King Aranarth

Ma véget ért egy korszak. Nagyjából így terveztük 2006-ban, amikor összeházasodtunk Mónival, majd beköltöztünk a "Függőcinegébe". Aztán 2007-ben megszületett Panka, majd 2009-ben Petya és ahogy nőttek a gyerekek, úgy nőttük ki mi is az otthonunkat.

És eljött ez a nap is, mert az idő rohan. 2017. decemberében lefoglalóztuk a még csak tervrajzokon létező "Andráshidát", 2018. márciusában pedig megköttetett a szerződés és megkezdődött az építkezés, ami - ha minden rendben halad - év végén fejeződik be.

Április 13-án, pénteken hirdettük meg a lakásunkat. Már 14-én kijöttek ketten megnézni, utána is sokan érdeklődtek, volt aki kétszer is megnézte, de már az első jelentkezővel megállapodtunk, hogy 28-án alá is írjuk az adásvételit. Két hét alatt eladtuk a lakást, amihez számtalan gyönyörű emlék fűződik, de nem is éreztem a súlyát, mert mindig az előttünk álló feladatok és nehézségek kötötték le a figyelmemet. Két gyerekkel különösen kalandos úton szereztünk albérletet, miután a hirdetés feladása előtt leegyeztetett és biztosra mondott lakás mégse lett költözhető.

Másfél hete egy kisebb, belső kétszintes lakásban élünk, de minden áldott nap jöttünk-mentünk-rámoltunk - egészen máig. Ma ugyanis megtörtént az átadás-átvétel. Három hét idegőrlő, veszekedésekkel tarkított, fárasztó pakolás és költözés után ma átadtuk a kulcsokat.

Ma véget ért egy korszak, életem több mint egy negyede. Ami három hétig megfeszített munka volt, az ma este fél nyolc körül torokszorító fájdalommá vált. Dobozok, csomagok és táskák nélkül jöttünk ki a házból, ahová valószínűleg soha nem térünk vissza (leszámítva, hogy a sírás határán való távozásunk után 15 perccel becsöngettünk Panka ottfelejtett telefonjáért - ennyit a drámai hatásról).

Túl szentimentális alkat vagyok ahhoz, hogy örüljek - pedig örülnöm kellene. Minden a tervek szerint halad, minden problémát megoldottunk, és fél évnyi albérlet nem nagy ár Andráshidáért cserébe. De akkor is! 12 éve, a beköltözésünkkor láttam utoljára ilyen üresnek a Függőcinegét, az akkori fiatal énem minden optimizmusával és várakozásával. Akkor a lehetőségeket láttam benne, most az elmúltat.

A boltívek, a piros-fehér-zöld üvegtégla, a WC hülye villanykapcsolója de csodálatos csaptelepe, a mindenhol visszaköszönő színek, a macis bordűr a gyerekszobában, a Janival felépített favacak, a Jani bácsival felhúzott teraszkorlát, a gazos fű, Móni növényei meg a hintaágya, ami alatt én térköveztem és Sir kán sírhelye nem csak tárgyi-, hanem a szívünkben élő és mindig megmaradó - bár idővel biztosan halványuló - emlékek. A közös otthon megszerzésének öröme, Panka és Petya születése és növekedése, az első lépések, a szülinapi bulik és a családi összejövetelek mind-mind a Függőcinegéhez kötődnek. Minden áldott nap ide érkeztem HAZA a munkából, itt csókolt meg Móni és öleltek meg a gyerekek minden reggel és minden délután, ide nyitottunk be "Végre otthon" sóhajtással a nyaralások után. Ezt a lakást próbáltuk otthonná varázsolni és ez a  lakás viselte el az olaszos-zsidós veszekedéseinket is. 12 évig a Függőcinege volt az otthonunk.

Ma véget ért egy korszak és eljöttünk. Eljöttünk, de a szívünkben és az emlékeinkben hoztuk magunkkal mindazt, ami fontos.

Jött néhány bútor, jöttek fotók és apróságok, amiktől otthon lesz egy lakás, itt van velem Sir kán sírköve és a sírján belőle is sarjadt kis tuja, mert az öreg harcos MINDIG velem kell legyen, de ennél sokkal több a velünk maradó emlék.

Nagyon nehéz, pedig tudom, hogy jó úton járunk.

Szerettelek, Függőcinege! Köszönöm szépen!

D.

Aki követ, vagy néha-néha ránéz a blogra, esetleg véletlenül idetéved, tudhatja, hogy szentimentális alkat vagyok. Amikor megkezdődtek a Hidegkuti-stadion bontási munkálatai, én vásároltam 6 széket, hogy később ládát, sörözőszéket, vagy bármit készítsek belőle, ami emlékeztet arra, hogy most augusztusban már 30 éve lesz, hogy először ültem a Hungária körúti stadion lelátóján édesapám és Onas papa között.

Még le kell tisztítani őket, de nem bírom ki addig. Nagyon boldog vagyok, hogy elkészültek. Kettő már ott figyel a teraszunkon, a harmadikat apunak ajándékozom.

Most már mindig velem lesz a stadion, költözzek bárhová is. :-)

Merthogy abba is beledarálnak mindent, de a gyerekek szeretik.

-----

Röpke 6 évvel a költözésünk után elkészült a hálószobabútor 2. és 3. harmada. Így most kipipálhattunk még egy szobát. persze nem az asztalos sebességével volt a gond, hanem a pénztárcánkkal, de most nyeltünk egy nagyot (nagyon nagyot) és megcsináltattuk. Megérte, mert szép lett. Én ugyan inkább vettem volna belőle egy új, nagy TV-t meg felturbóztam volna a PC-t, de azokba nehezebb pakolni és nekünk most a hely jobban kellett, mint a technika.

-----

Cipő-t elvitte a szíve, tegnap eltemették - tetszik vagy sem, a magyar könnyűzene meghatározója volt a Republic. Régen még bírtam is őket, megvettem az albumaikat (még kazettán!), a SOTE-n koncertjükön is voltam, de aztán felnőttem. Sajnálom őt, mert 47 évesen senkinek nem kellene meghalnia, de ami a Facebook-on ment vele kapcsolatban, az már irritáló volt. Vagy 50 ember készített szívhez szólónak szánt megemlékezést neki. Hagyták volna békén szegényt! Mennyire hiányozhatott neki az a 62.673 like, amit a rózsák közé photoshopolt imádságokkal összegyűjtöttek a rajongói.

-----

Hóvihar és "káosz". Na, ez még mindig felbassza az agyam. Az emberi korlátoltság határtalan. Március 14-15-én megérkezett Magyarországra is az a hidegfront, amit 2-3 nappal előtte már jeleztek. Mindenkit figyelmeztetett a média, hogy ne üljön kocsiba, ha nem muszáj, mert JÖN A HÓ. Nem kevés, sok. Mi történik? Az idióta állatja bepakolja a kocsiba a várandós asszonyt, a 2 gyereket, mert a 3 napos hétvégén ő bizony meglátogatja a nagymuttert, mert az nem ér rá, halaszthatatlan családi program! Takaró, kaja, pia nem kell, elvégre van az autópálya, egy óra alatt leér azt' szevasz. Hát, nem egy óra lett az út, hanem 1 nap. Ömlött a hó, jött a szél, torlaszokat emelt, autók ezreit zárta el a civilizációtól. A BM küldött egy sms-t, hogy minkdenki maradjon a kocsijában: amíg van benya fűtsön, ha pedig elfogy, akkor se induljon el gyalog, hanem üljön át egy másik kocsiba, ahol még lehet fűteni - mindenki ki fognak menteni. Ez tényleg nem sok, de a magyar társadalom gondolkodásra kevésbé képes részénél végleg kivágta a biztosítékot. Nekik nem volt elég, hogy helikopterek, lánctalpasok és tankok indultak meg az elakadtakért, ők hókotrókat reklamáltak. Hogy a hókótrók hogyan tisztították volna meg az utat a betemetett autókat kerülgetve azt senki nem kérdezte meg, de hőbörögni könnyű, gondolkodni nehéz. Mi könnyű még? 3 nap múlva megköszönni Ausztriának az átküldött hókotrókat - amikor már a magyar gépek is dolgozhattak, mert megszűntek a hóátfúvások és nem csak haladni tudtak, de 5 perccel később sem takart be mindent a hó... A kanadai videókat is könnyű belinkelni, hogy ott milyen flottul megy minden (basszus, kicsit gazdagabbak speciális járműparkot fenntartani és egy kicsit jobban hozzá is vannak szokva a télhez). Meg könnyű telesírni a FB-ot, hogy nincs pénz teletankra. Meg Orbánt elküldeni a viharba.

Azt azért bírtam volna, hogy a reklamáló barmok kocsiját is kibaszta volna a hókotró az árokba a hóval együtt! Annak mennyire örültek volna, mi?!

A kommunikáció szar volt, de a mentés maga folyt, ahogy kell és ahogy lehetőség volt rá.

-----

Lent voltam az MKB Veszprém - Pick Szeged bajnokin. Kibaszott nagy hangulat, nagyon sima meccs. De nem volt semmi világsztárokat látni testközelből. Maradandó élmény volt!

-----

Volt Tibi butik. 2 állat cipő, meg néhány pulóver esett le. Aztán apunak tartottam egy Dávid butikot, mert - hiába az új szekrény - mindent én sem tudok tárolni.

-----

Ezt a posztot ki fogom még egészíteni, mert kupleráj van a lakásban és el kell pakolnunk. Már van hova.

63 ing és 37 nyakkendő. Nem is férek el a szekrényben...

Ma kora délután, alig valamivel ebédidő után megérkeztek a vendégeink. Két volt évfolyamtársam - a tanúm és Panka keresztapja - barátnőikkel. Kiültünk a teraszra egy nagy halom édességgel, én meg lelkesen sütögettem mindent, amit találtam és amit kértek: mustáros pácban tarját, tejfölösben csirkét, grillkolbászt, lila- és vöröshagymát, paradicsomot, paprikát, gombát meg krumplit, kis tojást, valamint cukkinit meg padlizsánt.

Hál' istennek mindenkinek ízlett a kaja, úgyhogy jó hangulatban beszélgettünk tovább - néhány "eredeti" vilmos legurítása után - jobbnál jobb borok társaságában (a villányi portugueser készletemet sürgősen pótolnom kell, az utolsó palackig mind elfogyott).

A srácokkal rég találkoztam, ezért különösen jó volt újra látni őket. Míg bent a lányok Pankával játszottak, mi végigbeszéltük a karriert (szörnyű országban élünk, mert a legfelkészültebb és legjobb jogász keres a legrosszabbul bírójelöltként), a családi helyzetet (lánykérésestül-gyermekvállalásostul-telekvásárlásostul), a vallást, a politikát és a zenét. Kellemesen hűvös időben, vidáman üldögéltünk - Tomcsiék a cigaretta-vásárlást tervezték, hogy a lassan közelgő fürdetés után tovább folytathassuk a borozgatást.

Hogy mégis előbb, egy kicsit rossz szájízzel távoztak, arról Virág, - az egyetlen új "tag" - tehet. Fáradt volt, ezért kérte, hogy menjenek. Nem akarom megbántani, de ha új vagyok egy baráti társaságban és többekkel először találkozom, akkor biztos nem várom el, hogy 3 (tulajdonképpen pedig 5) ember hozzám alkalmazkodjon, hanem én veszek erőt magamon, különösen, ha nem az én kocsimmal érkeztünk. Sok jó pontot nem szerzett magának, de nem érdekelte különösebben. Bár Saultól kapott néhány szúrós megjegyzést és Tomcsin is látszott, hogy kényelmetlen számára a helyzet, gyorsan összepakoltak és elmentek. Virág kivételével sajnáltuk, mert jól sikerült az összejövetel.

Az amúgy biztos remek Saunier Duval Renova Star F 24 E BT gázkazánunk megint beszart, de most már fizethettünk is a javításáért, mert 5 hete lejárt a garanciája. A szerelő potom 15.000,-Ft-ért kicserélte a nyomásérzékelőt és megnyugtatott, hogy "Megbízható a márka, csak néha nem annyira jó. Megesik az ilyen."

Tényleg megesik. De ne vegyetek semmit, ami francia.

Kint kurva hideg van, de lassan bent a lakásban is, mert az amúgy remek Saunier Duval Renova Star F 24 E BT zárt égésterű (megnéztem, tudom) kombi fali gázkazánunk beszart. Lecsökkent benne a nyomás, és hiába töltögettem mint dislexiás hóhér az IQ tesztet, csak kifolyt belőle a víz.

Hívtam volna szerelőt, de este kilenckor mindegyik alszik vagy BL meccset néz, az ügyelet pedig annyit jelent, hogy üzenetrögzítőre lehet diktálni nevet/címet, hogy másnap kijöhessen a jómunkásember. Hát ez sokat segít, mert holnap bárkit idehívhatok, ahhoz nem kell ma üzengetnem, bassza meg!

De nézzük inkább a dolog jó oldalát: edződhet a gyerek!