24 évesen találkoztam Vele, aki a legtöbbet adta nekem. Nem csak a szeretetét és türelmét, a hitet a jövőnkben és a boldogságot, hanem Pankát és Petit. Az ő mosolyukat, bizalmukat, szeretetüket. Mónival lehettem férj és családapa. Mónival nyert értelmet, aztán Pankával és Petivel teljesedett ki az életem. Hármójuk nélkül válna semmivé… Édesanyám kényeztetett, aggódott, noszogatott, most is mindenben segít. Apu egyszerűen a legjobb barátom. Hugival kifogástalan a viszonyom, nagyszüleimről csak szép emlékeket őrzök. Sir kán macskám egy hete múlt 14 éves. A tenyeremben elfért amikor árván befogadtuk, ma – közel 6 kilósan – ugyanolyan öntörvényű egyéniség, mint akkor. Öregesen hangzik, de nagyon szeretem, amikor az ölemben dorombol. Szinte látom Sacit és Macskuszt, Zizit, Adát és Dorinát is.
Sok mindent megkaptam. Örülhetnék, de egy kicsit szomorú vagyok, mert elmerengek az idő múlásán. Emlékezni nem mindig jó. Hogy a felénél, vagy harmadánál járok annak, ami megadatik, nem tudhatom. Ma lettem 33.
Ti mondtátok