4:6, 7:5, 6:3, 6:4. Csak egy számsor, ami azonban egy másikat takar: 7, 17, 286. Lefordítva: 7 wimbledoni trófea, 17 Grand Slam győzelem, 286 hét világelsőség. Páratlan, felfoghatatlan, utánozhatatlan. Mind rekord.
Roger Federer - ha eddig bárki kételkedett volna benne, vagy ellenvéleményt fogalmazott volna meg - a sportág valaha volt Legnagyobbja. A tudása, az eleganciája, a könnyedsége, mind-mind páratlan.
Még 2 perccel a kezdés előtt is biztos voltam benne, hogy megnyeri a finálét és sokadszor is történelmet ír. Aztán elbukta az első játszmát, mert Murray jobb volt nála. A második szettet megnyerte, de nem tudom hogyan, mert a skót még mindig jobb volt nála. A harmadikban már megtalálta a ritmust és várható volt, hogy így már nem lesz esélye az amúgy élete teniszével előrukkoló Murray-nek. Előrelátó voltam, és a 4. játszma közepénél bejelentettem Móninak, hogy el fogok érzékenyülni. Aztán tényleg elérzékenyültem és kicsordult egy kósza könycsepp. Furcsa dolog 35 évesen megkönnyezni egy svájci fickó sokadik győzelmét, de nem tehetek róla.
Nem ismerek hozzá fogható sportembert. Ez a játékos megdöntött minden rekordot ami létezik, miközben természetes, emberi és szimpatikus maradt.
Támadták és motiválatlannak titulálták, kritizálták, hogy igazi ellenfél nélkül jutott a csúcsra. Hát most rácáfolt a bírálókra: Djokovicon valósággal átrobbant az elődöntőben, aztán pedig Murray-t is legyőzte: hetedszer ült Wimbledon trónjára, megszerezte 17. Grand Slam trófeáját és ismét világelső lett - maga mögé utasítva Nadalt és Djokovicot is.
Nagyon örülök, hogy láthatom teniszezni!
Ti mondtátok