Na ja, a Bëlga a Boros c. dalában már megénekelte a tutit. A lesajnált és a 40 év átkosban rossz híre ment Kunsági borvidéken, meszes-homokos talajon is lehet nagyon ütős borokat készíteni. Csak érteni kell hozzá. Frittmann ért hozzá, nem véletlenül lett 2007-ben az év borásza.
Mi pedig elmentünk egy borvacsorájára. Sajnos a konyha az 5 hangzatos fogás ellenére nem nőtt fel a feladathoz - nem csak azért, mert a mikroszkopikus adagok egy 10 éves kislány gyomrába is kevésnek bizonyultak volna, hanem mert a tálaláson volt a hangsúly és nem az ízeken. Kivételt egyedül a desszert jelentett, bár a bárányhússal töltött gombafej is egész finom volt. Hiányoltam a borok felhasználását 1-2 fogásnál, mert néha - a saját ízlésem szerint egyszerűen nem is passzolt az étel a borhoz. Laikus vagyok és valószínű, hogy egy gasztronómiai kalauz hasonló fogást javasolna, de tegnap este nem mindig volt harmónia a kettő között.
Szerencsére a borok önmagukban mindenért kárpótoltak. A cserszegi fűszerest nagyon szeretem, roséban a kékfrankossal sincs semmi bajom. Kóstoltunk még kékfrankost (na, ezt sajnos most sem szerettem meg) és cabernet franc-t, a desszerthez pedig késői szüretelésű ezerjót. Frittmann kitett magáért, mert nem csak a nevét, de a jó borait is elhozta és pár szót sem sajnált elmondani róluk.
Talán szemernyi kifogásom se lett volna az egész vacsorával, ha 2 éve a Vida-féle nem lett volna klasszisokkal jobb. Nagyon magas a mérce. Ott ugyanis nem csak a borok, de a hozzá készített menüsor is hibátlan volt.
Ti mondtátok