Ahányszor csak meghallgatom a fenti szám koncertfelvételét, ahol Pataky Attila csak a versszakok első szavait énekli, aztán elhallgat, mert a tömeg egyszerűen elnyomja őt és nem lehet nem engedni, hogy ne a tízezer rajongó énekeljen, kiráz a hideg. Mónit is.
Hihetetlen érzés lehet ilyet átélni. Állni a színpadon és azt hallani, ahogy tízezrek éneklik a dalaidat. Tuti elbőgném magamat.
Most tehát Edda szól. A régi Edda: az elementáris Patakyval, Slamó, Alapi vagy Kunos pörgős gitárszólóival és a gyönyörű-gyönyörű dalszövegekkel. Az Edda első 15 éve a magyar rocktörténelem egyik legnagyobb ékköve és bohóckodhat bármit Pataky, ezt nem veheti el tőle senki.
Ti mondtátok