Panka korán kelt délután, ezért estére nagyon elfáradt. Fürdés előtt csapkodni és dobálózni kezdett. Hiába szóltunk rá egyre erélyesebben, nem hagyta abba, egyre csak rosszalkodott.
Amikor Móni végleg megunta a dolgot, egy óvatos fejbekólintást (van olyan, hogy fejbesimítás?) követően ráripakodott Pankára, hogy most aztán elég volt, menj be a szobádba, 2 percig nem jöhetsz ki! Büntetésben vagy!
Kicsit megijedtem, mert tudom, hogy nem zártuk volna be szegényt, de kislányom szó nélkül megfordult, bement a szobájába és magára csukta az ajtót. A síri csendet kb. 5 másodperc múlva törte meg éktelen sírása.
Mónival egymásra néztünk és egyszerre nem tudtunk mit csinálni! Félig elérzékenyülve, félig nevetve vártunk egy kicsit és kihívtuk. Törölgette oroszlánkönnyeit és nagyon hálás volt, amiért véget ért a száműzetés.
Nagyon szeretem.
Ti mondtátok