Hát vége. A mai napon lejárt A szerződés.
Alessandro del Piero ma elköszönt a Juventustól.
Hát vége. A mai napon lejárt A szerződés.
Alessandro del Piero ma elköszönt a Juventustól.
Portugália - Spanyolország 0:0 tizenegyesekkel 2:4
A spanyolok álmosan, sok hibával játszottak, a portugálok pörögtek és mintha sokkal jobban akarták volna a győzelmet. Helyzet aligf akadt, a semleges szurkolóknak szörnyen unalmas meccs lehetett: a portugálok a középpályán letámadják a spanoylokat, akik nem tudnak előre játszani, hátraszorulnak. Újra elindulnak, de megint csak a középpályáig jutnak, ahol ismát falba ütköznek... Egy-egy veszélyes kontrát vezettek ugyan Ronaldoék, de igazi helyzetet csak Ronaldo hagyott ki, a 92. percben... Addig nem találták el a kaput. A spanyolok se sokszor, nem volt bennük semmi átütőerő, bár Iniesta a hosszabbításban megnyerhette volna az elődöntőt.
Jöttek a büntetők, ahol Cé utolsó portugálnak maradt - de társai hibája nem is került rá a sor. Sajnáltam érte, de a nemzetközi sajtónak is megvan a maga igaza. A vezér álljon oda az elején, rúgja be (Balotelli és Pirlo vs. Anglia), és ne már előre a megváltó szerpére pályázzon...
Németország - Olaszország 1:2 (0:2)
Höhöhö. Balotelli. A németek ha nem is rárontottak az olaszokra, de az első 15 percben irányították a meccset. Az Azzurri nem idegsekedett túlságosan és tulajdonképpen simán átvészelte ezt az időszakot, hogy aztán a 16-20 perc között lélegzetet se hagyjon a Nationelf-nek. Neuer két távoli lövést még hárított, de már üvöltöznie kellett a védőivel. Harmadszor már a fejét csóválta: Cassano befordult 3 szoftverhibás védő között, felnézett, senkitől sem zavartatva beadott, Balotelli pedig érkezett mint egy alcsonyan szálló gyorsvonat és izomból a kapuba fejelt. Az agyonsztárolt, hatalmas esélyesnek kikiáltott német válogatott azonnal szétesett. 10 percbe telt, míg elverekedték magukat az olasz kapuig, de a szögletükből kaptak egy gólt. Montolivot már a negyeddöntőben is ekézték a riporterek, pedig szerintem jól játszik. Most pl. gyönyörű labdát adott a kiugró Balotellinek. Felrémlett a Selección elleni bénázása, mert toporgott egy kicsit, Lahm 16 méteren utól is érte. A német csapatkapitány nagy peche az, hogy a ghánai olasz 16,2-ről ellőtte a labdát. Izomból. A jobb felsőbe. A kapu majd szétesett, Neuer pedig majdnem fel tudta emelni a kezét.
A németek becsülettel mentek előre, vagonszámra rúgták a szögleteket, Buffon is védett néhányat, de az olasz kontrákban több volt a veszély. Az utolsó perces tizenegyes már nem osztott, nem szorzott. Az olaszok behúzták és bebizonyították, hogy az igazi Halálcsoport nem a B kvartett volt, hanem a C > a 2 továbbjutó döntőzik.
Remélem, hogy a spanyolok, - akikről folyamatosan zengem az ódákat - végre rá is szolgálnak a dícséretre és nem csak elméletben emelkednek ki a mezőnyből, hanem a gyakorlatban is. 2:0 a javukra, mert ööö szóval mert CSAK!
Hajrá-hajrá, eljött a kieséses szakasz, az elmúlt 2 forduló jobbára unalmas meccseit követően jöhetnek az izgalmak! Gondolhattuk - legalábbis az utolsó 2 párharcra, merthogy az első kettő tükörsimának tűnt.
Portugália - Csehország 1:0 (0:0)
A csehek bátran nekimentek a portugáloknak és olyan iramot diktáltak, amire nem képesek. 20 percbe telt, míg kifulladjanak és Ronaldoék átvegyék az irányítást. Innentől kezdve tényleg csak az volt a kérdés, hogy mikor szerzik meg az elsőt. Egész sokáig volt szerencséjük és Cech-ük a cseheknek, de aztán - ki más - Cé továbbfejelte a jobb csapatot. Hiába, Poborsky már a múlté... Megérdemelt volt a portugál továbbjutás és tükörsima a találkozó.
Németország - Görögország 4:2 (1:0)
Akkora különbség van a két együttes között, hogy azt már lehetetlen kompenzálni. Amikor figyeltek a németek, esélyük sem volt a görögöknek. A második félidő elején egy megugrásból még egyenlítettek, de utána a Nationelf nem tette meg újra a szívességet, hogy lazsáljon. Gyorsan rúgtak hármat, rövidre zárva a 2004-es görög-tragédia megismétlődésének az esélyét. Az egyenlítést követő 4-5 percet leszámítva totál izgalommentes volt a meccs.
Spanyolország - Franciaország 2:0 (1:0)
Ultra defenzív, támadásban, de még védekezésben is tehetetlen Les Bleus kontra a tiki-takát rossz élvezhetetlen irányba továbbfejlesztő, a labdatartást nem csak támadásnak, de már védekezésnek is tökéletesen alkalmazó Selección.
2 a vége, Xabi Alonso jutalomjátékával és két góljával a 100. válogatott meccsén.
Elképesztő fölény, durva erődemonstráció, de a spanyolok ettől függetlenül támadhatnának is - kérdés (bár szerintem a La Roját abszolút nem érdekli), hogy akkor jobban szeretnék-e őket a semleges nézők, ha mindenkinek megrúgnák a sima ötöst? Mert meg tudnák rúgni. Szerintem még a németeknek is. Ha nem állnának le egy gólnál cicázni, labdakergető bohócot csinálni a világ legjobb játékosaiból; ha nem lenne biztonságosabb (!) egyérintőzve vagy sarokkal kényszerítőzve a 2-3 (Iniesta 5-6) letámadó ellenfél között labdát tartani, mint kapura törni; ha nem a labda eldugására, hanem a következő gólra törekednének; ha rá lennének kényszerítve, hogy előre menjenek. Mert mindenre képesek. Hiszen 0:0-nál türelmesen, de megalkuvás nélkül ELŐRE játszanak, hiszen 0:1-nél mint a szélvész átrohantak az addig stabil olaszokon, hiszen bármikor hadrendet váltanak, ha szükséges. Határtalan potenciál van ebben a csapatban. Bődületes technikai és taktikai fölényben vannak, a ritmusváltásaik követhetetlenek, de sok ellendrukkert szereznek az unalmas meccseikkel. Egyszerűen lenyelik a labdát, mert az ellenfél nemhogy gólt szerezni, de támadni sem tud nélküle. Ez a meccsük sem volt izgalmas, pedig annak vártam. Ez történik, ha az egyik csapatot alul-, a másikat pedig túlértékelem. Eltűnik a különbség, ami pedig létezik és még csak nem is kicsi.
Anglia - Olaszország 0:0, tizenegyesekkel 2:4
Ez az angol válogatott egy vicc. Szoros meccs? Az eredmény volt szoros, nem a meccs! 4 kapuralövés 120 perc alatt? Az olaszok klasszisokkal voltak jobbak voltak! Ötletesen támadtak, sok helyzetet dolgoztak ki, nem hagytak levegőt sem az angoloknak. Hogy azok elverekedték magukat a büntetőpárbajig, már önmagában egy megmagyarázhatatlan csoda, Daniken könyvet ír majd róla.
Hogy Pirlo mit össze nem focizott az egész meccsen! És a panenkás tizenegyese, ami megtörte az amúgy előnyben lévő angolokat!
Erről a negyeddöntőről ez a jelenet fog megmaradni. A vezér hátrányban hitet és önbizalmat ad a társainak. Pirlo megtette, amire nagyon kevesen képesek és amit még kevesebben mernek bevállalni. Az eredménye 2 totál elbizonytalanodott Ashley, akik közül Young ész nélkül a keresztlécre bombázott, Cole pedig Buffon kezébe gurított. Így lesz teljesen megérdemelt továbbjutás vert helyzetből. Ha van vezér a pályán, nincs lehetetlen. Andrea Pirlo megdicsőült. Rászolgált.
Mi lesz?
A portugálok optimisták. Az első pár percig azok is maradnak, aztán lassan a gyomrukba mar a tehetetlenség érzése - ahogy beindul a tiki-taka, Cé-nek is csak a hiszti marad majd, mert labda nélkül ő se lehet megváltó, játsszon bármily nagyszerűen is az egész EB-n. Lehet, hogy szorosnak tűnik majd az almanachokban, hogy 1:0, de igazából sima lesz, meglátjátok.
A másik elődöntő szerintem viszont nem egyértelmű... Láthatjuk a németeket sziporkázni egy gyenge görög válogatott ellen, győzni a széteső hollandok ellen, szoros meccsen nyerni a portugálok ellen, hozni a kötelezőt az iparos dánok ellen, de nem tudhatjuk, hogy ez mire elég a hasonlóan taktikus és szervezett Azzurri ellen?
Utána pedig? Ha be is jutnak a németek a döntőbe, vajon most többre lesznek képesek a döntőre csúcsra járatott Selección ellen, mint a legutóbbi két találkozójukon elért szorosnak látszó, de valójában sima 0:1-ekre? Az EB döntőben és a VB elődöntőn ugyanis alárendelt szerep jutott nekik. Most többet várnak maguktól, nagy az önbizalmuk, de szerintem hiába.
Ti mondtátok