A magyar női kézilabda válogatott hiába küzdött, csak a VB 7. helyért játszhat, miután a franciák is csúnyán-simán megvertek minket. Egyetlen magasan jegyzett csapatot, a románt sikerült legyőzni - bár ez sok mindenért kárpótol, összességében csalódás ez mindenkinek.
Ha azonban jobban belegondolunk, talán túlzottak voltak az elvárások - mindössze 3 klasszis játékosunk van (Pálinger/Görbicz/Tóth), a többiek a nemzetközi középszert képviselik, ráadásul többségében rutintalanok és teljesen kiszámíthatatlanok. Egy csapatjátékban ez így egyszerűen nem elég, még akkor sem, ha a válogatottat a két legjobb magyar szakember (Németh és Zsiga) vezeti.
Gondoljunk csak vissza: 10-12 éve, a Laurencz-érában nem volt olyan poszt, ahol ne lett volna 2 kiemelkedő tudású játékosunk. (A'95-ös hazai VB: Meksz/Hoffman/Farkas A. - Erdős/Szántó - Mátéfi/Mátyás - Kökény/Siti - Kocsis/Pádár - Németh H./Nagy - Szilágyi/Kántor). Ők, kiegészülve Farkas Ágival és Kulcsár Anitával, később Raduloviccsal még ténylegesen esélyesek voltak az éremre, azóta kizárólag akkor érünk el eredményt, ha legalább 2-3 játékos felnő a fent nevezett 3-hoz és a csapatjáték sem akadozik. Ez most hiú ábránd volt, mert az állomány - bár senki nem ismeri/ismerte el - gyenge.
Szurkoljunk a csajoknak, mert lehet őket szeretni, de címeket ne várjunk tőlük.
Ti mondtátok