Ma kora délután, alig valamivel ebédidő után megérkeztek a vendégeink. Két volt évfolyamtársam - a tanúm és Panka keresztapja - barátnőikkel. Kiültünk a teraszra egy nagy halom édességgel, én meg lelkesen sütögettem mindent, amit találtam és amit kértek: mustáros pácban tarját, tejfölösben csirkét, grillkolbászt, lila- és vöröshagymát, paradicsomot, paprikát, gombát meg krumplit, kis tojást, valamint cukkinit meg padlizsánt.
Hál' istennek mindenkinek ízlett a kaja, úgyhogy jó hangulatban beszélgettünk tovább - néhány "eredeti" vilmos legurítása után - jobbnál jobb borok társaságában (a villányi portugueser készletemet sürgősen pótolnom kell, az utolsó palackig mind elfogyott).
A srácokkal rég találkoztam, ezért különösen jó volt újra látni őket. Míg bent a lányok Pankával játszottak, mi végigbeszéltük a karriert (szörnyű országban élünk, mert a legfelkészültebb és legjobb jogász keres a legrosszabbul bírójelöltként), a családi helyzetet (lánykérésestül-gyermekvállalásostul-telekvásárlásostul), a vallást, a politikát és a zenét. Kellemesen hűvös időben, vidáman üldögéltünk - Tomcsiék a cigaretta-vásárlást tervezték, hogy a lassan közelgő fürdetés után tovább folytathassuk a borozgatást.
Hogy mégis előbb, egy kicsit rossz szájízzel távoztak, arról Virág, - az egyetlen új "tag" - tehet. Fáradt volt, ezért kérte, hogy menjenek. Nem akarom megbántani, de ha új vagyok egy baráti társaságban és többekkel először találkozom, akkor biztos nem várom el, hogy 3 (tulajdonképpen pedig 5) ember hozzám alkalmazkodjon, hanem én veszek erőt magamon, különösen, ha nem az én kocsimmal érkeztünk. Sok jó pontot nem szerzett magának, de nem érdekelte különösebben. Bár Saultól kapott néhány szúrós megjegyzést és Tomcsin is látszott, hogy kényelmetlen számára a helyzet, gyorsan összepakoltak és elmentek. Virág kivételével sajnáltuk, mert jól sikerült az összejövetel.
Ti mondtátok