King Aranarth

Uruguay - Németország 2:3 (1:1).

Jó kis meccs volt, a németek most úgy nyertek, ahogy az elmúlt ötezer évben szoktak. Küzdöttek és ez eredményre vezetett. 3 góljukból ugyan egyet sem előzött meg felépített támadás (persze akadt olyan is), de most elég volt, hogy egy kipattanóra Müller érkezett, hogy utána az uruguayi kapus alászaladt egy ártatlan beívelésnek, végül pedig egy szögelt utáni kavarodásban Khedira bestukkolta. Így aztán hiába lőtt két szép gólt a Celeste, nem nyerhetett. Forlán 93. percbeli kapufája azért dühítő volt. Mondtam már, hogy Löw egy buzi?

Már reggel paráztam, szívesen elodáztam volna az egészet, ameddig mondjuk ki nem növöm a tériszonyomat, de mivel erre már vajmi kicsi az esély, beadtam a derekamat. Átkocsikáztunk hát a városon és én életemben először felültem erre a lélekvesztő szörnyűségre... Eleinte azt gondoltam, hogy egyben utoljára, mert a tériszonyom már felfelé is hatalmas izzadságcseppeket varázsolt a homlokomra, ráadásul végig azt néztem, hogy hova fog zuhanni az ölemben ülő Panka, ha kicsúszik a kezemből. Szép volt az erdő felett utazni, csak féltem mint állat. Panka nyugtatgatott... Amikor elkezdtem félkézzel fényképezni, kiderült, hogy nincs memóriakártya a gépben (mert reggel egy csomó  fotót bemásoltam róla Petiről és idegességemben elfelejtettem visszarakni). Örültem nagyon, de senkit nem tudtam leszidni, mert én voltam a balfaszfék.

Fent Panka szórakozott egy kicsit a játszótéren, majd visszaindultunk. Naná, hogy ezzel a förmedvénnyel. A látvány csodálatos, ezt elismerem, de Panka bal lábát becsípte a lehajtható fémöv vagy mi a roncs, amikor Móni - Petivel a mellén - lecsukta. Félig fel kellett emelni menet közben, hogy kihúzhassuk. Szegényke sírt, én meg fostam, hogy most aztán lezuhanunk. Ahogy elhelyezkedtünk, a Hercegnő megnyugodott és engem is megnyugtatott.

Ősszel nagyobb rutinnal és eggyel több memóriakártyával megyünk libegőzni. Alig várom!

Említettem a Petiről készült képeket. A fiam ma reggel alvás helyett minden mást csinált, de legfőképpen csak komolyan nézett, majd sikoltott egy nagyot.

A kiáltások után nagyon elégedett volt magával:

Holnap meg irány Bánk! Szabadságon leszek, és elhatároztam, hogy nem fogom idegesíteni magamat az átszervezésekkel és az ebből fakadó bizonytalansággal, mert úgyse tud senki semmit. Anyuék ránkhagyják egy hétre a nyaralójukat, ott fogunk kikapcsolódni(?) - apu már ma lefuvarozta a fél lakásunkat. Ha minden igaz, akkor Katica is csatlakozik hozzánk néhány napra.

Uruguay - Hollandia 2:3 (1:1).

Mégis az uruknak szurkoltam. 1:1-et tippeltem. Sneijder - szimpátiától függően - malacnak vagy csodának tartott góljáig annak is tűnt. Emlék? Van Bronckhorst elemei erejű bombagólja, Van Bommel és Boulahrouz sokadik eszement ámokfutása és a tartalékos Uruguay hite.

Németország - Spanyolország 0:1 (0:0).

Az agyonajnározott Németország ellen a Selección azt csinált, amit akart. (Rúghatott volna még egyet, mert 2:0-át tippeltem...) Hiába, az interNationelf most nem tudta csapategységgel és szervezettséggel kompenzálni az egyéni képességekből fakadó hátrányát (mint ahogy az esztelenül kitámadó Anglia és a teljesen esetlegesen futballozó Argentína ellen sikerült), mert az ellenfele ugyanolyan tudatos és taktikus együttes. Csak sokkal jobb labdarúgókból áll. Nem az volt a lényeg, hogy 13:5 volt a kapuralövések aránya, hanem az, hogy a németek képtelenek voltak felépített támadást vezetni, egyáltalán átmenni a spanyol térfélre, "akcióik" 2-3 oldalpassz, vagy egy felívelés után hamvába haltak, - az utolsó 15 percet leszámítva szinte nem is volt náluk a labda, akkor meg Xavi mértani passzaival megrajzolt kontrákból kialakított ziccereket szórakozott el Torres és Pedro. (Vazze' de szépen mondtam!) Focisuli volt és teljesen megérdemelt spanyol siker. Szűkösnek tűnik a győzelem, de néhány hónap múlva mindenkinek egyértelmű lesz: klassziskülönbség volt és tükörsima elődöntő.

De tényleg, mire jó? A Fidesz nekiveselkedett és 29 pontos akciótervtől kezdve, MÁV szárnyvonalak újraindításán keresztül a korrupciógyanús ügyek kivizsgálásának megkezdésén át hatalmas lendülettel elkezdte felépíteni azt az országot, amit a romokból megálmodott. Hogy ez sikerül-e nekik, majd kiderül, mindenesetre mindenkinek kutya kötelessége ennek szurkolni, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy prosperáljon Magyarország.

A sok vitatható, de elsőre jónak tűnő intézkedés között található azonban egy totálisan értelmetlen is, ami ráadásul óriási támadási felületet biztosít a mai napig csak tántorgó, demoralizált ellenzék részére.

Az összes közhivatalban kötelező jelleggel kifüggesztendő Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat? Mi értelme? Mint a megboldogult kommunizmusban... A nyakamba is kiakasszam? A hátamra is feltetováltassam? A Fidesz frakció fényképét, sőt Orbán Viktor arcképét is mellétegyem? Mire jó ez? Hiába mondjátok, ez nem "csak egy papír", és nem érdekes az sem, hogy "mindenki által elfogadható értékrendet közvetít", mert itt a szellemiséggel van gond!

Sólyom László és az Alkotmánybíróság már be is jelentette, hogy nem tesznek eleget a rendeletben foglaltaknak. Nem is szabad.