döntőt? Érthetetlen.

C csoport:

Horvátország - Spanyolország 0:1 (0:0)

Hogy ennyire ne történjen semmi egy labdarúgó mérkőzésen, az a hihetetlenség határát súrolja. De tényleg nem történt semmi. Volt egy hatalmas, de kihagyott Rakitic helyzet (vagy Casillas bravúr, kinek hogy tetszik) és egy sakk-matt Navas gól a legvégén. Édeskevés. Ja, meg a hír, hogy míg olaszból elég volt 5, addig horvátból kellett 6 ember, hogy Iniestát semlegesítsék.

Olaszország - Írország 2:0 (1:0)

Az olaszok megszenvedtek az írekkel, akikről senki nem tudja, hogy mi a túrót kerestek az EB-n, mert a szurkolóik ugyan királyok, de a csapatuk egy rakás szar. Sorry. Balotelli gólja frankó volt, a gólöröme primkó. Így megy ez egy zseniális elmebetegnél...

D csoport:

Anglia - Ukrajna 1:0 (1:0)

Azok, akik egyetlen hazai meccsen sem látták Kassai Viktorkát nagy arccal bénázni, akik nem vettek tudomást a 2010-2011-es BL döntőben és a 2011-2012-es BL elődöntőben megadott lesgólokról és folyamatosan cumizták a pélóját, azok most rácuppanhatnak a teljes ukrán férfitársadalom faszára is, de azt már nem önszorgalomból, hanem ukrán felszólításra tennék... A futball ugyanis nem matematika. Itt 1-ből 1 az nem nulla. A magyar labdarúgás agyonsztárolt kirakatembere elengedett egy méretes hazai lest, majd a támadás végén nem ítélt gólt, holott a labdát jóval az angol gólvonal mögül kanalazta ki John Terry. Gratulálunk az angol válogatottnak - a magyar bíró rossz ítéletétől függetlenül - meg nem érdemelt győzelemhez és a Kassai Viktor vezette kis csapatnak, akik leszállhatnak a földre. Ilyen tempónál éppen ennyit ér egy ember a gólvonalon. A videóbíró kinek az ellensége?

Svédország - Franciaország 2:0 (2:1)

A franciák annyira nyugodtak voltak, hogy simán kikaptak a becsületből jelesre vizsgázó, szimpatikus svédek ellen, beleszaladva ezzel a spanyolok karjaiba! Gratulálok, ez okos dolog volt. Utóirat: Welbeck ide, Balotelli oda, eddig Ibrahimovicé az EB legszebb gólja.

Jönnek a negyeddöntők és remélem, hogy a kieséses szakaszban az első csoportkör színvonalán fognak játszani a csapatok, mert ha a harmadikat ismétlik, akkor az dög unalmas lesz!

Ma nagyon egészségesen ebédeltem, igaz jó későn. Vettem magamnak egy zöld almát, egy starkinget és két sárgadinnyét (ezek még a hűtőben fagynak). Überfaszán csináltam, különösen, hogy olcsóbb volt, mintha ettem volna egy marhapörköltet tarhonyával.

Utóbbit nem kívántam a nagy hőségben, de most azért összefutott a nyál a számban. Remélem, hogy holnap nem lesz 40°C és nem este fogok nekiállni pörköltöt csinálni - merthogy most már iszonyúan vágyok rá, az hét szentség!

A nyári kánikulában nagyon jól esik a sör. Most, az Eb ideje alatt 18-20 doboz kis Zipfer Marzen sorakozik a hűtőben és a konyhaszekrényben, tehát nem csak a ventilátorral tudom hűteni magam. Van még 5-6 doboz gyümölcsös sör is Móninak (almás, körtés, citromos, narancsos), meg pár alkoholmentes is, ha kocsival jönne hozzánk valaki.

Úgy tűnik azonban, hogy le fogok szokni róla... Nem azért, mert nagyon hízlal, hanem mert találtam finomabbat. Sokkal finomabbat.

Nemrégen Móni kérésére vettünk egy üveg Strongbow Gold alma cidert, hogy aztán jég hidegen egy pillanat alatt elfogyjon. Ízlett. Kellemes volt és frissített, ráadásul benne van az a természetes és nem tolakodó édesség, ami a sörökből értelemszerűen hiányzik. Össze se lehet hasonlítani a kesernyés hagyományos sörökkel, de még a mesterséges, erőltetetten gyümölcsös sörökkel sem.

Ezek után jött a Somersby Pear. Ha ittatok már finomat!

Sajnos kétszer annyiba kerül mint a sör, de valahogy majd megoldom - nyitok egy gyárat, részvényes leszek, vagy nagy tételben vásárolok, még nem tudom.

Madridban ittam először a La Burbuja que se Ríe-ben, itthon a Strongbow Gold-dal debütáltam, a körtés Somersby pedig nem más, mint "the beginning of a beautiful friendship...."

A csoport:

Görögország - Csehország 1:2 (0:2)

Ilyesmi a villámrajt. A 7. percre már 2 gól az előny. Aki megtippelte, jelentkezzen!

Lengyelország - Oroszország 1:1 (0:1)

Dzagojev nevével lesz van tele a sajtó. Wenger már rá is repült az idei torna Szalenkojára. Kuba Blaszczykowski (csak azért is leírom egyszer életemben a BVB szélsőjének a nevét!) egyenlített, így minden nyílt a csoportban. Persze ez csak papíron van így, mert az oroszok agyonverik a görögöket, a lengyelek meg a cseheket.

B csoport:

Dánia - Portugália 2:3 (1:2)

0:2-ről még felálltak Bendtnerék, éppen Bendtner két fejesével, de aztán egy kabaréba illő, de lövőcselnek tökéletes luftnak hála a 93. percben behúzták a Portugálok. Bassza meg.

Hollandia - Németország 1:2 (0:2)

A kérdés nem az, hogy juthatott a kiesés szélére az Oranje, vagy hogyan maradt 2 vereség ellenére is sélye a továbbjutásra. Nem is az, hogy mekkora az öltözői feszültség a hatalmas egóknak hála, hanem az, hogy hogyan sikerült egyáltalán gólt szerezniük a németek ellen? Bénák voltak. Muhaha.

C csoport:

Olaszország - Horvátország 1:1 (1:0)

Pirlo betekerte, de a horvátok ellen nem szabad megállni. Ahogy megérzik a vér szagát, megállíthatatlanok. Egyenlítettek is és az olaszoknak nem maradt más, mint a remény: a spanyol - horvát derbi éles lesz és nem szalonremi. És ha éles is lesz, ne legyen 2:2... Az lesz.

Spanyolország - Írország 4:0 (1:0)

Az ír szurkolók úgy énekeltek a meccs végén, ahogy mi magyarok Kanada ellen az A csoportos hoki VB-n, 0:9-nél. Klasszsikülönbség volt, a gólarány pedig hízelgő az írkere nézve. Egy ilyen tornán azért ez szomorú.

D csoport:

Ukrajna - Franciaország 0:2 (0:0)

Aki eddig csak hallotta a kifejezést, hogy esőfüggöny, az most láthatta is, milyen a valóságban. A víz mellé bónuszként kapott villámok miatt viszont 4 perc után félbeszakították a meccset.

A franciák amúgy nem meggyőzőek, de elég volt, hogy nem hagyták az ukránokat és Sevcsenkót önkívületbe jönni. Simán nyertek, kb. 6,42 perc focival.

Svédország - Anglia 2:3 (0:1)

A fáradtságomra jellemző, hogy bele-belealudtam az EB eddigi legfordulatosabb, legizgalmasabb meccsébe. Welbeck győztes gólja ritka szépre sikerült. Annyira, hogy még egyszer nem fog neki sikerülni.

Mindössze két csapat esett ki, sehol nem dőlt el semmi, mindegyik csoportban lesz izgulnivaló és egy esetben még a bundáról is lehet majd írni hosszú oldalakat. Ha pedig 2:2 lesz a horvát-spanyol, akkor meg aztán tuti.

Az EB még mindig jó. Nagyon is.