Magyarország gazdag ország. Zeneileg mindenféleképpen. Hiszen ha csak a kedvenceimet sorraveszem, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő tudású zenészeket találunk:
A sort Bill kapitánnyal illik kezdenem.
Deák Bill Gyula ugyanis minden idők egyik legtehetségesebb és legjobb torkával megáldott blues-énekese. Ha nem egy „egyszerű kőbányai gyerek” lenne, már régen őt istenítené a világ. Hallgassátok csak meg az
Üvöltsön a szél c. nótáját!
Tátrai Tibusz a világ 50 legjobb gitárosának az egyike. De lehet, hogy a 20-ba is befér. Hendrix feldolgozásai élményszámba mennek. A
Little Wing megvan?
Ők ketten, Hobóval kiegészülve elkészítették a Vadászatot, ami a magyar rockzene legmaradandóbb és leg magával ragadóbb alkotása. A tökéletes munka.
Aztán volt nekünk egy Radics Bélánk… A magyar Jimi Hendrix, aki képes volt 40 perces gitárszólót játszani csak azért, mert a Szabadtérin este 10 után már csak „egy utolsó” számot engedett neki a koncertszervező KISZ. Virtuóz zseni volt, akit még csak most kezd újra megismerni az ország.
Ők a tisztelem és szeretem kategória. Aztán kicsi szünet, és jönnek azok, akiket „csak” nagyon szeretek és rendszeresen hallgatok:
Itt van mindjárt a
Beatrice. Nagy Feró nem véletlenül lett a „Nemzet Csótánya”, de ne felejtsük el: neki köszönhető a Nagyvárosi farkas, a Mostanában, vagy a
Túl késő már.
A
Bikini egészen kivételes együttes. Németh Lojzi az egyetlen alapító, aki még megmaradt a zenekarban, de mára D. Nagy hangja is összeforrt az együttessel, ahova nagyon jól beilleszkedett Lukács Peta, pedig nem akármilyen teher van a vállán: a
Temesvári vasárnap szerzőjének, Daczi Zsoltnak, vagyis Bendegúznak a helyén kell játszania.
Az „új hullám” képviselői közül, - akikről majd az idő eldönti, hogy lesznek-e olyan meghatározói a magyar zenetörténelemnek mint a korábban említettek - a
KGB punk-rock (
Szar vagyok) és a
Machine Mouse – jóval szolidabb – rock zenéjét (
Joey McKenzie, A játékos) hallgatom szívesen. Utóbbi ugyan már 1993-ban megalakult, de csak mára futottak be igazán. Nekem az első, Deep Press c. albumuk tetszik a legjobban. A
Tankcsapda is már 25 éves, de egyre jobbak. Mennyország Tourist, Ez az a ház, A legjobb méreg, csupa pörgős szám. A
Rock a nevem meg aztán nagyot üt!
Végül van egy csomó olyan banda, aminek egy-egy számát szeretem. Ilyen mindjárt a régi-régi
P-Box. Számomra ez a zenekar 2 (valójában 1) album kiadását követően megszűnt létezni, amikor a tagok elkezdtek kicserélődni - jelenleg már Pandora’s Box-ként zenélnek. 1982-ben és 1983-ban azonban kiadtak egy P-Box és egy Kő kövön c. albumot, amin a
Soha nem elég, valamint a Zöld, a bíbor és a fekete nagyon jól sikerült számok. Van még a
MINI Kereszteslovagja, a
Takács Tamás DBB Megöl a vágya, vagy az
East Elrejtettél a szívemben c. dala.
Külön kell szólni a
P. Mobilról, ami alapjaiban határozta/határozza meg a magyar rockzene fejlődését - immáron 30 éve,
Tunyogi Péterrel az élen. Menj tovább,
Nem adom el a lelkem senkinek, Hét fekete vámpír, Utolsó cigaretta - csupa-csupa klasszikus.
LGT. Bár a zenéjükért nem rajongok, Karácsony János mind a mai napig szédületes gitáros. Az EDDA korai albumai és Pataky Attila lendülete, valamint Ákos Andante-ja korszakalkotók, nem lehet mellettük említés nélkül elmenni.
Még így is, – hogy minden kedvencemről csak egy-egy mondatot írtam – hosszú poszt lett. Ha végigolvastátok, remélem kedvet kaptatok egy kis zenehallgatáshoz!
És ne felejtsétek: A zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer.
Ti mondtátok