King Aranarth

Ez is eldőlt, pedig alakulhatott volna jól is... Jobban pedig mindenféleképpen. Kaphattuk volna Görögországot vagy Norvégiát az első kalapból. Szlovéniát, Montenegrót vagy Szlovákiát a másodikból. Ronaldo keze és Fortuna istenasszonya azonban nem volt kegyes hozzánk, így Hollandiával és Törökországgal kedveskedett nekünk. Szuper. A Félholdasok itthon még talán foghatók, de 3 méretes zakó mély nyomokat hagy a játékosokban... Különösen azért fájó ez, mert a negyedik kalapból Románia jutott nekünk (nem Grúzia, nem Észak-Írország, nem Litvánia, nem Albánia, hanem Románia). Észtország és Andorra más tészta, meg aztán az 5. és 6. kalapból ne válogassunk már!

Nagy nehezen beküzdöttük magunkat a harmadik kalapba, de hogy meddig maradunk ott, az kérdéses. Ami biztos, hogy Brazíliában nem fogunk VB csoportmérkőzést játszani...

Tavaly áprilisban diagnosztizálták a hasnyálmirigy rákot. A műtét és a kemoterápiás kezelések csak átmenetileg segítettek és januártól rohamosan romlott az állapota. Amíg csak tudott küzdött, de csütörtökön késő délután meghalt Móni anyukája.

Ma nagyon üres volt a szoba...

Amióta megvettük Nishut, a kocsi Pacific Air illatú. Mi választottuk az illatosítót, persze találomra. Csak most, a cserekor olvasom, hogy ez "egy könnyű, friss gyümölcsös illat, melyet a tengeri szellő érzése ihletett".

Gratulálok az Ambi Pur szlogen kitalálójának, olyan jól hangzik, hogy az ember bele se gondol, mekkora baromságokat hordott össze...

A tengeri szellő érzése? Honnan tudjam, hogy mit érez a szellő? Ha megértem, hogy mit akar mondani ez az idióta, akkor is gáz, mert a szellőnek nincs illata és csak azt érzed, hogy fúj, jobb esetben simogat. És milyen gyümölcsös illatot hozhat a tengerről? Polipszagot? Osztrigbűzt? Csak mert ezek nagyon büdösek...

Cirka egy éve vettem egy egy terás Samsung külső vinyót. Pár hónapja kicsikét megnöveltük itthon a sávszélességet és már 15Mbittel toljuk. Most (születésnapi előlezetesként) befigyelt egy ASUS O!Play Mini médialejátszó. Értitek az összefüggést ugye?

Egy regény utolsó mondata néha nagyon szépre sikerül. Az éjfél gyermekei c. könyv záró sorai a következők:

"... mert privilégiuma és átka az éjfél gyermekeinek, hogy urai, egyszersmind áldozatai legyenek koruknak, hogy föladva a magányosságot, fölszívódjanak a sokaság megsemmisítő forgószelében, és se élni, se meghalni ne tudjanak békességgel."

Salman Rushdie gyönyörűen ír.