Tegnap Móni kigondolta, ma pedig nagy nehezen elindultunk Hűvösvölgybe. Csak a gyerekek kajáját, a készpénz javát és a kabátjainkat hagytuk otthon. A kinézett vonatot lekéstük (nem is kicsit), de így legalább volt pár percem elrohanni egy bankautomatához a következő indulásáig. Mindenki nézett, hogy izzadhatok egy szál vékony pulóverben a 6 fokban, de nem tudták, hogy hegynek fel futottam vagy 1,5 kilométert a remek kondimmal. A vonat jó móka volt, a gyerekek élvezték, bár visszafelé zötykölődve Panka - csak úgy, játékból - izomból megharapta az amúgy is éhes és ezért már nyafogós Peti ujját. Akkor jött egy kis sírás-üvöltözés és megint mindenki minket nézett... Aztán ettünk egy "kisgőzös" pizzát, ittam egy sört és jöttünk haza.
Erre a kis kirándulásra is emlékezni fogunk!
Ti mondtátok