King Aranarth

4:6, 7:5, 6:3, 6:4. Csak egy számsor, ami azonban egy másikat takar: 7, 17, 286. Lefordítva: 7 wimbledoni trófea, 17 Grand Slam győzelem, 286 hét világelsőség. Páratlan, felfoghatatlan, utánozhatatlan. Mind rekord.

Roger Federer - ha eddig bárki kételkedett volna benne, vagy ellenvéleményt fogalmazott volna meg - a sportág valaha volt Legnagyobbja. A tudása, az eleganciája, a könnyedsége, mind-mind páratlan.

Még 2 perccel a kezdés előtt is biztos voltam benne, hogy megnyeri a finálét és sokadszor is történelmet ír. Aztán elbukta az első játszmát, mert Murray jobb volt nála. A második szettet megnyerte, de nem tudom hogyan, mert a skót még mindig jobb volt nála. A harmadikban már megtalálta a ritmust és várható volt, hogy így már nem lesz esélye az amúgy élete teniszével előrukkoló Murray-nek. Előrelátó voltam, és a 4. játszma közepénél bejelentettem Móninak, hogy el fogok érzékenyülni. Aztán tényleg elérzékenyültem és kicsordult egy kósza könycsepp. Furcsa dolog 35 évesen megkönnyezni egy svájci fickó sokadik győzelmét, de nem tehetek róla.

Nem ismerek hozzá fogható sportembert. Ez a játékos megdöntött minden rekordot ami létezik, miközben természetes, emberi és szimpatikus maradt.

Támadták és motiválatlannak titulálták, kritizálták, hogy igazi ellenfél nélkül jutott a csúcsra. Hát most rácáfolt a bírálókra: Djokovicon valósággal átrobbant az elődöntőben, aztán pedig Murray-t is legyőzte: hetedszer ült Wimbledon trónjára, megszerezte 17. Grand Slam trófeáját és ismét világelső lett - maga mögé utasítva Nadalt és Djokovicot is.

Nagyon örülök, hogy láthatom teniszezni!

André Villas-Boas.

A Portoval sikeres, a Chelsea-nél megfúrt fiatal Morinho-tanítvány lett a Tottenham Hotspur új edzője. Nagy a várakozás, de nem véletlenül. A játékosállomány erős és aránylag fiatal, Mr. Bale hosszabbított, Vertonghen talán már tényleg aláír, ha Miss Modric el is megy, a pótlása feltehetően megoldható (Moutinho), és - ha igazak a hírek, nem csak egy új stadion épül fel 4-5 éven belül, de 70 millió font áll AVB rendelkezésére, hogy erősítsen...

Túl szép, hogy igaz legyen? Óriási pechszéria kellett, hogy lecsússzunk a dobogóról, a 2 manchesteri gigaklubon kívül egyetlen ellenfelünktől sem kell tartanunk, szóval nem.

Azt kívánom Villas-Boasnak, hogy találja meg az összhangot a saját elképzelései és a játékosállomány adta lehetőségek között, hogy fogadja el és tisztelje őt a csapat (különösen a Juande Ramost megbuktató, hangadó idősebbek), valamint hogy halmozzon sikert sikerre a Spursnél és legyen a klub ikonikus alakja! Ennyi elég is lesz! :-)

Spanyolország - Olaszország 4:0 (2:0)

A La Furia Roja megmutatta, hogy mire képes valójában. Sok jelző nincs rá, egyszerűen páratlan. Akik eddig fanyalogtak, most választ kaptak: a kicsi passzgépek nem felejtettek el focizni, egyszerűen csak tartalékoltak - mert megtehették, 70-80%-on pörögve is döntőbe kerültek. Kockázatok és felesleges erőpazarlás nélkül.

A fináléban viszont űrfocival rukkoltak elő és történelmet írtak. Megrúgták azt a négyest, amit hiányoltam korábban. Jelenleg ennyivel járnak a világ előtt. Hogy mi fog azonnal eszembe jutni a 90 percből? Alba 70 méteres sprintje és Xavi tökéletes átadása a 2. találatnál, valamint Torres gólpassza 3:0-nál, amikor csatárként, a kapussal szemben állva nem lőtt, hogy ne "csak" holtversenyben, perceket számolva legyen gólkirály, mert Mata még nagyobb ziccerben várta a labdát. A Selección igazi CSAPAT, de többségében ZSENIK alkotják. Megérdemelték.

Az ünneplés a gyerekekkel nagyon aranyos volt,

levezetésként pedig, - már az öltözőben - Buffon végre helyrerakta az elmebeteget, aki a Juventus játékosokon kérte számon a vereséget...

Véget ért a 2012-es Európa-bajnokság.