King Aranarth

Hollandia - Oroszország. (1:1, hosszabbítás után 1:3) Arsavin tényleg nagyon tud. Nem olyan jó mint Zidane vagy Maradona, de a csapatára gyakorolt hatása ugyanaz. Az egész orosz válogatott más dimenzióban játszik vele. Taktikailag vele is tökéletesek, de gyorsabbak, ötletesebbek, és kicsattannak az önbizalomtól. Materrazzinak már a legelején le kell majd rúgnia (megoldja, ne féljetek!). A hollandok ellenben elvesztették a fonalat. Lekopírozták az elmúlt 10-12 év spanyol teljesítményét - oktatnak a csoportmeccseken, hogy aztán amint lehet, kiessenek. Ez sajnos nem zárja ki, hogy a spanyolok is spanyolok maradjanak.

Horvátország - Törökország. (0:0, hosszabbítás után 1:1, tizenegyesekkel 2:4) Szevasztok magyar barátaim, a nevem Recber. Rüstü Recber. A féleszű török testvéremet, Volkan-t eltiltották két meccsre, mert nekiment a cseh gólemnek. Jól tette, így most én védek. Végre van egy karizmatikus kapusa a csapatnak! Győztünk már 0:1-ről 10 perc alatt, utána 0:2-ről 5 perc alatt,  de ez mind smafu, ennél többre vagyunk képesek! Viszont hiába telnek-múlnak a percek, semmi bravúrt nem kell bemutatnom. Hiába szállnak gyönyörű ívben a kirúgásaim és lépkedek peckesen, félek, hogy a döntőre visszakerül a Demirel gyerek... 2-3 beadást lehúzok, öklözök párat. Ez kevés lesz, pedig zseniális vagyok. Jöhetnének már a horvátok, de semmi! Szólok Asikéknak, hogy ne védekezzenek olyan szorosan, mert védeni akarok az elődöntőben is. Nem hallgatnak rám. Hogy leszek így én a hős? Végre! Gökhan testvérem jól felrúgja a Petricet, 25-ről rúghatnak. Hú basszus, Srna jól megküldte! Szögletre tenyereltem, éltetnek a lelátón, de fáj a derekam, alig bírok felállni! Mást kell kitalálni, mert ilyen repkedésekhez azért öreg vagyok. Megvan, micsoda ötlet! Kikacsintok Terim mesterre, de nem érti mit akarok. 3 perc van hátra a hosszabbításból, amikor megkérdezem Semih-et, mikor tudna lőni egy gólt, azt mondja bármikor. Akkor jó. Finoman kipaskolok oldalra egy beadást, lassan utánafutok, de Modric - Allahnak hála - megelőz, visszaíveli Klasnic fejére. Ugrok egy kicsit, mellécsapok a labdának, gól! Vezetnek és van hátra 1 perc! Hős leszek, már biztos! Szólok Semih-nek, hogy most már kapura lőhet. Rendes gyerek, 15-ről beveri. Mondjuk 20mp-cel elsiette, úgyhogy az öltözőben majd leszidom. Megint Terimre kacsintok, majd rámutatok a szerencsétlen horvátokra: nekik annyi. Most már tuti hős leszek! Jöhetnek a büntetők, és a hőssé válás. Elintéztem. Ezek a horvátok teljesen összeomlottak. Jön Modric melléveri, pedig jó irányba ugrottam. Basszus, nem akarja hogy hős legyek! Arda testvérem belövi. Nana, még a végén ő lesz a hős! Srna-t hagyom, hadd rúgjon gólt, nehogy gyorsan vége legyen, mert nem lesz időm hőssé válni! Semih következik. Ezt is belövi, mint a végén - meghoztam a kedvét...  Rendben, akkor Rakiticét megfogom és hős leszek. Mellélövi. Ez nem normális. Jön a Hamit: gól. OK, kiszámoltam! Most leszek hős. Petric megnézi a bal kapufát, rábikázza, kivédem. Csíracsávó, hős lettem!

Nyakamban a csapat, tombol Törökország. Rákacsintok Terimre. Elküld az anyámba. Hiába, ő is öregszik...

Portugália - Németország. (2:3) A portugál játékosok tudták, hogy simán nyernek, mert ők kurva jók. A portugál szurkolók is tudták, hogy simán nyernek, mert ők kurva jók. Mindenki mindent tudott. Scolari is nagyon tudta mit csinál amikor pihentette kulcsjátékosait az utolsó csoportmeccsen... Hülyeséget. A 10. percben már ő is sejthette. Kb. úgy pörgött a csapata mint gyomorbeteg csöves az ingyenkonyhán. Nem készültek fel a német pontrúgásokra, nem mozgott együtt a csapat, nem dolgoztak ki helyzeteket, Cé meg nem csinált semmit. Egyszerűen kiestek a ritmusból, pedig ők tudták, hogy kurva jók! A németek azt tudták, hogy ők nem kurva jók, de küzdöttek, tisztelték az ellenfelüket, felkészültek taktikailag és a tudásuk legjavát adták. Ezért simán behúzták a meccset. Én nem szeretem őket, de teljesen megérdemelten verték meg a nagyarcúakat.

Görögország - Spanyolország. (1:2) Számalmas, hogy a címvédő pont nélkül kullog haza, hogy a spanyol B csapat is legyőzi, hogy nem vezetnek épkézláb támadást. Talán még a lengyelek is jobbak náluk. Nincs helyük a futball elitjében, mert ölik a focit. A Selección meg hozza a formáját, a csopormeccseken sziporkázik, aztán az első adandó alkalommal kiesik. Fogadjatok nyugodtan a digókra, szegény spanyol barátaim pár nap múlva szomorúan utaznak haza.

Oroszország - Svédország. (2:0) Lehetett volna hat is az a kettő. Arsavin visszatértével megjött az önbizalom, az ötlet és a gyorsaság is. Mostantól számolni kell a ruszkikkal. A svédek komoly hasonlóságot mutatnak egy nullával. Elöl a tahó még rendben van, de mögötte a nagy homály.

Franciaország - Olaszország. (0:2) Hát, vége. A gallok nagy generációjának utolsó mohikánjai aktív részesei lettek egy újabb csúfos bukásnak. Emlékeztek még? Barthez - Thuram, Desailly, Blanc, Lizarazu - Petit, Deschamps (később Vieira és Makelele) - Pires, Zidane - Henry, Trezeguet. Na ez az a csapat, amiért megszerettem a franciákat - egyéni képességekben is a mostani csapat előtt járt, de taktikailag és elszántságban is mérföldekkel megelőzte a jelenlegi társaságot. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen virtuóz játékra voltak képesek... Ma viszont az olaszok úgy kopasztották meg a gall kakast, hogy az még hagyta is. A törökök küzdöttek a győzelemért, a franciák beletörődtek a vereségbe. Az azúrkékek köszönték szépen és éltek a lehetőséggel, amit Domenech nyújtott nekik hibás döntéseivel: a balhátvéd Abidal kezdett középen, a kiállítás (és az értékesített büntető) után pedig irányító nélkül, továbbra is 6 védekező játékossal próbált meg (?) fordítani ez a balfék. Nagyon sima meccs volt, pedig az olaszok nem is sziporkáztak, egyszerűen csak megbízhatóan, taktikusan játszottak.

Hollandia - Románia. (2:0) Ha már bekezdtek, miért állnának le? A holland fakó leverte a románokat is. Ennyi, semmi több.

Ausztria - Németország. (0:1) A németek kiizzadták. Nagy nehezen, de kiizzadták. Elsült a malacfejű jobb lába - majd szétesett a kapu. A francba! Szegény apám így avatta az LCD tévéjét. Német győzelemmel. Remélem megnézett előtte egy jó kis híradót!

Lengyelország - Horvátország. (0:1) A horvát tarcsi nem lazsálta le annyira az utolsó, számára tét nélküli találkozót, mint a portugál B-csapat. Bilic nem olyan okos mint Scolari. Vagy a horvátok alázatosabbak mint a portugálok. Vagy a harci kedvük nagyobb. Vagy tök mindegy mi, de ők sportszerűek voltak és nem adtak lehetőséget a számolgatásra - minden meccsen győzni akartak, és minden meccsen győztek. A lengyelek legközelebb ne jussanak ki világversenyre, mert szarok. Egy-egy távoli lövésük zavarta a kémműholdakat. De komolyan! Kína még petíciót is benyújtott.

Svájc - Portugália. (2:0) A tartalékos portugálok olyan jól spóroltak az erejükkel, hogy a lelkes házigazdák simán lenyomták őket... Ezt nem teszik ki az ablakba, ráadásul ha még a ritmusból is kiestek, akkor megszívhatják a negyeddöntőben. Persze Scolari okos, tudja mit csinál. Vagy nem.

Törökország - Csehország. (3:2) Na végre valami! A holland mészárlások után ismét labdarúgás, de most nem gyalázza csúnyán az egyik csapat a másikat, hanem egyszerre kettő játszik jól! Ilyen még nem volt az EB-n! A csehek mennek kettővel, de túlságosan is visszaállnak, már 5 védővel játszanak, ráadásul egyre idegesebbek, Baros a kispadon is sárgát kap. A 87. percben aztán el is szúrják: török beadás, Cech kijön, nyújtózik, leszedi, de kiejti, mire megfordul, Nihat már bekotorta. A csehek összetörnek, de az igazi sokk a 90.percben üt be: Nihat rúg egy nagyot is - egy nagyon nagyot. Ha már eddig nem csinált semmit a tornán... Volkan még fellöki Kollergólemet egy pirosért cserébe - sok esze van, most kihagyja a negyeddöntőt. Ujfalusy rezzenéstelen arccal siet az öltözőbe, Cech és Rozenhal bambán néz maga elé, látni se akarják, ahogy a törökök tombolnak.