Sétálhattunk volna a parkban is, de inkább autóba ültünk édesapámmal és leugrottunk Vácra. Hadd lássa Panka a Dunát, fotózzuk az új és tényleg gyönyörű főteret, megnézzünk egy-két kiállítást. Szép, napos időnk volt, a hideg sem volt durva.
Na de az étterem! Az valami tragikus volt, el se fogjátok hinni. Az első pincehelységbe nem mentünk le, mert én természetes fényt szerettem volna. A főtéren a Galéria nevű nem tetszett - hogy mégis oda tértünk be, mindössze annak volt köszönhető, hogy a mellette lévőben nem volt szabad asztal.
Jobb lett volna Dunakesziig kibírni étlen. Vagy Budapestig. Vagy leugrani Debrecenbe. Mindegy, mert ami itt volt (vagyis nem volt), az elképzelhetetlen.
A lelkes pincérlánynak elsőre nem sikerült sem mentes ásványvizet, sem megfelelő jegesteát kihoznia, de ez még csak a nagyon szolid kezdet volt...
Édesapám a következő párbeszédet folytatta le a csajjal, kezében az étlappal:
- Én egy gyümölcslevest kérek szépen!
- Az szerintem nincs.
- Megkérdezné?
- Nincs.
- Akkor húslevest.
- Igen.
- Utána szűzérmét.
- Az nincs.
- Akkor egy bakonyi sertésbordát nokedlivel.
- Nokedli nincs, csak rizzsel tudom hozni.
- Az nem jó, legyen egy marhapörkölt tarhonyával.
- Az sincs.
- Tudja mit, egyszerűbb lenne, ha elmondaná azt, hogy mi van?!
- Nem tudom, mert tegnap nagy rendezvény volt. Talán csirke.
- Legyen akkor rántott csirke.
Itt közbeszóltam, mert tudom, hogy apám utálja a szárnyasokat.
- Elmehetünk ám egy másik helyre, csak italt fogyasztottunk…
- Nem kell, Panka már nem bírja. (Ebben igaza volt, a hercegnőnek már kopogott a szeme.)
Mi Mónival kértünk 1-1 tál gulyáslevest, Móni még bakonyit, én meg egy csirkefogó tálat. Nem volt más hátra, vártunk. Vártunk. Aztán még egy kicsit vártunk. A szomszéd asztalnál szabadnapos pincérlányok beszélgettek a tulajdonos bombázóval, mi vártunk Lassan nekiálltunk a kenyérnek önmagában, mert kilukadt a gyomrunk. A kész levesre miért kell 1 órát várni? Mert nincs kész! Amikor már nagyon hangosan nevettünk (kínunkban) és poénkodtunk, hogy „most mennek levágni a marhát,” meg hogy „Panka ne sikongass, mert nem kapsz enni!”, "szóljunk anyunak, hogy küldjön fasírtot FedEx-en!", akkor odajött a tulaj és elnézést kért, hogy
- A tegnapi rendezvény miatt teljesen kiürült a konyha, de elfogadnának padlizsános pirítóst előétel gyanánt, mert látom, hogy nagyon éhesek.
- Látszik? - kérdeztem, majd megnyugtattam, hogy nagyon jól elvagyunk a padlizsánkrém nélkül is és nemsokára biztos elkészül legalább a leves…
Jelentem, elkészült! Akkor kezdett el mindenki dőlni a röhögéstől, amikor megjelent a pincérnő, karján a tányérokkal, mire Panka, a gyerekek minden ártatlanságával és őszinteségével tapsolni kezdett és „nyami-nyami” felkiáltásokkal hangosan sikongatva kacagásban tört ki. A séf sajnos nagyon siethetett ebben a röpke egy órában, mert a sárgarépa kb. 4 centis darabokra volt aprítva vágva darabolva és kóstolás helyett saccolt, amikor ízesítéskor csak pár zacskó sót és pirospaprikát használt.
A második fogásra ehhez képest már csak 20 percet kellett várni, ami felüdülésnek hatott, különösen, hogy tulajdonképpen nem is volt rossz. Különösebben ugyan jó sem, de ez már nem is volt elvárás. 20 magyar forint borravalóval honoráltam az éttermet, azt is kényszerűségből, mert nem tudtak visszaadni…
A jótanács tehát: Vácon messze kerüljétek el a GALÉRIA ÉTTERMET. Minősíthetetlen. Ha nincs semmi, ami az étlapon szerepel, akkor nyisson ki egy órával később, vagy maradjon zárva. Utólag nem is értem, hogyan maradtunk vidámak, hogyan tudtunk nevetni és viccelődni.
Hozzáteszem, hogy nagyon jól éreztem magam, hiányzott már ez a kirándulás, és tényleg felejthetetlenre sikerült az ebéd…
Valentino Rossi ma megszerezte kilencedik VB aranyát, hetediket a királykategóriában.
Ti mondtátok