"Pain is temporary, pride is forever."
Joó Abigélre nagyon büszke lehet Magyarország.
2:07,28. A világ legjobb mellúszója ennyi idő alatt képes megtenni a 200 méteres távot. Ez a világcsúcs. Most úszta Gyurta Dani. Ezért jött és ezért dolgozott. Vállalta, megcsinálta.
Félelmetes elszántsággal, tudatossággal, magabiztossággal és profizmussal megnyerte az olimpiát.
Máshogy, mint gondoltam, mert nem hagyott senkit "elmenni", hogy aztán mindenkit lehajrázzon: 50 és 100 méternél második, 150-nél pedig már első volt, 175-re szerzett fél testhossz előnyt - és mivel a világon senkinek nincs olyan utolsó 25-30 métere, mint neki, megnyugodtam. 1,2 másodperc múlva, 180-nál már idegeskedtem, mert az angol Jamieson fokozatosan közelebb tudott kerülni. 190 méternél nyugodtam meg, hogy nem lehet utolérni Gyurta Danit. Az történt a medencében, amit ő akart. Ő pedig nyerni akart.
Cselgáncsozóink a fokozatosság jegyében kitaposták a pástot a tatamin... Csernoviczki Éva bronz- és Ungvári Miklós ezüstérmét követően Szilágyi Áron szó szerint lekaszabolta a kardvívás teljes mezőnyét és 22 évesen feljutott a csúcsra. Magabiztos volt, megingathatatlan és nagyon jó. Megérdemelte az aranyérmet, mert kétség sem férhetett a tényhez: ő volt a legjobb.
kieg.: köszönet Horváth Mariannak, korábbi sokszoros világbajnok párbajtőrvívónak a csodálatos közvetítésért. Tökéletes sportriporter - szakmailag nyilvánvalóan tökéletes, ráadásul érzelemdúsan tolmácsolja a verseny hangulatát és a legapróbb rezdülést is, ami a páston zajlik.
Ti mondtátok