NYOLCADDÖNTŐK:
Uruguay - Dél-Korea 2:1 (1:0).
Hajtós kis meccsen az uruknak tobb szerencséjük és Suárezük volt. Az ázsiaiak minden tiszteletet megérdemelnek, de futballozni az Celeste futballozott jobban.
USA - Ghána 1:2 (0:1, 1:1, 1:2).
Jó meccs volt! Boateng 16-ról laposan vágta be, Donovan pedig a kapufásan. A hosszabbításban szinte azonnal érkezett a lassan szokásosnak mondható Gyan-találat, amire már nem volt válasza a jenkiknek, pedig elképesztő milyen hittel, akarással és elszántsággal küzdöttek...
Németország - Anglia 4:1 (2:1).
Ennyit tesz, ha két nagyszerűnek tartott csapat közül az egyik eszetlenül játszik. Az angolok márpedig hátrányban elvesztették az eszüket. Nem durvák lettek, csak nem gondolkodtak és türelmetlenkedtek. A Nationelf köszönte szépen és mágnestáblán felrajzolt kontrákkal megsemmisítette Capello lassú és körülményes hülyegyerekeit - és semmit nem von le a német győzelem érdeméből a meg nem adott, amúgy szabályosnak tűnő és így csak majdnem egyenlítést jelentő Lampard gól sem. A fritzekkel bizony számolni kell!
Argentína - Mexikó 3:1 (2:0).
Futballtörténelem. A játékvezető és asszisztensei, valamint a mexikói játékosok és drukkerek, meg az egész világ végignézhették az óriáskivetítőn... Hogy mit? A visszajátszást. Arról, hogy 5 méteres lesről szerez vezetést az Albiceleste Carlos Tévez révén. Ha tökös gyerek lett volna a spori Rosetti és behazudja a világnak, hogy nem a kivetítőn látottak (ami ugye tilos lett volna), hanem a fülesébe súgó 4. játékvezető figyelmeztetése alapján vonja vissza az érthetetlen módon megadott gólt, akkor meglepetés születhetett volna, mert Mexikó jobb volt. Így azonban megtörtek a fiatal közép-amerikaiak és sima lett a vége. A videóbíró szükségessége immáron a napnál is világosabb.
Hollandia - Szlovákia 2:1 (1:0).
A hazátlanok nemhogy megúszták közte eggyel, de az X-re is majdnem jók voltak... A lényeg azonban az, hogy majdnem.
Brazília - Chile 3:0 (2:0).
Chile sokadszor is előadta a "szép halált". Nyílt sisakkal támadtak, így simán lekontrázták, és/vagy pontrúgásokkal kivégezték őket. Brazília ellen szervezett védekezés nélkül hogy képzelték?
Paraguay - Japán 0:0 (tizenegyesekkel 5:3).
Egyik csapat se szeretett volna gólt kapni, ezért nem támadtak. Egyik csapat se akart kikapni, ezért nem nyertek. Mindkét csapat bízott a szerencséjében. Paraguaynak bejött a nagy semmi, Japánnak nem. Büntetőkkel elbukták minden idők egyik legunalmasabb meccsét.
Spanyolország - Portugália 1:0 (0:0).
Portugália szenvedett, Spanyolország kínlódott. Cé fetrengett, mert labdát is alig kapott Villa gólt lőtt, mert mögötte játszott Xavi és Iniesta.
NEGYEDDÖNTŐK:
Hollandia - Brazília 2:1 (0:1).
Dunga off. Ezt ugyanis ő baszta el. Egy csapat volt a pályán, az övé. Amikor csak egy kicsit is felpörgették a ritmust, a tulipánosok már csak keresték a labdát. Csak hát Dunga nem szereti a támadófocit, ő a fegyelmezett, stabil védekezés híve. A cím sem egyszerűen világbajnoki cím, hanem megkonstruált világbajnoki cím. Fokozatosan visszavettek a tempóból, hiszen volt négy atombiztos védőjük, három labdaszerző középpályásuk, a hollandok meg egy impotens fapapucs lendületével adták át magukat a kezdeményezésnek. Aztán jött Felipe Melo, aki a tragiikus idényt záró Juventus legtragikusabban teljesítő játékosaként valahogy mégis Dunga egyik kedvence. Sebtiben fejelt egy öngólt, ami gyökeresen változtatta meg a meccs képét. Az addig csámborgó és totál tehetetlen hollandusok magukhoz tértek, a Seleçao-n pedig úrrá lett a tanácstalanság. Mire ismét lendületet vettek (volna), Felipe Melo egy szöglet után 3 méteren álldogálva hagyta fejelni a gólem Sneijdert, majd pár percre rá egy jogos pirosért beletaposott a földön fekvő Robbenbe. A hollandot nem, saját csapatát viszont végleg elintézte, pedig olyan gólpasszal nyitott, hogy az olaszok lehúzták az átadólistáról. Klasszisokkal jobb volt Brazília, ameddig focizott. Ameddig focizhatott. Ameddig Dunga focizni engedte őket.
A kockafejűnek sokáig elnézték, hogy csak akkor engedi a "joga bonitot", ha már hattal mennek mondjuk Venezuela ellen egy barátságos meccsen. A mai kiesést nem nézi el neki senki. Még ő maga sem. Ezt ugyanis ő baszta el. Dunga többet nem ül a brazil válogatott kispadján. A hollandokra tulajdonképpen kár szór vesztegetni, mert nem produkáltak semmit. Hagyták, hogy a brazilok megverjék saját magukat.
Uruguay - Ghána 1:1 (0:1, 1:1, 1:1, tizenegyesekkel 4:2).
Ez bizony dráma volt a javából! A 90 perc változatos volt, mert Uruguay nem tudta kamatoztatni azt a két tulajdonságát, amiben előzetesen jobbnak tűnt, nevezetesen a szervezettségét és fegyelmezettségét. Ghána ugyanis nem volt könnyelmű, képes volt koncentráltan játszani. Így is mindkét csapat sok labdát adott el, ezért a másik sok kontrát vezetett és helyzetet alakított ki. A hosszabbításra elfogyott az uruk szuflája, egyértelmű fölénybe került a másodszor túlórázó Ghána. Mivel azonban a Celeste nem állt be bekkelni, akadt helyzete neki is - ha kevesebb is, mint az afrikaiak előtt. Ghána többet tett a sikerért, hogy aztán eljöjjön a 120. perc. Addig is a Fekete Csillagoknak drukkoltam, de innentől kezdve minden jóérzésű szurkoló értük szorított.
A sokadik nekifutásra ziccerbe került Ghána tűzijátékot rendezett az uruguayi kapu előtt. Szállt a beadás, lepattant egy lövés, az ismétlést Suárez a gólvonalról vágta ki röviden, így jött a triplázás, amikor is a gólba tartó labdát a Celeste csatára - ismét a gólvonalról - két kézzel ütötte ki. Sportszerűtlensége az egyetlen esélye volt együttesének: ha nem "véd" kapusként az utolsó utáni pillanatban, akkor biztosan kiesnek, így viszont egy piros lapért cserébe kaptak egy esélyt. Halványat, de esélyt. A büntetőnél az egész VB-n hatalmasat alakító és 2 tizenegyest értékesítő Asamoah Gyan vállát elképzelhetetlen teher nyomta. A játékoskijáróban zokogó Suárez örömtáncba kezdett, Ghána pedig összeomlott, amikor a lövés a felső lécen csattant és az égbe pattant. A büntetőpárbaj kimenetele ezek után egy pillanatig sem lehetett kétséges. Bár Gyan hihetetlen erőről tanúbizonyságot téve az első körben nem hibázott, két társa már nem bírta a feszültséget. Nem is lehetett. Tulajdonképpen győztes gólt szereztek a 120. percben, amit csatár védett ki, utána büntetőt rúghattak az elődöntőért, mégse sikerült lezárniuk a meccset. Szörnyű volt látni, mert megérdemelték volna a továbbjutást. Az általam meglepetéscsapatnak tippelt Uruguay Suárez nélkül sem lesz esélytelen Hollandia ellen, de már nem tudok nekik tiszta szívből drukkolni. Szimpatikus csapat, Suárez megoldása az egyetlen volt, amit választhatott, (korábbi duplája után megint nemzeti hős lesz), de akkor is sportszerűtlen volt. A ghánai szövetségi kapitány Rajevacnak igaza van: "Ez sport, egy csapat sem érdemli meg, hogy így kapjon ki!"
Argentína - Németország 0:4 (0:1).
Hát ez sima volt, mint szőke bombázó lába a Playboy fotózáskor. Hogy miért? Tőszavakban: esetlegesség - tudatosság 0:1; fejetlenség - szervezettség 0:2; egyénieskedés - csapatmunka 0:3; feszültség - higgadtság 0:4. Löw nagyon összerakta ezt a német válogatottat és nem hagyta amit Dunga hagyott, csapata végig hajtott és uralta a meccset. A spanyolok ellen ez nem fog menni. Maradona pedig? Majd ráfogja a nyuszira.
Paraguay - Spanyolország 0:1 (0:0).
Nem lehet rossz érzés Vicente bácsinak a csapatában tudni David Villát... Amikor ugyanis játszik ez a srác, akkor rúg egy gólt. Nagy előny ez egy csatárnál... Olyan megnyugtató feeling lehet. Pedig a negyeddönő pont olyan nehéz volt, mint azt az eredmény mutatja. Paraguay egy félidőn keresztül tökéletesen és csírájában fojtotta el a spanyol támadásokat és még helyzetbe kerülni is volt ereje. A második játékrészben már tudott játszani a Selección, mert felpörgette a ritmust. Ilyenkor aztán nincs párja a rövidpasszos, egyérintős játékuknak! Hogy ez is éppen hogy csak elég volt, az Paraguay dícsérete. Mindkét csapat hibázott büntetőt, Villa gólja tripla kapufa után született, Puyol megsérült, Ramos vérzett, hogy aztán egy kupacban tomboljanak a lefújás után!
Csak jelzem, hogy a németek elleni elődöntőn szerintem világbajnokot avatnak... És remélem, hogy spanyol világbajnokot!
Ti mondtátok