King Aranarth

Belevaló csaj ez a Risztov Éva. Mondhatni tökös.

2004-ben, 19 éves korában leírták, mert a várakozások ellenére az athéni olimpián "csak" egy negyedik helyezést ért el - holott 13 évesen már magyar felnőtt bajnokságot nyert, 16 évesen Fukuokában világbajnoki hatodik lett, 18 évesen pedig 3 világbajnoki ezüstrémet szerzett Barcelonában.

Elege lett, besokallt és otthagyta az uszodát. 2009-ig bírta. Akkor 800 méteren tért vissza, hogy aztán a 800 és 1500 mellett a hosszútávúszás felé forduljon.

Jól tette. Olimpiai aranyérem lóg a nyakában. 10 km-en az élre úszott a verseny legelején, majd végig a saját tempójában haladva, 2-3 testhosszal - néha még ennél is többel - vezetett. A hajrában feljött rá egy lelkes (és tudatlan) rivális, de Évi csapott először a célba. Csak annyit mondott, hogy visszanézve volt csak szoros a befutó. Amúgy sima verseny volt. Na ja. Ha valaki sokkal gyorsabb és kitartóbb mint az ellenfelei...

Ha valaki megdolgozott érte, akkor az ő.

A magyar válogatót Janics Natasa és Kovács Katalin ellen nehezebb volt megnyernie, mint az Olimpiát. Végre ismét mienk a női kajak egyes trónja. 

Kozák Danuta aranyos volt. És bitang gyors.

Olyanok voltak a lányok, mint egy jófajta gyorsvonat. Elindultak és nem nagyon tudtak megállni - mondjuk nem is akartak...

A Szabó Gabriella - Kozák Danuta - Fazekas Krisztina - Kovács Katalin női kajak négyes behúzta a döntőt, mintha ez olyan természetes lenne. Mintha nem 20 éve nyertünk volna utoljára.

A lányok azt nyilatkozták, hogy "végig kellett menni a pályán, pedig 150-nél már tudták, hogy nyernek". Ezek alapján akár természetesnek is tűnhet. :-)

0,053 vagyis 53 ezred. 1000 méteren gyakorlatilag semennyi, de kit érdekel, ha a célfotó után a magyar karok lendülhetnek a magasba?

A kajakosokra, kenusokra mindig lehet számítani, de akkor is nagyon szép meglepetést okozott nekem ez a páros: Dombi Rudolf és Kökény Roland megszerezte az 5. olimpiai aranyunkat, csak hogy jó kedvem legyen. Hát nem királyok?!

4 éve doppingoló fehéroroszok miatt nem lett olimpiai bajnok, akik érthetetlen módon megtarthatták érmeiket. Tyihon, a legnagyobb ellenfél most viszont már nem indulhatott: a selejtező napján húzták le a nevezési listáról, mert a régi mintáival ismét megbukott. Hogy Pars végre megkapja-e a pekingi érmeit, nem tudni. Mivel azonban neki szüksége volt egy olimpiai aranyéremre és a dobogó tetején szerette volna hallgatni a himnuszt, Londonban biztosra ment és - 2009-ben elhunyt nevelőedzőjének fényképével a lelátón - győzött. A riválisok rá se nagyon tudtak ijeszteni. Sugárzott róla a magabiztosság. Jó volt nézni a dobásait.

Nagyon nehéz lehetett az abszolút esélyesség terhével a vállán is higgadtnak maradni, mosolyogni és kifogástalanul kivitelezni a mezőny legnehezebb gyakorlatát - miközben egy pontozásos sportágban, Londonban kellett megküzdenie angol ellenfelével. Lejtett is a pálya, de nem eléggé. A holtversenyt követően az elegancia döntött - Berki javára. A legnagyobb elismerés a legyőzött Smith nyilatkozata: "A jobb tornász nyert, a valaha volt egyik legjobb".

Megvan a harmadik.

"Pain is temporary, pride is forever."

Joó Abigélre nagyon büszke lehet Magyarország.

2:07,28. A világ legjobb mellúszója ennyi idő alatt képes megtenni a 200 méteres távot. Ez a világcsúcs. Most úszta Gyurta Dani. Ezért jött és ezért dolgozott. Vállalta, megcsinálta.

Félelmetes elszántsággal, tudatossággal, magabiztossággal és profizmussal megnyerte az olimpiát.

Máshogy, mint gondoltam, mert nem hagyott senkit "elmenni", hogy aztán mindenkit lehajrázzon: 50 és 100 méternél második, 150-nél pedig már első volt, 175-re szerzett fél testhossz előnyt - és mivel a világon senkinek nincs olyan utolsó 25-30 métere, mint neki, megnyugodtam. 1,2 másodperc múlva, 180-nál már idegeskedtem, mert az angol Jamieson fokozatosan közelebb tudott kerülni. 190 méternél nyugodtam meg, hogy nem lehet utolérni Gyurta Danit. Az történt a medencében, amit ő akart. Ő pedig nyerni akart.

Cselgáncsozóink a fokozatosság jegyében kitaposták a pástot a tatamin... Csernoviczki Éva bronz- és Ungvári Miklós ezüstérmét követően Szilágyi Áron szó szerint lekaszabolta a kardvívás teljes mezőnyét és 22 évesen feljutott a csúcsra. Magabiztos volt, megingathatatlan és nagyon jó. Megérdemelte az aranyérmet, mert kétség sem férhetett a tényhez: ő volt a legjobb.

kieg.: köszönet Horváth Mariannak, korábbi sokszoros világbajnok párbajtőrvívónak a csodálatos közvetítésért. Tökéletes sportriporter - szakmailag nyilvánvalóan tökéletes, ráadásul érzelemdúsan tolmácsolja a verseny hangulatát és a legapróbb rezdülést is, ami a páston zajlik.

Hogy Hosszú Katinka 400 vegyesen 3. helyen és Kis Gergő 400 gyorson döntős, Gyurta Dani pedig 200 mellen elődöntős. Ez jó. Hogy Verrasztó Dávid kiábrándító úszással a 22., míg Jakabos Zsuzsa a 9. helyen zárt már nehezebben emészthető, de hogy Cseh Lacika ne jusson döntőbe 400 vegyesen!? Uram Jézus!

Bronzérem-esélyesünk olyan kényelmes tempóban úszott Phelps mellett az utolsó előtti futamban, mintha garantálva lett volna, hogy ők ketten a döntőbe jutnak. Hát nem jutottak. Ketten legalábbis nem. A hangyafasznyi, 7 százados különbség a jobban hajrázónak - naná, hogy nem a magyarnak  - azt jelentette, hogy megúszta a tartalék-üzemmódot. Lacika viszont nem úszta meg - sem az időt, sem a "pihenőtempőt". 6-7 másodpercet nem spórolhat valaki egy Olimpián. Phelps erősen kezdett, de nem Lacika kapcsolt fénysebességre háton és mellen, amikor előzött, hanem az amerikai vett vissza - így lett kevés a sok.

Cseh Lacika 4 év munkáját taktikázta el. Sajnálom őt, de dühös is vagyok.

Nemsokára fellobban a láng.

Londonban éppen tart a megnyitóünnepség, ami - ez már az első perctől egyértelmű - a pekingihez képest sokkal emberközelibb. Konkrétan és átvitt értelemben is előttünk, a stadionban zajlik a történelem. Angliában a kavalkád és a forgatag, a zászlók és a fények, twitter és okostelefon, a Királynő és James Bond, Mr. Bean perfomance (!), Sex Pistols zúzás és végre normális magyar formaruha, itthon az AVON katalógust lapozgató és szamócát csipegető Móni, a posztot fabrikáló blogger jómagam, közöttünk pedig egy dilettáns DHP és egy normális Gundel Takács, továbbá mindenkiben a várakozás: vajon hogyan fog szerepelni a magyar küldöttség? Mire lesz képes Lacika és a Janics-Kovács duó, Gyurta Dani és Vajda Attila, Berki Krisztián és a Kemény-csapat? Hogy szerepelnek majd az esélyesek és a többiek? Vajon hány aranyunk lesz, hány dobogósunk?

3 hétig az érzelmek uralkodnak majd minden sportszerető emberen: szurkolunk, nevetünk, szörnyülködünk, meghatódunk, értetlenkedünk, kiabálunk, csalódunk, doppingvádolunk, sírunk, káromkodunk, elérzékenyülünk, hitetlenkedünk és ujjongunk.

Ez az Olimpia.

Fellobbant a láng.